Milyen egy jó vezető? Fiatalokként hogyan válhatunk mi magunk vezetővé? Egyáltalán alkalmasak vagyunk vezetni másokat? Ezen kérdéseket boncolgattuk a csütörtöktől vasárnapig tartó IKE-képzésen, megkísérelve választ találni mindegyikre. A Kolozsvári, Tordai, Dési és Kalotaszegi Református Egyházmegye fiataljaiként szívügyünknek érezzük az ifjúsági munka felvállalását, ezért közösen, egy hétvégét rászánva a szervezőkkel együtt próbáltunk megoldást találni a problémákra, nehézségekre, és kidolgozni egy stratégiát, amely által több fiatalt tudnánk bevonni az ifis programokba.

Helyszínül a kincses város szolgált, pontosabban az IKE központi irodájának kis szigete, amit pár napig uralmunk alá vettünk. A program minden fizikai és lelki energiakészleteinket megkívánta, így egy igazán intenzív és termékeny hétvégét tudhatunk magunk mögött. A könnyedebb ismerkedős, játékos kezdés után rögtön megkörnyékeztük céljaink, elvárásaink feltárását, megvitatását. Habár különböző egyházmegyékből érkeztünk, könnyen ment az egymásra hangolódás, hisz akiket egy malter fog össze, egy cél hajt, hamar megtalálják a közös hangot. A második napon komolyabban nekiláttunk a munkának, és a csoportdinamikai feladatok alkalmával megfogalmazódott, hogy az igazán jó cél amellett, hogy megvalósítható, mérhető kell legyen, közösségi, reális, tiszta és ütemszerűen tervezhető. A tanulságot pedig mi magunk vontuk le, ami úgy szólna, hogy csak olyan célt tűzzünk ki magunk elé, ami nem haladja meg képességeinket, kapacitásunkat és lehetőségeinket. Sosem kell máséhoz hasonlítanunk elért eredményeinket, mert akkor nem fogunk megelégedni azzal, amink van. A továbbiakban kollázst állítottunk össze, ki-ki a saját csapatával, szemléltetve az IKE vízióját, misszióját és céljait, amely nem egyéb, mint a fiatalok Istenhez való vezetése, egy élő közösség megteremtése. A délutáni program alkalmával egy igazi trainingen vehettünk részt Filer Lóránd jóvoltából, aki érdekes gyakorlatok által próbált rávezetni, hogy mi a jó vezető titka. Számos olyan tippet csenhettünk el, amelyek alkalmazásával kiléphetünk komfortzónánkból, felfedezhetjük értékeinket, és egy olyan vezetővé válhatunk, akit nem a státusza tesz azzá, hanem embersége, kitartása és alázatossága. Kitértünk a delegáció kérdésére, amelyet sok vezető nem alkalmaz, ezáltal elkövetve egyik legnagyobb tévedését, hisz senki sem képes mindent saját maga elvégezni. Meg kell tanulni segítséget kérni, és feladatokat bízni társainkra, néha elengedni olyan dolgokat, amihez nagyon ragaszkodunk, különben a kiégés vagy az összeomlás veszélye fenyegethet. A nap mottója talán az lenne, hogy „Probléma nincs, csak megoldásra váró feladat.”

Az egyházmegyék helyzetéről elkészült SWOT-elemzésből konkrétumokra jutottunk, összefoglaltuk erősségeinket, gyengeségeinket, lehetőségeinket és a veszélyeket is, amelyek befolyásolhatják tevékenységeinket a jövőre nézve. E gyakorlat folyamán olyan kérdésekre is választ kaptunk, amelyeknek eddig nem tulajdonítottunk jelentőséget, viszont szerves része az ifjúsági munkának. Foglalkoztunk az IKE mélyebb megismerésével, víziójának és missziójának megértésével, amelyeket ezáltal mi is még inkább a magunkénak érezhetünk. Mivel ifjúsági vezetőkként lelkészekkel kell összedolgoznunk, próbáltuk kicsit jobban megérteni az ő helyzetüket, korlátozottságukat, nehézségeiket is előítéleteinket a háttérbe helyezve. Természetesen a játék sem maradhatott el, ugyanis vezetőink a legjobb időzítéssel mozgattak meg kicsit bennünket a kemény, embert próbáló agyalások közepette, hogy a hatalmas információ-adag könnyebben emészthető legyen számunkra. Mivel egymagában egy vezető sokra nem viheti, szüksége van egy jó csapatra, aki támogatja és mer vele együtt álmodni. Arra a kérdésre, hogy kivel is érdemes igazán együttműködni a cél elérése végett, mi magunk próbáltunk válaszokat találni, így egy egész listát állítottunk össze. Végül arra jutottunk, hogy azzal igazán érdemes, akinek értékrendje közös a mienkkel, aktív, tárgyilagos tudással rendelkezik, tapasztalt, figyelmes, kreatív, komolyan veszi feladatát, őszinte, és ami a legfontosabb: ott van, ha szükség van a segítségére. Az esti csoportdinamikai feladat során gyakorlatba ültethettük a problémamegoldásról elsajátított tudásunkat, de megtapasztalhattuk azt is, hogy milyen érzés, amikor nem tudunk teljesíteni egy feladatot. Miután kieresztettük a gőzt, újra munkához láttunk, és csapattársainkkal megfogalmaztuk egyházmegyéink ifijeinek problémáját, a megoldás lehetséges alternatíváit, amelyekből kiválasztottunk egyet. Ez a feladat mindannyiunk számára hasznosnak bizonyult, hisz végre sikerült kimondanunk mindazt, ami bennünk lappangott, és reálisan rá tudtunk mutatni hiányosságainkra. Ez volt az első lépés a valódi problémáink megoldása felé, amelynek folytatása ezután csak rajtunk múlik.

Az utolsó napon újabb csapatépítő feladatokkal leptek meg vezetőink, amelyek egy adag sikerélményt hoztak magukkal, hisz mint kiderült, nagyon jól együtt tudunk működni, és a cél eléréséért nagyon gyorsan közös nevezőre jutunk. Az ügyességi feladat sem maradhatott el, amely által szembesülhettünk, hogy mennyire merünk kockázatot vállalni a cél elérésének érdekében.

Összességében elmondhatom nem csak magam, hanem mindannyiunk nevében, hogy egy termékeny hétvégét tudhatunk magunk mögött, amely során fejleszthettük problémamegoldó-kézségünket, megtanulhattuk, hogy miként lehetünk igazi H2H (human to human) vezetők, és ahonnan rengeteg bölcs tanáccsal a tarsolyunkban térhettünk haza egyházmegyéinkbe fellelkesülve, hogy bátorsággal feszüljünk neki az előttünk álló feladatnak.  Egy biztos támaszt pedig magunk mögött tudhatunk, hisz vezetőink nem csak ezen az egy hétvégén próbáltak a segítségünkre lenni, hanem mindig ott lesznek, ha szükségünk lesz támogatásukra.

Szöveg: Kismihály Boglárka

Fotó: IKE Facebook oldala