Generális vizitáció a Marosvásárhely Gecse utcai gyülekezetben

A Marosvásárhely Gecse utcai gyülekezet a második legnagyobb egyházközség a Marosi Református Egyházmegyében. A rendszerváltás előtt Marosvásárhely legnagyobb gyülekezete volt, több mint 12 ezer lelket számolt, amelyet Csiha Kálmán püspök szervezett újra. Valószínű ezért is választotta ezt a gyülekezetet, és nem a Vártemplomi Református Egyházközséget ki generális vizitáció helyszínéül Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.

A bizottságot március 2-án az egyházmegye és az egyházközség elnöksége fogadta a gyülekezeti teremben, ahol Lőrincz János esperes igével köszöntötte a vendégeket. Lakatos Péter lelkipásztor a Jer sir 3:49 alapján tartott áhítatában elmondta, hogy a próféta a közösség terheit sorolja, majd átvált egy személyes hangnemre, végül pedig átkot kér ellenségeire. A siralmakban a közösségért érzett aggodalmak szólalnak meg. A lelkipásztorok is sokszor hajlamosak az önsajnálatba belefeledkezni. Bár megvannak a sajátos gondok, de zsákutca, ha csak ezek töltik be az életünket. Meg kell keresni azokat az erőforrásokat, amelyek át tudnak lendíteni a hullámvölgyeken. Ezek az erőforrások pedig elsősorban az imában, a hitünkben, de az egymással való közösségben is elérhetőek.

Az áhítat után Kató Béla püspök bemutatta a vizitációs bizottság tagjait, majd a polgármesteri hivatalba mentek, ahol csatlakozott a bizottsághoz a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye elnöksége is. Dorin Florea polgármester a nemzetek közötti kölcsönös tiszteletről beszélt, majd a Bolyai Farkas Elméleti Líceum épületéről beszélgettek. Kató Béla püspök és Ballai Zoltán gazdasági tanácsos elmondták, hogy az egyetlen akadály, hogy az egyház nekifogjon az épület javításának, egy telekkönyvi kivonat hiánya, amelyet pont a marosvásárhelyi adminisztráció hátráltat, tavaly február óta várják ezt a dokumentumot. A polgármester azt ígérte, hogy mindent megtesznek, hogy az iratok minél hamarabb meglegyenek, és elkezdődhessen az épület felújítása. A püspök azt is elmondta, hogy a felújításra az anyagi alapot is elkülönítették, így már csak a megfelelő engedélyek kellenek, hogy elkezdődhessen az épület helyreállítása.

Lőrincz János esperes megemlítette a polgármesternek, hogy jövőre a reformáció 500 éves jubileumát ünneplik, ebből az alkalomból nevezzenek el egy utcát Kálvin Jánosról. A beszélgetés során szó esett a kétnyelvű utcanévtáblák ügyéről is, amelyben egyelőre nem körvonalazódik azonban megoldás.

A délután folyamán a bizottság egyszerre találkozott a gyülekezeti csoportokkal, vallásórásokkal, konfirmandusokkal, ifjúsági bibliaórásokkal és a nőszövetséggel. A presbiteri gyűlésen Kató Béla püspök elmondta, hogy Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön összesen 30 lelkipásztor szolgál, ezekben a nagyvárosi gyülekezetekben él az erdélyi reformátusok egy harmada. Az elmúlt 25 évben a református hívek száma egy harmaddal csökkent, ilyen körülmények között pedig egy emberről sem lehet lemondani. Ezt követően Kántor Csaba püspökhelyettes ismertette a jegyzőkönyvet, amely néhány meghagyást tartalmazott az irodai ügyvitelre vonatkozóan. Szegedi László generális direktor beszámolójában kitért arra, hogy sok a vegyesházasság, sok az özvegy is, de ezt ellensúlyozza, hogy a gyülekezetnek van két diakónusa, akik önkéntesekkel együtt foglalkoznak a gyülekezetben lévő idősekkel. Kiemelte, hogy háromszor annyit temetnek évente, mint amennyit keresztelnek, ugyanakkor magas az egyedülállók aránya is. Szegedi László szerint komolyan veszik a gyülekezetben a bibliaórákat, de a vallásórások bevonásán még dolgozni kell, hiszen sokkal több gyerek van a gyülekezetben a keresztelések szerint.

Ungvári Éva egyházkerületi pénzügyi ellenőr beszámolt arról, hogy 10 alkalmazottja van a gyülekezetnek, a pénzügyvitel szép rendben folyik, azonban a gyülekezeti házat át kell hivatalosan is adni, telekkönyveztetni kell, hogy turisztikai célokra is használható legyen.

