A Kézdi-Orbai Református Egyházmegyébe kebelezett Feldobolyi Református Egyházközségbe látogatott október 21-én az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációja. A bizottságot a Feldoboly elején felállított székely kapunál várta az egyházmegye esperese, főgondnoka, a gyülekezet lelkipásztora és a gyülekezet egy része. A köszöntés után a bizottság gyalog ment tovább a parókiára, ahol Albert János lelkipásztor tartott áhítatot. Áhítatában arról beszélt, hogy a hitről való tapasztalatunkat Jézus korrigálni akarja. Sokan úgy viszonyulnak a hithez, mint a testhez, amelyet, ha megerőltetünk, akkor belerokkanunk a súlyba. Jézus azonban sosem azt mondja, hogy több hit kell, hanem azt, hogy azzal a kevés, mustármagnyi hittel kell azt lássuk, hogy mekkora az Isten. Jézus az erőforrás, amelyen keresztül Isten rajtunk keresztül világít. A hitet nem élvezni kell, hanem élni, mondta áhítata végén a lelkipásztor.

Az áhítat után Kató Béla püspök mutatta be a vizitációs bizottság tagjait, majd elkezdődött az iratok ellenőrzése a parókia melletti gyülekezeti házban. Ezzel párhuzamosan a bizottság egy része a helyi elemi iskolába látogat el, ahol a tanítónővel és óvónővel beszélget el, a gyerekeket a vizitáció napjára hazaengedték, hiszen reggel ők is ünneplőben várták és köszöntötték a bizottságot. A beszélgetés főleg arról szól, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha tovább kell menjenek tanulni. A gyerekek jelentős része Zágonban tanul tovább, ami viszont pozitívum, hogy a cigány gyerekek is velük együtt járnak iskolába, és ez a cigányság részéről jelent nyitottságot, hiszen hajlandóak a gyerekeiket iskoláztatni. Kató Béla püspök hangsúlyozta, hogy minden gyermek áldás és érték, azt kívánta a tanítónőnek és az óvónőnek, hogy mindig legyen akiket tanítani. Kiemelte, hogy ha ebben a korban nem tanulnak meg írni, olvasni és tanulni, akkor később ezeket már nem tudják elsajátítani. Mindegy, hogy falun vagy városon tanulnak ebben a korban a gyerekek, ha ezeket az alaptevékenységeket el tudják sajátítani, akkor később sem lesz gond, bárhol is tanuljanak tovább.

Az iskolalátogatás után a nagyborosnyói polgármesteri hivatalba igyekezik a bizottság, ahol Szőcs Levente polgármesterrel beszélgetnek a község és kimondottan Feldoboly ügyeiről. Kató Béla püspök a feldobolyi templom helyzetét emelte ki a gondok közül, hiszen ahhoz, hogy a műemlék templomra pályázni lehessen, el kell készüljön a dokumentáció. Erre nézve a polgármester ígéretet tett, hogy a dokumentáció elkészítését anyagilag is támogatni fogják. Kató Béla püspök megköszönte a polgármesternek, hogy felajánlotta a segítséget, hangsúlyozta, hogy Háromszéken ez az egyetlen olyan templom, amelyik olyan rossz állapotban van, hogy a közösség nem tudja használni. Szintén terítékre került a beszélgetés alkalmával, hogy van az egyházközségnek részesedése a közbirtokosságban, amelyet a református közösség nem igényelt vissza, Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok arra kérte a polgármestert, hogy mediáljon a közbirtokosság és az egyházközség között, hogy ezt az ügyet is minél rövidebb időn belül meg tudják oldani.

Feldobolyba visszatérve a bizottság a gyülekezet Nőszövetségével találkozott, akik közül egy asszony érkezett el időben a meghirdetett találkozóra, a Nőszövetség többi tagja az étel elkészítésén fáradozott. A beszélgetésből azonban hamar kiderül, hogy a nőszövetség, bár szervezett formában nem működik, minden alkalommal segítenek a nők, ha valamilyen esemény van a faluban.

A nap utolsó találkozóján a presbiterekkel beszélget a bizottság. Kató Béla püspök felvezetőjében a bizottság tagjait mutatta be a presbitereknek, kiemelve a vizitáció jelentőségét, hiszen 104 éve járt utoljára Generális Vizitáció Feldobolyban. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem csak a gyülekezetet ellenőrzik, hanem az esperesi vizitációt is, amely három évente látogatja meg a közösséget. A püspök arról is beszélt, hogy a gyülekezet életében az elmúlt 100 évben sok lelkipásztor megfordult, azonban nem az számít, hogy ki mennyit marad, hanem, hogy abban az időszakban, amíg a gyülekezetet szolgálta, mit tett, hogyan töltötte ki ezt az időt.

Kántor Csaba egyházkerületi főjegyző a jegyzőkönyvet ismertette, kiemelve azokat a gondokat, amelyeket a presbitériumnak a közeljövőben meg kell oldani, mint például azt, hogy bizonyítsák, hogy a közbirtokosságban lévő 15 hold terület tényleg a református közösség tulajdona. A főjegyző ugyanakkor bátorította a presbitériumot, hogy ezt a kérdést nem kell egyedül tisztázzák, hiszen a polgármesteri hivatal és a püspökség támogatását is élvezik. Kántor Csaba hangsúlyozta, hogy, bár vannak hiányosságok, vannak reményteljes jelek is, amelyek a templom és a gyülekezet megújulását vetítik előre.

Szegedi László generális direktor elmondta, hogy 20 év alatt közel 40-el apadt a gyülekezet létszáma, megszaporodtak az özvegyek. A generális direktor szerint a gyülekezetben el kell kezdeni a diakóniai munkát. Elmondta, hogy bár a templomlátogatottság csökkent, a gyülekezetnek értékelnie kell, hogy van még állandó lelkipásztoruk, aki a szolgálatokat rendszeresen elvégzi, hirdeti az igét. Szegedi László szerint a templom azért kerülhetett ilyen állapotba, mert a gyülekezeti tagok elhagyták. Szükség van arra, hogy a gyülekezeti életet kiterjesszék, hogy vasárnaptól vasárnapig is legyen valami esemény, ahol közösségben legyenek a gyülekezeti tagok. Ezért is fontos lenne a bibliaórák bevezetése.

Kató Béla püspök elmondta, hogy az elnéptelenedett gyülekezeteken kívül egyik közösségnek sincs ilyen rossz állapotban a temploma. Ugyanakkor egy műemlék templomhoz nem lehet csak úgy hozzányúlni. A püspök elmondta, hogy a gyülekezet már elkezdte a munkát, hiszen az előfelméréseket már elvégezték, de még hiányoznak papírok, amelyekkel neki lehet kezdeni a munkának. A vizitáció egyik legfontosabb kérdése a templom állapota volt, igyekeztek megtalálni a megoldást, hogy a templom felújításának neki tudjanak fogni, a polgármesteri hivatal is támogatni fogja a gyülekezetet, ugyanakkor a püspökség is támogatni fogja a gyülekezetet, hogy egy európai uniós támogatást meg tudjanak pályázni. A püspök arra kérte a presbitériumot, hogy késedelem nélkül indítsák be folyamatot. Kató Béla ugyanakkor azt is elmondta, hogy a gyülekezet anyagi gondokkal is küszköd. Az egyházközség az elmúlt évben is komoly anyagi támogatást kapott, idén is támogatni fogják őket, azonban a gyülekezetnek nem szabad elfelejteni, hogy elsősorban az ő kötelességük a lelkipásztori állás fenntartása, ezt pedig csak akkor lehet, ha a gyülekezet áldozatot hoz.

A presbiterek a gyűlés végén pozitívan értékelték a lelkipásztoruk tevékenységét, pozitívan tekintettek a jövőre is. A presbiterek azt is elmondták, hogy büszkék a gyülekezet múltjára, hiszen két püspököt adtak az egyházkerületnek, 25 évente pedig egy-egy lelkipásztor is kerül a gyülekezetből.

Az esti istentisztelet előtt a lelkipásztorok a templom előtt gyülekeztek, innen mentek be a templomba, ahol mindenki egy-egy rövid imával kérte Isten áldását a gyülekezet életére és az esti szolgálatra, amelyen Szegedi László generális direktor szolgált. Mivel a templom állapota életveszélyes, az istentiszteletet a falu kultúrotthonában tartották meg. Az igehirdetés előtt a lelkipásztorok sorban adták oda énekeskönyveiket a gyülekezeti tagoknak, akik nem ismerték az új énekeskönyv énekeit. Szegedi László a Márk 10:35-52 alapján hirdette az igét. A generális direktor a kérésekről beszélt, van olyan kérés, ami az ember dicsőségét szolgálja, van olyan kérés, ami azért hangzik el, mert az ember többet akar szolgálni. Az életünknek csak csak akkor van értelme, ha azt a szolgálat tölti ki.  A szolgálatban pedig Jézus előttünk járt, példát mutatott nekünk. Szegedi László személyes példákon keresztül mutatta be, hogy milyen akadályok lehetnek a szolgálatunkban.

Balogh Zoltán, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese szerint amikor a lelkipásztor elfárad, elfásul, akkor a gyülekezetek is átveszik ezt a hangulatot. A Generális Vizitáció alkalmával azonban új erőforrások törnek a felszínre, így tapasztalták meg azt is ezen a napon, hogy új erőforrások vannak a feldobolyi gyülekezetben is. 

Kató Béla püspök elmondta a gyülekezetnek, hogy évente 15 gyülekezetet látogat meg a Generális Vizitáció 15 egyházmegyéből, ahol előzőleg már járt az esperesi vizitáció. A püspök szerint azt tapasztalták, hogy az életerő ellankadt. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy az erőforrásai kimeríthetetlenek, de ezek közben elcsordogálnak. Így jut el egy-egy közösség oda, hogy kimondja, hogy elfogyott az ereje.

„A lélektan szerint motiváció kell az újrakezdéshez. Az erőforrások itt elfogytak, ahogyan az ifjúság is eltűnt a faluból. De nem teljesen, hiszen gyermeksírás hallatszott be, ez volt a legszebb orgonamuzsika az istentiszteleten. Sok értéket mutatott fel ez az egyházközség az elmúlt évszázadban, nagy múltja van, hiszen két püspököt neveltek itt ki. Az a közösség, amelyik ki tudott nevelni nagy embereket a múltban, az ma is képes lesz értelmiségieket kinevelni. Ehhez azonban külső erőforrások bevonására van szükség. És ez lehetséges! Hiszitek?”- tette fel a kérdést a püspök, a gyülekezeti tagok pedig sírva válaszolták, hogy hiszik. Kató Béla szerint ha ezt hiszik, akkor meg lehet változtatni a helyzetet, összefogásra buzdította a gyülekezetet, és arra kérte Háromszék gyülekezeteit, az őket képviselő lelkipásztorokat, hogy segítsenek, hogy ennek a közösségnek újra temploma legyen.

Kántor Csaba püspökhelyettes a jegyzőkönyvet ismertette, majd Szegedi László generális direktor számolt be a gyülekezet lelki életéről. Szegedi László szerint a statisztikák azt mutatják, hogy a gyülekezet együtt szenved a templommal, ezért nem csak a templomnak kell megújulnia. A generális direktor a gyülekezet előtt is szorgalmazta a belmissziós tevékenységek fokozását, bevezetését.

Dézsi Zoltán egyházkerületi ügyvezető főgondnok szerint olyan pillanatokat élhettek át ezen a napon, amelyek egyediek. A főgondnok szerint ez a nap azt igazolja, hogy a világiak is felelősek a gyülekezet életéért. A feldobolyi közösség ugyanakkor ma azt bizonyította be, hogy a közösség szereti a lelkipásztorát. A hit gyökerei mélyen belénk vannak plántálva, és ez a hit mindig képes új erőforrásokat teremteni.

Albert János lelkipásztor elmondta, hogy a történelem során a gyülekezet sosem volt gazdag, sőt a 17. században a környék legszegényebb településeként tartották számon. Azonban ez a szegény közösség is képes volt templomot építeni. Ma is sanyarú sorsot él a közösség. Azonban egyetlen erő és hit fogta össze ezen a napon a feldobolyiakat, hogy a temploma még megújulhat. Az istentisztelet végén a gyülekezet fiataljai tettek bizonyságot verses-zenés összeállítással.

 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor