Második alkalommal szervezett kastélynapot Bonyhán az Erdélyi Református Nőszövetség július 11-én, szombaton. A találkozó, amely istentisztelettel kezdődött 11 órától, az ima témája köré szerveződött. Igét hirdetett Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora.

Ha ma az imádságról akarunk beszélni, akkor meg kell kérdezni, hogy mi az imádság, hogyan kell imádkozni? A Rómabeliekhez intézett levélben azt halljuk, hogy azt a szívet, amelyik nem őszintén imádkozik, amelyik nem tudja, hogy hogyan kell imádkozni, azt a Szent Lélek vizsgálja meg. Amikor bűnbánatot tartunk, akkor meg kell kérdeznünk, hogy a mi imádságainkat is a képmutatás gyötri? Vajon emiatt reformátusságunk olyan erőtlen?  Rosszabb az erőszaknál, ha imádságban nem őszintén beszélünk azzal, akivel mindig párbeszédben lehetünk. Minden pillanata az istentiszteletünknek imádság. Szegedi László igehirdetésében olyan helyzeteket vázolt fel, amelyekben a mindennapi események lefoglalják az embert, és a gondokra koncentrál, még imádság közben is a teendőin töri a fejét. A generális direktor az imában ejtett hibákra is felhívta a figyelmet, hiszen, amikor nem őszintén fordulunk Istenhez, akkor imáinkban mások megváltoztatását kérjük és nem a saját életünkben történő bűnökre figyelünk.

„Merjünk Isten előtt kiborulni, kiborítani a szennyesládánkat, merjünk Tamások módjára odaállni, és azt mondani: nem hiszem, Uram! Hiszünk, vagy nem hiszünk? Ez a nagy kérdés. Oda merünk-e állni Istenhez és kiborítani a lelkünket ténylegesen, hogy minden kiboruljon abból? Hiszen Isten látja, a veséknek és a szíveknek vizsgálója. Merjük mai nyelven elmondani az imádságainkat! A mai ifjú egy egészen más nyelvet beszél, egy zsargont, amit nyugodtan használhat az imádságaiban. Uram, klassz volt ez a nap! Merjétek így mondani Istennek, hogy szuper volt ez a nap, Uram, király vagy! Menő dolgok történtek itt!” – mondta igehirdetésében Szegedi László.

A generális direktor szerint el kell jutnunk oda, hogy minden generáció a maga nyelvén tudja megszólítani az Istenét. Az Ószövetségben Dávid énekkel és tánccal vitte a frigyládát. Ki tudja megmondani, hogy amikor elhangzanak Isten felé szavaink, imádságaink, vajon annak mi lesz az Útja? Isten igéje sosem tér vissza dolgavégezetlenül, imádságaink meghallgatásra kell találjanak, meghallgató Istenünk van. Néha nehéz megfogalmazni az imáinkat, ezért vannak a kötött imák, amelyeket el lehet mondani bármikor. Amikor nem tudjuk, hogy mit mondjunk, akkor a Szent Lélek Isten kimondhatatlanul fohászkodik miattunk, helyettünk és érettünk. Szegedi László az ima személyességére is felhívta a figyelmet. Jézus Krisztus a szerelmünk és orvosunk, előtte mindent el lehet mondani képmutatás nélkül. Amikor csak az imádság marad, és az Istennel való kapcsolat, akkor megújul az életünk, csak az Isten az, akivel élni fogunk.

Borsos Melinda, az Erdélyi Református Nőszövetség és az Árva Bethlen Kata Alapítvány nevében köszöntötte a kastély udvarára összegyűlteket. Elmondta, hogy bár úgy néz ki, hogy az épület állapota nem javult, úgy néz ki, mintha semmi sem történt volna, benne, érte, pedig az elmúlt év alatt sok minden történt ezen a helyen. A parkban helybéli atyafiak és presbiter szövetségi tagok kivágták a bozótot, a termeket az asszonyok kitakarították. Egy csoport szakember elkészítette az előtanulmányokat, az állagfelmérést.

