Zászló és címer avatás Mákófalván

Röviddel azután, hogy beiktatták új szolgálati helyére Babos Barabás Berta lelkipásztort, újból ünnepelni gyűlt össze a falu, ezúttal egy két éves tervet valósítottak meg, a református egyházközség és a falu címerét, valamint zászlaját avatták fel az augusztus 2-ai ünnepi istentiszteleten, amelyen Kató Béla püspök szolgált. A címer a templom kazettás mennyezetén kap helyet.

Kató Béla püspök prédikációjában a Mózes könyvében olvasható rézkígyó történetét és a Királyok könyvében olvasható Ezékiás király által véghezvitt bálványrombolást hasonlította össze. Elmondta, hogy a zászlóknak ma is helyük van az emberek életében, hiszen különböző csoportosulások így fejezik ki azt, hogy hova tartoznak. Ha két történetet összehasonlítjuk, akkor láthatjuk, hogy egy szimbólum lehet mentő jellegű, de hamar bálvánnyá is válhat. A rézkígyó történetében Isten a próbatételekből menti ki népét. A zsidók 40 esztendeig csak a homokot és a követ látják, ugyanazt eszik, belefáradnak a próbatételekbe, fellázadnak. A püspök szerint sokszor mi is így gondolkodunk, sokat eltűrünk, amíg megvan a biztonságunk, utána viszont fellázadunk. Amikor Izrael népe fellázad, akkor tulajdonképpen Isten ellen lázad fel. Könnyebb bűnbakot keresni, másokat hibáztatni, másokra kivetíteni a bűneinket, mint a saját életünkben keresni a hibát.

„A gonosz az ember elpusztításán fáradozik. Izrael népe, amely Isten ígéretével indult el, most a szétesés szélén áll. Isten ekkor rendelkezik, megmenti népét. Mózes, az első zászlókészítő, egy rézkígyót állíttat fel, amelyet egy oszlopra tűz fel. Nem attól gyógyultak meg az emberek, hogy megérintették, csupán fel kellett tekinteniük rá. A csüggedt nép csak a földet nézte, nem talált sehol egy biztos pontot, amiben hitt volna. Legyen ez a zászló is a hitnek a jelképe, amelyről eszünkbe jut, hogy Isten nem hagyott el. A jelképek és szimbólumok lényege, hogy összetartsanak bennünket, emlékeztessenek az örökségünkre. A rézkígyó hosszú időn keresztül Istenre mutató jelkép volt, amellyel Isten nevelte népét arra, hogy Ő eljön megváltani őket. 600 évvel később Ezékiás király darabokra törette a kígyót, mert annak tömjéneztek. Ez a történet már arra figyelmeztet bennünket, hogy nem a jelkép a megtartó, hanem az, ami mögötte van. Ha a zászló helyettesíti a hitünket, akkor csak külsőség lesz az életünkben, amely már nem hiteles. Az életünk, az életformánk kell a szimbólumainkat igazolja.” – mondta igehirdetésében Kató Béla.

Vincze Minya István esperes arra figyelmeztette köszöntőjében a gyülekezetet, hogy bár sok minden történt az elmúlt évek folyamán a közösség életében, nem az idő, hanem az idő Ura oldotta meg a feszültségeket. Az esperes szerint az egyházban az egyedüli zsinór mérték az ige. A szakadás a gonosz műve, az egység pedig Istennek az akarata.

Babos Barabás Berta lelkipásztor köszöntője után Bartha Zoltán történész tartott rövid előadást a címertanról és Mákófalva történetéről. Elmondta, hogy címer pajzs nélkül nem létezik, hiszen a lovagkorban a címerről ismerték meg az állig felfegyverzett lovagokat. A címerek elkészítésénél rendkívül szigorú szabályok vannak. Mákófalvának két címerjavaslata volt, a gyülekezet végül a második variáns mellett döntött.

Babos Barabás Berta lelkipásztor emlékeztetett, hogy a címer egy jelkép, amely akkor jó, ha benne van a közösség múltja, jelene és jövője. A címer identitástudatot hordoz, a közösség tagjainak valahová tartozását fejezi ki, vagy erősíti azt. A címerben szerepel a Biblia is, ez Mákófalva jövője, hiszen a közösségnek csak akkor van jövője, ha életét Krisztus kezébe teszi le. A címerben van egy szarvas is, amely a magyarok eredetére is utal, a csodaszarvas legendájára, de a 42. Zsoltár is eszünkbe jut róla, mint szarvas hűs forrás vizéhez, így kívánkozik lelkem hozzád. Ugyanakkor a szarvas a bűn és bűnhődés szimbóluma.

Gyerőffy legendáját a mákóiak úgy ismerik, hogy Gyerőffy a templomból indult el vadászni, az istentiszteletet hagyta ott, szarvasűzés közben pedig beszöktetett a sziklák közé és szörnyethalt. A címer alsó mezejében a templom látható, a templom az a hely, ahol ég és föld találkozik. A címer közepén egy hulló tulipán van, amely a mákói bútorfestők jellegzetes motívuma, de ugyanakkor az életfára történő utalás is. A lelkipásztor elmondta, hogy a címer a templom kazettás mennyezetén kap helyet, amelyet már elő is készítettek.

Az ünnepi istentisztelet után Kató Béla püspök megáldotta a jelképeket, majd a mákófalvi egyházközség gyülekezeti termében szeretetvendégségre került sor.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor