Hálaadó istentiszteletet tartottak október 25-én Beresztelkén. A közösség azért adott hálát, hogy 525 éves a falu református temploma. A Szászrégentől néhány kilométerre lévő település temploma zsúfolásig telt meg vasárnap, liturgiai szolgálatot Szász Attila, a Görgényi Refomátus Egyházmegye esperese végzett.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a 31. Zsoltár 6. verse alapján hirdette az igét. Figyelmeztette a közösséget, hogy emlékezés nélkül nem lehet közösségi életet élni. Aki nem tud emlékezni olyan, mint egy gép, amely elvégez feladatokat, de nem képes azokról elgondolkodni. A püspök arról is beszélt, hogy a sírköveknek általában csak az egyik felére írnak, az emlékezés kövének azonban mindkét felére kell ezen a napon írni, és az egyik felére a hálaadás kell felkerüljön. Kató Béla szerint azért tudott a beresztelki közösség 525 éven keresztül megmaradni, mert Isten folyamatosan megújította a közösség életét. Be kell azonban látnunk a hibáinkat is, mert enélkül sem lehet helyesen emlékezni. A képzeletben ma felállított emlékezés kövére fel kell írni a bánatainkat is, de a másik felére azokat a dolgokat kell bevésni, amelyek a jövőre mutatnak, amelyekből élet származik. A püspök a zsoltár kapcsán elmondta, hogy bár egy panaszzsoltár, tele van fájdalommal, mégis ezt olvashatjuk benne: életem ideje, sorsom az Isten kezében van. Életünket sáfárságba kaptuk Istentől, amelyről majd neki kell számot adni, mint ahogy arról az időről is, amelyet szintén Ő adott nekünk.

„Istennel biztonságos erőtérben vagyok. Ilyen hely volt az elmúlt 525 évben a beresztelkiek számára a templom is. Ha nem érezzük meg ezt a biztonságot, akkor elönthet bennünket a félelem. A templom nem csak épületként fontos, hanem fontos mindaz, ami benne történik, hiszen Isten általunk akarja az Ő egyházát építeni. Ha Isten kezébe tesszük le az életüket, akkor ki tudunk szakadni mások kezéből, akik rossz irányba visznek bennünket. A templom egy védőháló, amely biztonságot ad. Ezért kell feltennünk magunknak a kérdést, hogy tényleg Krisztus kezében vagyunk, vagy magunkban bízunk? Ha az igét a szívünkbe vesszük, akkor Isten ölelő karjaiba tesszük le az életünket.” – mondta igehirdetésében a püspök.

Az ünnepi istentiszteleten szolgált a nagysármási fúvós zenekar is, az igehirdetés után a gyülekezet gondnoka köszöntötte az egybegyűlteket a presbitérium és az egyházközség nevében, majd Szép Eduárd, az egyházközség lelkipásztora mutatta be a templomot és a gyülekezetet, hangsúlyozva, hogy a templom az élet központi helye. A települést először 1319-ben említik az iratok, egy 1509-ből származó okiratban pedig Berecktelke néven említik a falut, amely egy nagy kiterjedésű birtok része volt. Temploma 1490-ben épült, eredetileg katolikus templom volt, amelyet többször átépítettek, emiatt keveset őrzött meg eredeti stílusából. A templom legszebb ékessége a kehely alakú szószék és az aranyozott szószék korona, amely a Bánffy család ajándéka volt. Szép Eduárd a gyülekezet lelki életéről is beszámolt, az 570 lelkes közösségből átlag 100-an járnak vasárnaponként templomba, ezek mellett minden nap van alkalom arra, hogy a gyülekezet hétköznapokon is részt vegyen az egyházi életben.

Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese köszöntőjében megköszönte Kató Béla püspök igehirdetési szolgálatát. Hangsúlyozta, hogy az 525 esztendő arról tanúskodik, hogy Isten meg akarja tartani az Ő népét. Figyelmeztette a gyülekezetet, hogy a templom a hét minden napján az élet középpontja kell hogy legyen. A gyülekezet pedig ezen a napon arról tett tanúbizonyságot, hogy folyamatosan keresik Istent. Köszöntötte ugyanakkor a gyülekezetet Teodor Rideg görög-katolikus lelkipásztor, valamint az ortodox közösség gondnoka is. Sütő István nyugalmazott beresztelki lelkipásztor hangsúlyozta, hogy az az igazi nap, amelyet teljes mértékben Istennel töltünk el. Az ünnepség keretében volt beresztelki lelkipásztorok leszármazottai is köszöntötték a gyülekezetet, majd a gyülekezet egyes rétegei szolgáltak énekkel és verssel, külön a gyerekek, a fiatalok, a gyülekezet nőszövetsége, valamint az idősek köre. A hálaadó istentisztelet után a gyülekezet megkoszorúzta Jánosi Béla református lelkész sírját, aki 1891-1910 között szolgált Beresztelkén.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor