Presbiterek, nőszövetségi tagok és lelkipásztorok lepték el a mezőségi szórványgyülekezeteket október 24-én. A Kolozsvári Református Egyházmegyében lassan már hagyomány, hogy tavasszal és ősszel kiválasztanak egy-két olyan gyülekezetet, ahol csak néhány református él, és a Presbiteri Szövetség valamint a Nőszövetség segítségével kitakarítják a templom udvarát, környékét, vagy éppen temetőket tesznek újból járhatóvá, mint ahogy az a legutóbbi alkalommal is történt. A takarításra vállalkozó önkéntesek csapata három részre oszlott. hétvégén Mezőszavára, Aranykútra, Botházára szálltak ki. A nap együtt fejeződött be Magyarszováton, itt volt az ebéd is, amelyet a három csapat közösen fogyasztott el a kultúrotthonban. Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese már azt is tudja, hogy melyik lesz a következő terület, amelyet meg fognak tisztítani, tavasszal ugyanis a fejérdi templomot és környékét akarják rendbe tenni.

A legnagyobb csapat Mezőszavába indul, itt a temető kerítését kell újból elkészíteni, ehhez azonban először az árkokat kell megszabadítani a sok gaztól, ami benőtte a gondozatlan területet. Mezőszava Magyarkályán egyik szórványa, amelyet Páll Zoltán lelkipásztor lát el. Áll a templom is a domboldalon, de hívek már csak egy maréknyian vannak. A valamikori parókia pedig ma kocsmaként üzemel. Ahogy a terület elkezd tisztulni kiderül, hogy valamikor már volt egy kerítés, sorsára csak következtetni lehet. A lelkipásztorokból és presbiterekből álló csapat most új kerítést varázsolt, olyat, amelyik tartani fog még egy ideig, hiszen a vas oszlopokat betonba öntötték, hogy ne fújja el egy erősebb szél.

Egy kisebb csapat a Szovát melletti Aranykútra száll ki. Itt egy haranglábat kell újradeszkázni. Az aranykúti harangláb egy magánterületen áll. A történet érdekessége, hogy a valamikor szinte teljesen református falu ma magyar nevű ortodox románokkal van tele. Ugyanis volt egy időszak, amikor a földosztó bizottság egyik tagja egy ortodox lelkész volt, aki azzal zsarolta az aranykútiakat, hogy ha nem térnek át mind ortodoxnak, akkor nem kaphatnak földet. Az egyház valamikori területén ma három családi ház áll, az egyik lakóház mellett van a két harangot is tartalmazó harangláb, amelynek most a tetőszerkezetét sikerült újra elkészíteni, a négy oldalát a közeljövőben fogják befejezni.

A harmadik helyszín, ahol szintén sokan segédkeznek, Botháza. Mint a legelső helyszínen, itt is a temetővel van a gond, itt viszont nem kerítést kell emelni, hanem a bozótot kivágni, ami miatt a temető megközelíthetetlen. Oroszhegyi Attila lelkipásztornak pedig feltett szándéka, hogy az emberek meg tudják közelíteni a temetőt, legalább világítás alkalmából. Ahogy a füvet vágják, kiderült, hogy néhány évvel ezelőtt már takarította a temetőben, száraz akácfák hevernek szerteszét, s néha akadályozzák is a munkát, hiszen a gazzal benőtt akácfákat nehezen lehet kiszabadítani, miattuk pedig nem lehet hozzáférni azokhoz az akácokhoz, amelyeket még ki akarnak vágni. Hosszas kínlódás után azonban a terület elkezd temető jelleget mutatni, tisztán látszanak a domboldalon a sírkövek. Csupán a sírok mellett magasra nőtt fű marad ott, azt ugyanis majd a november elsején kilátogató rokonok kell eltakarítsák. Mire a csapat elfáradna, már vígan lobog a tűz, több kupacban égetik el az összeszedett szemetet. Mindhárom csapat megelégedve érkezik Magyarszovátra, ugyanis a kitűzött célt sikerült megvalósítani.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor