2015 áprilisában egy pályázatra hívták fel figyelmünket, amelyet a HEKS-EPER, az Ausztriai Diakónia és az erdélyi Diakónia Keresztyén Alapítvány írt ki Akadálymentes Gyülekezetekért, „Vajon az ember van a templomért, vagy a templom az emberért?” címmel. Mivel sajnos a Sóváradi Református Egyházközség lelkipásztora, Tatár Tibor betegség következtében három éve elvesztette a bal lábát, így a „Kelj fel, és járj!” pályázatban lehetőséget láttunk arra, hogy a templomba vezető feljáratot, valamint a parókiáig vezető járdát akadálymentessé tegyük, ugyanakkor megoldást kerestünk arra is, hogy a papilak és a gyülekezet tanácsterme között levő lépcsőfokokat megszüntessük, tolókocsi számára is feljárót és korlátokat készítsünk. Esős időben és télen gondot okozott a csapadék, főleg a hó és a jeges lépcsőfokok, így egy tető elkészültét is terveztük, amely megvédi a járdát az időjárás viszontagságaitól. Az érintett lelkésznek nagy örömet szerzett a megnyert pályázat, hiszen megvalósulásával akadálymentesen közlekedhet akár a lábprotézissel, akár tolókocsival.

A gyülekezet tagjait megmozgatta a több napot igénybe vevő feladat, sokan jöttek a presbitérium tagjai közül önkéntes munkával segíteni: fel kellett venni a régi járda lapjainak egy részét, sok földet kellett megforgatni, ki kellett képezni az új átjárót, segítségre volt szükség az ácsmunka elvégzéséhez is.

Mintegy 12 önkéntes és a konfirmándus ifjak közreműködésével nemcsak az udvaron ment a jókedvű munka, hanem a jókedv kitartott a töltöttkáposzta mellett is. Rég tapasztalt összefogás eredményeként készült el a szép, sima, immár akadálymentes bejárat mind a templom, mind a parókia felé, szép, igényes kivitelezésben került fedél alá a papilakot és a tanácstermet összekötő átjáró. A korlátok biztos kapaszkodót jelentenek nemcsak a lelkipásztor, hanem az idős, nehezen mozgó gyülekezeti tagok részére is. Fizikai akadálymentesítés történt, de a lelkekben is újra akadálymentesen áradt a segítőkészség és a szeretet, az összefogás, a közös munka öröme. Isten áldja meg mindazokat, akik idejüket, erejüket nem kímélve segíteni, munkálkodni jöttek, köszönjük a jelenlétüket és a segítségüket!

A támogató szervezeteknek köszönetet mondunk elsősorban a lehetőségért, az anyagi támogatásért, hiszen a pályázaton elnyert összeg ösztönzött minket az összefogásra, amely nélkül nem lehetett volna megvalósítani az akadálymentesítést, és köszönetet mondunk azokért a kedves, emlékezetes alkalmakért, amikor megtapasztalhattuk együtt, hogy segíteni jó!

Tatár Anna lp.