„Minden látható és kevésbé látható eredményt Isten után azoknak az elszánt, kitartó embereknek köszönhetünk, akik az omladozó falakon túl már lelki szemeik előtt látják ezt az impozáns épületet teljes pompájában. Azért dolgoznak, hogy ez meg is valósuljon.” – mondta a nőszövetség elnöke. Borsos Melinda elmondta, hogy a tavaly útjára indított téglajegy akció még nem zárult le, a 20 000 téglajegyből még néhány száz megmaradt.

„A kastély nemzeti kulturális örökségünk része, 1545-ben építették, mégis azt szeretném, hogy ne csak a kastély, a park, a napos, vagy borús idő kösse le a figyelmüket. Azt szeretném, ha ez az alkalom nem csupán a külsőségekről szólna, hanem a belső, lelki találkozásokról. Az elmúlt hetekben, hónapokban több mint 80 önkéntes munkatárs dolgozott azért, hogy Önök találkozhassanak egymással, és reményeink szerint Istennel is. Azt hiszem nincs olyan ember, hívő, vagy hitetlen, aki valamikor élete során akár egyszer ne imádkozott volna. Az imádság az Istennel való találkozás egyik lehetősége, a vele való kapcsolattartás legkiválóbb módja, a keresztyén ember mindennapi gyakorlata. Legyen ma ez a hely az áhítat, a belső lelki megerősödés helye.” – mondta Borsos Melinda köszöntőjében, aki azt kívánta, hogy találják meg azt az élmény a résztvevők, amely mindig visszacsalogatja őket Bonyhára, és hogy kapják meg, és ragadják meg az imádság ajándékát, ami mindig kapaszkodó lehet az életben.

Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese elmondta, hogy amikor megkapták a meghívót, biztosan tudták, hogy Isten elindított az asszonyi lelkekben valamit, és nem csak az indulás volt gyümölcsöző, hanem a folytatás is.

„Az, hogy most itt vagytok, azt jelenti, hogy Isten Szent Lelke csodálatosan munkálkodik az életünkben. Pál apostol, amikor megírta az Efézusbeliekhez írt levelét, fogoly volt. Fogságában lelki szemei előtt megjelentek azok, akiket szeretett, akikkel együtt imádkozott. A római fogságból írt nekik egy levelet. Tudta, hogy testi mivoltában nem lehet többé közöttük, szeme sugarával nem vigasztalhat, nem bátoríthat, nem erősíthet. De egyet tehet, és így legnagyobb ajándékká válhat az efézusiak számára: imádkozhat érettük. Ennek a mai napnak egyik csodálatos hozadéka az, hogy az együttlét olyan kohéziós erők felszabadításának ad lehetőséget, amiről nem lehet beszélni, ezt csak megérzi az ember. De semmit sem ér, ha akkor, amikor innen tovább megyünk, hazamegyünk, nem használjuk ki ezt a csodálatos, győzedelmes fegyvert, amivel Isten minket megajándékozott, és ez az imádság.” – mondta az esperes kiemelve, hogy az elzárkózó lelkek legmélyére lehet hatni vele, valamint, hogy az imádság legyőz teret, időt határokat. Arra kérte a kastélynap résztvevőit, hogy imádkozzanak egymásért, az anyaszentegyházért, a kastélyért, hogy a nőszövetség terve simuljon bele Isten akaratába.

Dr. Tóth Bernadett csíkszeredai konzulasszony beszédében arról értekezett, hogy szükség van-e ma az imádságra? Mi a jelentősége az imának, tette fel a kérdést. Dr. Tóth Bernadett szerint az imádság sokszor hiányzik azok életéből, akik embertársaik felett, sokszor meghatározó kérdésekben döntenek.

„Árva Bethlen Kata nagyasszony korát az jellemezte, hogy az ember élete állandó veszélyeztetettségben telt el, állandó megpróbáltatások sorozata volt, bizonytalanság uralkodott, és a halál bármelyik pillanatban ott leselkedhetett az emberre. És mert ahhoz, hogy mindezt méltósággal elviseljék, imádkozni is tudni kellett, a sorscsapások elviselésében nagynak kellett lenni.” – mondta a konzulasszony, aki szerint régen az asszonyok tudtak imádkozni, imádsággal végezték a mindennapi munkát. Elődeink tudatában voltak az emberi élet esendőségének, annak, hogy sokkal nagyobb erőknek vannak kiszolgáltatva, ezért alázattal és  imádkozni tudással viszonyultak sorsukhoz Többek között az imádság adott erőt számukra, hogy értelmet vigyenek az emberi létezésbe. A nyugati fejlett civilizáció azt az illúziót kelti sokakban, hogy minden a hatalmában áll. Ebben az illúzióban sokak számára tűnhet úgy, hogy imádkozni is fölösleges, hiszen az embernek hatalmában áll sorsát uralni, nincsenek nála hatalmasabb erők, amelyek beleszólhatnak annak irányításába. Ez az illúzió nem szünteti meg annak a valóságát, hogy ebben a világban semmivel sem lett kevesebb a szenvedés, a lelki éhség, a kiszolgáltatottság és a nyomorúság. Dr. Tóth Bernadett szerint ez az esemény a maga szelíd módján arra is figyelmeztet, hogy mennyire fontos ma is imádkozni. A helyes imádság mindannyiunkat szolgál. Az imádkozni tudásnak kulcsszerepe van a megmaradásban, a tovább lépéshez való erőgyűjtésben, az életen való helytállásban.

Fehérvári Bálint bonyhai lelkipásztor arról beszélt, hogy életében először a dédnagymamáját látta imádkozni. Nehéz sorsú asszony volt, aki minden csapás ellenére imádkozott reggel és este. Kiváltképpen fontos, mondta a lelkipásztor, hogy összekulcsoljuk a kezeinket imára, hogy Isten megáldja az Erdélyi Református Nőszövetséget, akik hatalmas fába vágták a fejszéjüket.

Pályi József, az Erdélyi Református Presbiteri Szövetség elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a presbiteri szövetség azért tudott működni, mert a nőszövetség is segítette a munkáját.

A köszöntések után a kastély udvarán és környékén minden korosztálynak szóló programok várták az érdeklődőket, az elcsendesedésre vágyók imasétán vehettek részt, a fiataloknak lehetőségük nyílt megtekinteni a Kontraszt kiállítást, amellyel körülbelül 200-an éltek. Ugyancsak nagy népszerűségnek örvendett a nap folyamán a kastélylátogatás is, órákon keresztül hosszú sorok kígyóztak a kastély bejárata előtt. A kastélyban meg lehetett tekinteni a kastély felújításához készült előzetes tervekből készült képbemutatót, a parkban pedig a férfiak is találtak maguknak kedvükre való programot a Férfi-sátorban, ahol Bartos Károly ifjúsági szakelőadó előadása és Bodor István valamikori focista bizonyságtétele várta az érdeklődőket.

A kastély egyik termében Lengyelné Püsök Sarolta egyetemi tanár tartott előadást Árva Bethlen Kata imádságairól, a kastély melletti sátorban pedig gyermekfoglalkozásokat tartottak. Egész nap vásár zajlott az udvaron, a bevétel 10 százalékából a kastély felújítását támogatják, a fennmaradt összegből pedig a nőszövetség programjait finanszírozzák. A kastély előtti fák árnyékában zsoltárénekléssel várták azokat, akik kifáradtak a programokon, aki pedig inkább hallgatni szeretett volna az Kocsis István Árva Bethlen Katáról írt monodrámáját hallgathatta hangfelvételről. A kastélynap a Gordonka együttes színvonalas koncertjével ért véget. 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor