Generális Vizitáció Kajántón

 

A nyári szünet után szeptember folyamán újból elkezdődtek a Generális Vizitációk. Ezúttal a bizottság a Kolozsvár környéki egyházmegyék gyülekezeteit látogatta meg, elsőként szeptember 22-én a Kajántói Református Egyházközség életébe tekintettek be. A bizottságot a kajántói parókia udvarán fogadták a gyülekezet presbiterei, gondnoka, lelkipásztoruk, Móra László, valamint a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese, Bibza Gábor és az egyházmegye főgondnoka, Bódi Sándor. A Generális Vizitáció szokásai szerint a napot áhítattal kezdték meg, amelyet Móra László lelkipásztor tartott. Áhítatában arról beszélt, hogy ahogyan Mózesnek is szüksége volt segítségre a harcban, hogy a botot fent tudja tartani, úgy a mi életünkben is sokszor szükség van munkatársakra, akik tartják a kezünket, biztatnak, hogy a harcunk nem hiábavaló. A mindennapi élet harcaiban Isten kirendeli azokat, akik ott vannak mellettünk, Isten segítségével el lehet jutni a győzelemig. Móra László ilyen példaként említette a parókia javítását is, amelynek során a presbitérium ott állt mellette.

Az áhítat után Kató Béla püspök mutatta be a vizitációs bizottság tagjait. Hangsúlyozta, hogy nem az ellenőr szerepét játszák el, testvérként jöttek, akik bár ellenőrzik, hogy az ügyvitel törvényszerűen van vezetve, de a testvéri szeretet vezéreli őket.

Az áhítat után a bizottság két részre oszlott, egyik részük az iratok ellenőrzésével foglalkozott, a másik része pedig a fejérdi szórvány egyházközségbe látogatott el. Fejérdre a Csiga út vezet, amit a második világháború alatt kezdtek el kiépíteni, a tervek szerint itt akarták a kolozsvári vasúútállomásról a tartalékokat tovább szállítani. Fejérden már csak 8 református él, egy hónapban egyszer tartanak istentiszteletet a parókián, hiszen a templom már annyira romos állapotban van, hogy ott nem lehet az alkalmakat megtartani. Móra László lelkipásztor az úton Kajántó történetéről is mesél. Mint elmondta, a falu első írásos emléke a tatárjárás korából van. A falu neve valószínű a Kean bolgár névből ered. Az első román család az 1700-as évek végén költözött be, az első román családok görög-katolikusok voltak. A lelkipásztor szerin a faluban élő románok most kezdenek el visszatérni a görög-katolikus valláshoz.

Ahogy a bizottság halad Fejérd felé, a lelkipásztor arról is mesél, hogy a falu arról volt híres, hogy sok állatot tartottak, a fejérdiek pedig szamárháton vitték be a tejet Kolozsvárra. Az 1800-as években még a környék egyik leggazdagabb falva volt, első osztályú gyülekezetként tartották számon, míg Kajántó ebben az időben csak negyed osztályú gyülekezet volt. Mára azonban fordult a kocka, Fejérd már csak Kajántó szórványa, és a körülmények nem arra utalnak, hogy a gyülekezet még valaha újra be fog népesedni. Ahogy a kisbusz ereszkedik be Fejérdre a lelkipásztor azt is elmeséli, hogy a fejérdi ortodox templomot Kós Károly tervei alapján építették fel. A református templom egy elhagyatott dombon fekszik, a templomban lévő terítők arról árulkodnak, hogy az 1950-es években még élet volt a gyülekezetben, ebben az időszakban még a szószékre és a padokra terítőket készítettek a gyülekezeti tagok. A terítőkön kívül azonban alig emlékeztet már valami arra, hogy alig 50 évvel ezelőtt itt még élet volt, a templom falai itt-ott omladoznak, az orgona sípjai a karzaton hevernek összetörve, az orgona belseje is szét van verve. A néhány megjelent gyülekezeti taggal, és az innen elszármazottakkal, akik erre az alkalomra hazajöttek, Kató Béla püspök imádkozik, imájában arra kérve Istent, hogy adjon még jövőt ennek a gyülekezetnek.

A fejérdi látogatás után a bizottság a kajántói polgármesteri hivatalba látogat, ahol Magdalena Lucia Suciu polgármesternővel beszélgetnek a falu gondjairól, örömeiről, kilátásairól. A polgármesternő a beszélgetés során hangsúlyozza, hogy a funkcióban levők jönnek-mennek, de a faluban élők maradnak, ezért az ő érdekeiket tartja szem előtt, nem a politikai érdekeket. A polgármesternő azt is elmondja, hogy a falu még mindig nem úgy néz ki, ahogy szeretné, de igyekszik minden lehetőséget megragadni, hogy a települést fejlessze. Az elmúlt évek során bevezették a faluba a vizet, a gázat, elkezdték az utak helyretételét, hamarosan pedig a kanalizálásnak is nekikezdenek. A községhez 8 település tartozik, ezek fejlesztésére egy terv is van, így látni lehet, hogy hova fejlődik a község.

A polgármesteri hivatalban tett látogatás után Kató Béla püspök a fiatalokkal találkozik. Ezen a beszélgetésen a püspök főleg arról kérdezgeti az ifiseket, hogy hogyan élik meg a közösséget a faluban, mivel töltik el az idejüket, mennyire vannak jelen a falu életében. A püspök hangsúlyozta, hogy a kajántói közösségnek, így a fiataloknak is befogadóknak kell lenniük, hiszen a település valószínű a közeljövőben nőni fog, mivel nagyon közel van Kolozsvárhoz, emiatt pedig valószínű, hogy sokan fognak a jövőben ideköltözni.

A nőszövetséggel való találkozón a nőszövetség tagjaival arról beszélgettek a vizitációs bizottság tagjai, hogy az örökséget át kell adni a fiatalabb nemzedéknek. A Nőszövetség részéről az fogalmazódott meg a találkozó során, hogy jó lenne, ha valaki az élükre állna, hiszen ők szeretnek a Nőszövetség alkalmaira járni, akár a régiós konferenciákra, akár az országos találkozókra. Kató Béla püspök bátorította a nőszövetséget, hogy továbbra is járjanak alkalmakra, valamint arra kérte őket, hogy a közeljövőben a diakóniai munkát is szervezzék meg, hiszen erre is egyre nagyobb szükség lesz. A nőszövetséggel való találkozás után a bizottság a konfirmandusokkal is beszélgetett. A különböző hitéleti kérdések mellett Kató Béla püspök a vegyes házasságok kérdéséről is beszélt a konfirmáció előtt álló fiatalokkal, akik megnyugtató válaszokat adtak a bizottságnak, életüket ugyanis helyben, vegyes házasságok nélkül képzelik el.

A vizitáció utolsó programpontja előtt Kató Béla püspök vezetésével presbiteri gyűlést tartottak a polgármesteri hivatal tanácstermében, amelyet a polgármesternő ajánlott fel erre az alkalomra, ugyanis a gyülekezeti teremben nagyon szűkösen fértek volna csak el. Kató Béla püspök a presbiteri gyűlés elején arról beszélt, hogy különösen furcsa a polgármesteri hivatal tanácstermében tartani a presbiteri gyűlést annak fényében, hogy 25 évvel ezelőtt az egyházat is elnyomó hatalomnak volt ez az épülete. A püspök hangsúlyozta, hogy az egyház olyan mint egy test, amelynek a részei a kajántóiak, éppen azért az egyházkerület vezetősége a részek működését is le kell ellenőrizze. A bizottság tagjainak bemutatása után Kántor Csaba egyházkerületi főjegyző olvasta fel az aznap felvett jegyzőkönyvet. Szegedi László generális direktor arról beszélt, hogy lélekszámban alig apadt a gyülekezet az elmúlt 20 évben, ez a visszafelé történő migrációnak köszönhető. Szaporodtak ugyan a vegyes házasságok, a gyülekezet is elöregedőben van, és sok a meg nem házasodott fiatal. Szegedi László a vallásórák fontosságát emelte ki, és arra kérte a presbitereket, hogy gyülekezeti vallásórákra is küldjék a gyerekeket, ne elégedjenek meg azzal, hogy az iskolában tartanak nekik vallásórákat, hiszen így gyerekkoruktól kezdve jelen vannak a gyülekezet életében, ismerik azt. Ezt követően Ungvári Éva, az egyházkerület pénzügyi ellenőre tartott beszámolót azegyházközség pénzügyi helyzetéről.

