A kamaszok ösztönszerűen lázadnak és példaképeket keresnek, a velük foglalkozók feladata, hogy „szárnybontogatásukat” segítsék, teljes életük hiteles példa legyen számukra – a generációk együttéléséről, az ifjúsági munka céljairól és hogyanjáról is szó volt a Kárpát-medencei református ifjúsági szervezetek és referensek legutóbbi, kolozsvári találkozóján.

November 9. és 11. között ismét az erdélyi egyházkerület látta vendégül a Kárpát-medencei Ifjúsági Egyeztető Fórumot. A különböző egyháztestekben működő ifjúsági szervezetek, református teológiák, egyetemi gyülekezetek képviselői, valamint a zsinati, kerületi és egyházmegyei ifjúsági munkában szolgálók évente kétszer találkoznak, hogy imádság és zsíros kenyér mellett jobban megismerjék egymást, osztozzanak a másik örömeiben és nehézségeiben. A mostani lelki-szellemi töltekezés helyszíne a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központ volt.

 

Segítsük egymást a teljesebb életre

 „Fiatalon azt hittem, hogy Jézus Krisztus nemet mond az én életigenlésemre. Ha ilyen az örök élet, nekem nem kell, gondoltam” – Bartos Károly a szoros kapu és a keskeny út példázatáról, s az azokhoz kapcsolódó negatív képzetekről beszélt a nyitó áhítaton. „De tényleg erről szól ez az ige?” – az erdélyi egyházkerület ifjúsági szakelőadója bibliai példákkal igyekezett alátámasztani, hogy Jézus Krisztus élete és tanítása egy hatalmas igen a felszabadult emberi életre. „Isten azért teremtette az életet, hogy megossza az örömét, nem pedig azért, hogy lefarigcsálja szárnyainkat” – véli a lelkész. A keskeny útról azt mondta, hogy az valójában a Krisztusban gyökerező élet: ha azt az életet éljük, amit Isten nekünk eltervezett, s amihez adott ajándékokat, már itt e földön belekóstolhatunk a paradicsomi boldogságba. A kamaszok ösztönszerűen lázadnak és példaképeket keresnek, a velük foglalkozók feladata, hogy „szárnybontogatásukat” segítsék, teljes életük hiteles példa legyen számukra – mondta Bartos Károly.

„Óriási, emberfeletti erő kell ehhez a szolgálathoz” – Kató Béla erdélyi püspök ezekkel a szavakkal köszöntötte a résztvevőket, s üdvözölte az egymástól tanulásra lehetőséget adó fórumot. Az egyházvezető beszámolt az erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) elmúlt évben végbement újraszervezéséről, amit azzal a céllal hajtottak végre, hogy az IKÉ-t és szolgálatát a gyülekezetek is jobban magukénak érezzék. Az egyházkerület vezetése támogatja az ifjúsági missziót, s a rétegalkalmakat, de azt is fontosnak tartja, hogy a generációk ne távolodjanak el egymástól, hitüket ne csak kortársaik között éljék meg az emberek, mert akkor sérül a gyülekezeti közösség. „Ne csak távolról szeressük egymást, hanem időről időre viseljük el egymás közelségét is” – kérte a püspök.

Kató Béla arról is beszélt, hogy nagyapai attitűddel tekint az ifjúsági misszióra: azt keresi, kire lehet majd hagyni egyházunk gazdagságát. Szomorúan osztotta meg tapasztalatait: az erdélyi reformátusság száma évről évre fogy, úgy tűnik, „nem sokan szeretnének örökölni”. Az okok között a születések számának csökkenését, az elvándorlást és a háromgenerációs családok felbomlását említette. Az ifjúsággal foglalkozóktól azt kérte, beszélgessenek a tizenévesekkel vágyaikról, álmaikról, s arról, hogyan tudnak szülőföldjükön boldog, teljes életet élni. Ugyanakkor az egyház feladatának nevezte élhető közösségek létrehozását, melyekhez a fiatalok ragaszkodnak. Végül a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta: „meghatározó, hogy mit gondol a mai ifjúság, hisz rájuk akarjuk bízni ezt az örökséget”.

 

Mozgásban lévő város

Kolozsvár, Erdély történelmi központja ma – háromszázezres lakosságával – Románia második legnagyobb városa. A dombok között megbúvó, főként magyarok és szászok lakta városnak fontos szerep jutott a Magyar királyság és az Erdélyi fejedelemség történelmében: Hunyadi Mátyás és Bocskai István szülővárosa, erdélyi országgyűlések helyszíne, pénzverőhely, egyetemi és kulturális központ is volt. Az 1945 utáni iparosítás és a románok betelepítése erőteljesen megváltoztatta a város arculatát és lakosságának összetételét: a legutóbbi népszámláláskor csak alig minden ötödik kolozsvári vallotta magát magyarnak.

Ennek ellenére színházával, operájával, egyetemi képzéseivel és egyházi intézményeivel az erdélyi magyarság szellemi központja. (A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben zajlik a Romániai Református Egyház lelkészeinek képzése, közösen az evangélikusokkal és unitáriusokkal.) 2015-ben – negyvenkilenc európai ország városa közül – Kolozsvár birtokolja az Európa ifjúsági fővárosa címet. Ezzel a kezdeményezéssel az egyébként is gazdag ifjúsági élettel rendelkező város civil közösségeit szeretnék támogatni, a Kolozsvár többnemzetiségű kultúráját megmenteni, valamint kapcsolatokat építeni a különböző generációk között.

Számos magyar nyelvű programot is szerveztek idén az ifjúsági főváros projekt keretében, például az Országos Tudományos Diákköri Konferencia egyik szekcióját, Visegrádi Négyek ifjúsági konferenciáját, s az IKÉ-vel közösen keresztyén zenei fesztivált és magyar szervezetek számára úgynevezett inkubátorházat is terveznek. Ha már Kolozsváron voltunk, mi sem hagyhattuk ki, hogy ellátogassunk Mátyás király szobrához, egy jó könyv mellett kávézzunk a Kofferben, s még a nemrég a városba érkezett Kontraszt kiállításra is be tudtunk nézni.

 

Kézzelfoghatóvá tenni a célokat

Ez a néhány nap ugyanakkor leginkább arról szólt, hogy az ifjúsági munkások – egyéni csendesség, imaséta, szakmai előadások, élménypedagógiai játékok és kiscsoportos foglalkozások során – reflektáljanak a saját helyzetükre, céljaikra, munkájukra. Emellett megismertették egymást tervezett programjaikkal, közösen értékelték az idei Csillagpontot és Kerekes Szabolcs és Katona Viktor vezetésével elmélyültek a vezetőképzés témakörében.

Első este Szontágh Szabolcs, a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője adott helyzetjelentést a magyarországi fiatal generációkról. A népszámlálási és egyházi népmozgalmi adatok összevetéséből az látszik, hogy míg a keresztelő vonzó dolog a társadalom számára, addig az egyház a felekezeti iskolák számának növekedése ellenére is egyre kevésbé tudja konfirmációig kísérni a fiatalokat. Eltűnőben van a családi motiváló erő, mely a tizenéveseket arra ösztönözte, hogy lelki életet éljenek, gyülekezetbe járjanak. Mindez az ifjúsági missziót is kihívás elé állítja.

Másnap délelőtt ifj. Csomós József tiszáninneni ifjúsági referens gyakorlati szempontokkal segítette a résztvevőket abban, hogy mindennapos, szerteágazó munkájukat céljaikhoz igazítsák: konkrét, kihívást jelentő, de megvalósítható és számonkérhető feladatokban gondolkodjanak; vegyék számba a rendelkezésre álló erőforrásokat, valamint a külső és belső elvárásokat is. Volt, akinek ifjúsági nap szervezésében, egyházmegyei tábor átgondolásában segített, másnak a munkatársi közösség kinevelésére, új tagok bevonására irányította a figyelmét. A találkozó lényegére a Bányai Sándor vezette élménypedagógiai foglalkozás világított rá: minden résztvevőnek vannak elképzelései, hogyan kellene végezni az ifjúsági missziót, de a cél közös, s az együttműködésen és a kompromisszumokon múlik, hogy milyenné formálják a jövő egyházát.

 

Szöveg: Feke György/reformatus.hu

Fotó: Kiss Gábor