Kató Béla püspök elmondta, hogy a nap folyamán a polgármesterrel is találkoztak, aki sikeresen bebizonyította magának, hogy mindent tökéletesen végez. A református egyházról sokszor kering az a hír, hogy hűtlen gazda. Az egyházkerület tavaly februárban kérte a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalt, hogy a Bolyai épületére kössenek bérleti szerződést. 1909-ben az iskola épületének az új szárnyát nem írták bele a telekkönyvbe, és közel egy éven keresztül a polgármesteri hivatal nem akarta kiadni a bizonylatot, hogy az is az egyház épülete. Ügyvédek segítségével novemberre sikerült a bizonylatot kikérni. A kataszteri hivatalban jelenleg ugyanez a játszma folyik, bár a polgármester ígéretet tett, hogy a napokban végére járnak az ügynek. A püspök szerint a református egyház komolyan gondolja, hogy felújítja az épületet, részben meg is van erre az anyagi keret. A fennálló politikai helyzet azonban ellehetetleníti, hogy elkezdjék a munkálatokat. Kató Béla a Kolozsváron működő szakiskolai képzésről is beszélt, amelynek nagy sikere van. Marosvásárhelyen ugyanerre a mintára akarták a szakképzést beindítani, de a tanfelügyelőség és a politikum nem volt erre hajlandó. A püspök szerint Marosvásárhelyen valami nincs rendben, bár abbéli reményét fejezte ki, hogy ez a közeljövőben meg fog változni. Hangsúlyozta, hogy egy egyház által működtetett intézményben mindig ott van valaki a gyerekek mellett, ami nagy plusz, hiszen az állami intézményekben kevesebb esély van arra, hogy ilyen bizalmas viszony alakuljon ki a gyerekek és a tanárok között. Marosvásárhelynek nagyon nagy potenciálja van, amivel hegyeket lehetne mozdítani, azonban széthúzás van. Az állami népszámlálás szerint 36 000 református él a városban, a tíz gyülekezet azonban csak 23 000 reformátust tart számon.

Kató Béla a gyülekezetben tapasztaltakra is kitért, elmondta, hogy sok szép eredményt láttak, azonban ez nem elég. A lelkipásztorok akár fejre is állhatnak, több mint ezer szolgálat van egy évben. A gyülekezeti magon kívül azonban az emberek nem ismerik egymást. A nagy számú presbitérium mellett azonban még kell legalább 100 ember, aki önkéntesen vállal szolgálatot a gyülekezetben. A városi misszió a személyes kapcsolattartásról szól. A városok növekednek, hiszen itt van munka, ezért ide költöznek az emberek. Ha viszont ezek az emberek nem kapcsolódnak be egy gyülekezetbe, nem tartoznak egy magyar intézményhez, akkor nagyon könnyen és nagyon hamar elvesztődnek. Éppen ezért nagy feladat vár a presbitériumra, meg kell keresni az embereket, be kell kapcsolni a gyülekezet vérkeringésébe.

Az esti istentiszteleten Kató Béla püspök a Mt 18:11-14 alapján hirdette az igét. Szerinte ez a példázat sok kérdést vet fel. Milyen ez a gyülekezet? A válasz sokféle lehet. Akármennyire sokfélék legyünk, a példázat szerint mindannyiunkat számon tartanak. Ha valaki hiányzik, az csak időszakos lehet, hiszen a pásztor, Jézus, egyenként számon tart bennünket, név szerint ismer. És jönnek a kérdések: Mekkora a nyáj? Mi ismerünk mindenkit név szerint? Számon tartunk mindenkit? Észrevesszük, ha valaki a körön kívül sodródik? Okos dolog elhagyni a 99-et az egyért? A pásztor száz százalékot akar. Ha igazán élni akarunk a hivatásunknak, akkor mi sem adhatjuk alább, 100 százalékot kell nyújtsunk. Jézus azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Nem szinte mindenki, nem csak néhányan, hanem mindenki. Ezért nem lehetünk megelégedve az eredményeinkkel. Amikor valami eltűnik az életünkből, akkor jövünk rá, hogy az mekkora érték. Éppen ezért kell megvizsgálnunk, hogy kik vesznek el. Az új utak felfedezése, a hagyománnyal való szakítás ma divat, sokan nem képesek ott maradni, ahova tartoznak. Amikor idegennek érezzük magunkat, akkor elindulunk, alternatívákat keresünk. A szolgálat legszebb része elmenni, és megkeresni az elveszettet. Az emberek sokszor úgy tűnnek el, hogy ott vannak mellettünk, nem vesszük észre őket. Jézus azonban mellettünk van, néha előttünk, vezet bennünket, néha pedig hátulról terelget. Sokszor el is engedi a kezünket, és amikor észreveszi, hogy letértünk az útról, utánunk jön. Ahhoz, hogy megkeressünk embereket, visszavezessünk a közösségbe, sok türelemre és áldozatra van szükség. A 99 sokszor a karámban éli az életét. Véglegesen elveszni azonban csak az tud, aki minden közösséget megtagad. A püspök szerint új misszióra van szükségünk, amely ajtóról ajtóra járva keresi meg az egyeket, és visszakapcsolja őket a közösségbe. Az ige különösen nagy segítségünkre lehet, hiszen azt mondja, hogy Isten soha senkit nem hagy el. Ha a pásztor utánunk jön, akkor nekünk is kötelességünk mások pásztoraiként elindulni az elveszettekért.

Az igehirdetés után Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese köszöntötte a gyülekezetet, akiknek bemutatta a bizottság tagjait is. Az esperes köszöntése után Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese ismertette az aznap felvett jegyzőkönyvet. Szegedi László generális direktor a népmozgalmi adatokat ismertette, majd Fekete P. P. János főgondnok beszélt arról, hogy a családból a templom és az iskola felé kell irányítani a gyerekeket. Lakatos Péter lelkipásztor az istentisztelet végén megköszönte a bizottságnak a szeretetet, a törődést és az odafigyelést, amit tapasztalt a nap folyamán. Az istentiszteleten, amelyen az egyházmegye lelkipásztorai is nagy számban vettek részt, szolgált az egyházközség kórusa is.

Kiss Gábor