A 300 éve született, mindössze 29 évesen elhunyt Maróthi Györgynek állított emléket az a konferencia, amelyet dr. Péter Éva, a BBTE vallás-és zenepedagógia tanszékének tanára szervezett 2015. november 5-én.

Maróthi György akkora tudást halmozott fel egy olyan korban, amikor még könyvhöz is nehezen juthatott az ember, amilyennel kevesen büszkélkedhetnek huszas éveik végén. Debreceni tanulmányait követően hat és fél évig külföldön pallérozta az elméjét: a svájci Zürichben (teológia, jog, zene), Bázelben (teológia, zene, klasszikus irodalom), Bernben (keleti nyelvek: héber, szír, arab; történelem, matematika); majd a hollandiai Groningen, Hága, Utrecht, Leyden és Amsterdam egyetemein hallgatott kísérleti fizikát és csillagászatot.

23 évesen tért haza. Hatalmas tudást, nyelvismeretet és tekintélyes könyvtárat hozott magával. A debreceni kollégium tanára lett, családot alapított: Sződi Katalint, Debrecen első lelkipásztorának a lányát vette feleségül. Mindössze 6 éves tanári pályája alatt többek között a négyszólamú harmóniás éneklés bevezetéséért is küzdött: az 1739-40-es pestisjárvány idején saját házában tanította a kollégium 4 diákját a Goudimel-féle zsoltárfeldolgozásokra. Úgy tartják, hogy ebből a diákkvártettből nőtt ki a legrégebben megszakítás nélkül működő magyar énekkar, a debreceni Kántus.

Két zsoltárkiadványt is jegyzett: 1740-ben egy egyszólamút, majd 1743-ban egy négyszólamú, magyar szöveget és Goudimel-féle kottát tartalmazó zsoltárkönyvet adott ki. Az említett kiadványok zeneelméleti írásokat is tartalmaznak: hiányt pótolnak, kottaolvasásra tanítják olvasóikat.

Dr. Molnár János, a kolozsvári BBTE vallás- és zenepedagógia tanszékének dékánja áhítatát követően Dr. Péter Éva emlékezett Maróthi Györgyről. Ezt követően dr. Székely Árpád ismertette a Kolozsvári Református Kollégium kórusának történetét, majd a konferencia résztvevői néhány szemelvénnyel ismerkedhettek a kórus repertoárjából.

Dr. Fekete Adél előadásában két ismert zeneszerző, A. Vivaldi és J. S. Bach zenepedagógiai tevékenységét ismertette. Mindkét zeneszerző munkássága szorosan kapcsolódott az egyházhoz: Vivaldi római katolikus pap volt, Bach pedig többnyire evangélikus egyházközségek orgonistája volt.

Dr. Miklós Noémi a XVIII. századi európai és erdélyi protestáns orgonazenéről tartott előadást. Az említettek közül néhány orgonaművet – nagy tetszést aratva – elő is adott.

Az ebédszünetet követve zenés percekkel gyönyörködtette a résztvevőket Majó Zoltán (furulya) és Bogáti Bokor Ákos (lant). Ezután Berkesi Sándor, Liszt díjas karnagy tartott előadást Maróthi legjelentősebb örökségéről, a debreceni Kántusról, majd „Ifjúsági énekek és kórusművek a református zenei gyakorlatban” címmel vezetett igen hasznos gyakorlati tevékenységet. A konferencia így, amellett, hogy a múltba tekintett, a jövővel is foglalkozott, hiszen az egyházi éneklés mikéntje legalább annyira aktuális kérdés ma is, mint Maróthi korában.

Szöveg: Oláh Mátyás lelkipásztor