14 lelkipásztort szenteltek fel Székelyudvarhelyen július 8-án, az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlésén. A Székelyudvarhely Belvárosi Református Egyházközség templomában tartott istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgált. Barta Aladár, Bíró István, Dezső László-Levente, Dénes Lajos Levente, Ferkő Andor, Gilyén Katalin Mária, Hajdó Tímea Andrea, Hideg István, Kötő Ferenc Barna, Márton Zoltán Barna, Simon-Kató Barna, Soós Tímea-Zsuzsanna, Székely Róbert Imre és Téglás Tibor Miklós az istentisztelet után esküben fogadott hűséget egyházának.

Az ünnepi istentisztelet számbavétellel kezdődött, Markó Gábor főgondnok felkérésére Gyenge János előadótanácsos olvasta fel a névsort és a felszentelendő lelkészek nevét. Kató Béla püspök igehirdetésének alapjául a II. Királyok 13:14-19 választotta. Prédikációjában arról beszélt, hogy minden kihívás ellenére mégis lehet vállalni ezt a szolgálatot. A püspök szerint Isten Szent Lelke indította őket erre a pályára. Befejeződött a döntés időszaka, véglegessé vált, hogy milyen úton haladnak, a szent mégis mellett döntöttek. Isten figyelmeztet bennünket, hogy határozottan kell elindulni az úton, amelyet kiszabott. Ebben a szolgálatban szükség van más emberek segítségére is, a másik emberrel való találkozásokban kapjuk meg azt az erőt, amely megváltoztathatja az életünket. Ezek a találkozások felszabadítanak bennünk olyan erőket, amelyekkel még hatékonyabban tudunk együtt dolgozni. A református lelkipásztor élete csak úgy ér valamit, ha van mellette egy segítőtárs, ez lehet házastárs, gondnok, presbiter is. Az ige szerint kell Isten Szent Lelke, még egy ember, aki mellénk áll, de nekünk kell elvégezni a munkát, amit Isten ránk bízott. Joás király azért siratja az igében a prófétát, mert Isten harci kocsijaként volt jelen a közösségben. Elizeus tudta, hogy a király jó szándékú, de gyenge, erőtlen ember, ezért még egyszer próbára tette halála előtt. A király a próbában abbahagyta azt, amire Elizeus kérte.

„Ez az egyik legmegrendítőbb szó a Szentírásban. Pedig még vele volt az Isten, de a Joás erőtlenségén megtorpant az Isten jóakarata. Isten tele volt ígéretekkel, de Joás csüggedése megakadályozta ennek beteljesedését. Rettenetes ez a szó: abbahagyta. Gyermekeink elkezdenek hegedülni, aztán abbahagyják. Elkezdenek angolul tanulni, aztán abbahagyják. Elkezdenek sportolni, aztán abbahagyják. Tipikus emberi magatartás, hogy abbahagyom. Mikor már igazán komolyra fordulna a sor, és amikor már igazán nehéz valami, akkor nagyon sokszor abbahagyjuk. Nem is kevesen vannak, akik a lelkipásztori szolgálatot egy idő után abbahagyják.” – mondta a püspök, aki a családlátogatást, az ifjúsági munkát és a lelkigondozást is példaként hozta fel, amit a lelkipásztorok abbahagynak. Kató Béla a hosszútávfutókat hozta fel példának, akik egy adott ponton úgy érzik, hogy meg kell állniuk, de ha a holtponton túlteszik magukat, akkor célba érnek. A fiatal lelkipásztorokhoz szólva elmondta, hogy ők is hosszú távra vállalják ezt a szolgálatot. Az igazi próbatétel, hogy végig tudunk-e menni a pályán.

„Ez a hármas üzenet kísérjen el az utatokon. Az első, hogy Isten belétek költözött és mozgásba hozott titeket, hogy el tudjatok indulni. Adott legalább még egy embert mellétek, aki segíthet. De azt ne felejtsétek el, hogy végső soron rajtatok fordul meg, hogy a holtponton átküzditek magatokat, vagy abbahagyjátok.” – mondta igehirdetése végén a püspök.

Kántor Csaba püspökhelyettes, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese, aki a liturgiát vezette, a felszentelendő lelkészek nevét olvasta fel, majd három kérdést tett fel a fiatal lelkészeknek, amire hangos szóval válaszoltak, majd eskütételre került sor. Eskütétel után az esperesek áldották meg sorban a térdre borult felszentelendő lelkészeket, majd Kató Béla püspök mondta el kibocsátó beszédét.

A felszentelt lelkipásztorok közül Ferkő Andor, a Székelyudvarhely Belvárosi Egyházközség beosztott lelkipásztora szólt a gyülekezethez. Elmondta, hogy a társadalomban nincs akire támaszkodni, csak a szabadító Istenre. Ezzel a reménységgel indulnak el, hogy amikor elérnek a holtponthoz, akkor az egyházban lesz akire támaszkodni. Ferkő Andor beszéde után a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium kórusának szolgálatára került sor. Ezt követően Szegedi László generális direktor köszöntötte a felszentet lelkészeket, majd az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa, az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és a Brassói Református Egyházmegye ajándékaként könyvcsomagot nyújtottak át a fiatal lelkipásztoroknak, a felszentelést bizonyító hivatalos okmánnyal együtt. Az ünnepi istentisztelet után a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye elnöksége az Erdélyi Református Egyházkerület vándorzászlóját átadta egy évre, a következő közgyűlésig megőrzésre a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye elnökségének, valamint a Székelyudvarhely Belvárosi Egyházközségnek. Balogh Zoltán kézdi-orbai esperes elmondta, hogy múlt évben hasonló ünnepi esemény keretében került hozzájuk, az egyházkerület központjától legtávolabb eső egyházmegyébe a zászló, a Kovászna belvárosi templom szószéke előtt állt, azt jelképezve, hogy nem a fizikai távolság jelenti a közelséget, vagy a szeretet kisugárzását, hanem azon a helyen ugyanakkora lendülettel gyűlhetnek Krisztus zászlaja köré, mint azokon a helyeken, amelyek fizikailag elérhetőbb távolságra esnek az elnökségtől. A zászló átadásakor az apostoli intést idézték: Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, amely az Úr Jézus Krisztus.

Gede Ildikó, a Székelyudvarhely Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntőjében elmondta, Székelyudvarhely református népe számára megtiszteltetés, hogy 2015-ben ezen a helyen lehettek részei ennek az ünnepségnek. Az ifjú lelkipásztoroknak egy párnát adtak a gyülekezet ajándékaként, amelyeken térdeltek, amikor megáldották őket. A párnákon egy ige olvasható: Teljesítsétek be az én örömömet. A lelkipásztornő szerint az öröm szó a hangsúlyos, az örömmel végzett szolgálatnak van igazi áldása. Áldás és a Himnusz eléneklése után a templom mellett emlékkopjafát lepleztek le, amelyet Kató Béla püspök meg is áldott. 

Szöveg: Kiss Gábor

Fotó: Magyari Hunor, Juhász Ábel, Kiss Gábor