Eközben a parókia udvarán már gyülekeznek a Kolozsvári Református Egyházmegye lelkipásztorai, akik palástosan vonulnak be a templomba. Az ünnepi istentiszteleten Szegedi László egyházkerületi missziói előadó hirdette az igét a 14. Zsoltár alapján. Prédikációjában, Blaise Pasqual-t idézve azt fejtegette, hogy ha Istenben hiszünk és nem létezik, akkor semmit sem veszítettünk, de ha nem hiszünk benne, és mégis létezik, akkor mindent elveszítettünk. A felolvasott zsoltár a fogságból hazaérkező emberek ajkán fogalmazódik meg, olyan emberek ajkán, akik Babilonban asszimilálódtak. Ma is aktuális kérdés, hogy megtartjuk az anyanyelvünket, vagy beolvadunk? Hogyan tudunk megmaradni, hogyan lehetünk egy olyan világban hívő emberek, amelyik nem a hitre épít? Mi lesz azokkal, akik hitükben megrendültek? Szegedi László szerint két típusú embert mutat be az ige, az egyik csoport a praktikus Isten nélküliek, akik úgy élnek, mintha nem létezne Isten. Ha Isten nélküli módon gondolkodunk, akkor nem tartozunk elszámolással neki. Az Isten nélküli emberek életét a félelem jellemezi, az attól való félelem, hogy mi van, ha mégis van Isten? A másik típusú ember a praktikusan vallását gyakorló ember, de Isten szempontjából, felülnézetből mind a két típus ugyanúgy néz ki. Isten szerint a velünk született bűn az, amiről hajlandóak vagyunk megfeledkezni. Ha pedig nem tudjuk, hogy mi a bűn eredménye, akkor a szolgálatunk, számadásunk sem lehet eredményes Isten előtt. Mi, keresztyének azonban tudjuk, hogy Jézus azért jött el, hogy méltóságteljes, bűntől mentes szabadságunk legyen, mondta igehirdetésében Szegedi László.

Bibza Gábor esperes köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a Generális Vizitáció ezen alkalma, amelyen a teljes gyülekezet részt vesz, azt hivatott jelezni, hogy nincsenek egyedül, egy nagy család tagjai a kajántói reformátusok is, ezért van jelen a Kolozsvári Református Egyházmegye lelkészi kara is, hogy jelezzék, hogy a gyülekezetnek van segítsége, vannak testvéreik, akikre számítani lehet.

Kató Béla püspök az I. Kor 11:28 versével köszöntötte a gyülekezetet: Vizsgálja meg az ember azért önmagát. Ez az ige eligazít bennünket, hogy hogyan kell készülni bármilyen földi vizsgálatra, mert a legfontosabb, hogy Isten előtt vizsgáljuk meg cselekedeteinket.

„Örülünk annak, hogy ez a gyülekezet ráébredt, hogy ő maga önmagának a legfőbb vizsgálója és erről kell neki folyamatosan tanúságot tennie. Amikor Kajántót választottam, elsősorban a kíváncsiság döntött bennem, hiszen én sosem jártam ezen a településen, Kolozsvárhoz pedig nagyon közel van. Ilyen közel lévő helyek is el tudnak bújni, el tudnak adott esetben tűnni a látóhatárról. Itt 360 református ember él, és próbálja minden lehetőségével megtartani az ősi hitet, nyelvét, kultúráját. Amit ma láttunk azt jelzi, hogy ennek a gyülekezetnek van jövője. Azoknak a gyülekezeteknek és falvaknak, amelyeknek nincs kapcsolatuk a városokkal, ahol ma az élet zajlik, azoknak sajnos veszélybe kerül az életük.” – mondta a püspök, utalva arra, hogy a falvakban ma már az ifjúság nem lát jövőt, ezért gyakran elmennek távolabbra. Kató Béla elmondta, hogy az adatok szerint az elmúlt 10-20 esztendőben nem változott a lélekszám, ami azért is érdekes, mert gyakran azt tapasztalják, hogy ennyi idő alatt egy gyülekezet lélekszáma feleződik. A püspök a fejérdi példát is felhozta, ahol az elszigeteltség miatt kiürült a település. Ahhoz, hogy valahol megtartassék az élet, ahhoz közösségre van szükség. Önmagában egyedül senki sem tud megtanulni. Az egyház, amely lehetőséget nyújt a közösség megélésére, egy fontos intézmény a település életében. Egy közösség vezető nélkül nem tud haladni.

„Mindannyian, akik vezetők vagyunk, fel kell ismerjük, hogy egy közösség életében sokféle módon kell jelen lennünk. Itt van igehirdetés, ez az alap. Viszont azok az alkalmak, amelyeken együtt lehet az ember, abból több is lehet, és ezt a gyülekezet tagjai is megfogalmazták. A református lelkipásztor nem csak a templomban szolgál, hanem az élet minden területén ott kell lennie, egy közösség motorja kell legyen. A templomi szolgálaton kívül az élet istentisztelete a hétköznapokon zajlik.” – mondta Kató Béla. A püspök szerint a kajántói közösségnek törekednie kell, hogy más gyülekezetekkel együtt élje meg a hitét. Isten tud olyan lehetőségeket adni, amelyeket az ember elérhetetlennek tart. Az egész egyházmegye lelkészi kara és az egyházkerület vezetősége azért jelent meg az istentiszteleten, hogy azt éljék meg együtt, hogy erősek, hogy egy nagy közösség tagjai. Kató Béla arról is biztosította a kajántói gyülekezetet, hogy mindig számíthatnak az egyházkerület segítségére.

Kántor Csaba püspökhelyettes a nap folyamán felvett jegyzőkönyvet ismertette a gyülekezet előtt. Az egyházkerületi főjegyző személyes élményeit is megosztotta Fejérd kapcsán, egyik szeme sírt, a másik nevetett, hiszen édesapja ebben a gyülekezetben szolgált, sokat mesélt a gyülekezetről neki.

Szegedi László generális direktor a lelki életre vonatkozó megjegyzéseiről beszélt, elmondta, hogy 10 és 20 éves távlatban szokta a gyülekezet életét vizsgálni. Kajántón fordított migráció tapasztalható, ez a kajántói gyülekezet nagy lehetősége is egyben. Két aggasztó adat is van, 1994-ben alig 11-en voltak, akik nem voltak házasok, ma már több mint 40 ember van, aki 30 éven felüli, és nem él házasságban. A másik szomorú adat, hogy 26 vallásórás korú gyerek van, akik közül csak 6-on járnak gyülekezeti vallásórára. A generális direktor szerint meg kell találni az alkalmat, hogy a gyerekek is részt vegyenek a gyülekezet életében, ha nem, akkor nem lesz kapcsolódási pontjuk, amikor majd elkezdenek konfirmációi felkészítőre járni. Szegedi László felszólalásában azt is felajánlotta a közösség polgármesterének, hogy a könyvtárnak magyar nyelvű könyveket adományoz.

Dézsi Zoltán főgondnok köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a megújulás kézzelfogható jegyeit tapasztalta ezen a napon. Olyan közösséget találtak, amely minden kihívás ellenére jövőt remélhet, mert nem fél hinni. Kiemelte a lelkipásztorok munkájának a fontosságát, és arra kérte a gyülekezetet, hogy becsüljék meg lelkipásztoraikat.

A gyülekezet ünnepi műsora után Magdalena Lucia Suciu polgármesternő is köszöntötte a gyülekezetet. A polgármesternő arról beszélt, hogy szeretne két parókiát felépíteni, egyet az ortodox közösségnek, egyet pedig a reformátusoknak. 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor