“Ő adott némelyeket apostolokul, prófétákul, evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére.” (Ef. 4, 11–12)

Június 20-án az egyházmegyénkbe kebelezett egyházközségek lelkipásztorai és gondnokai találkoztak Galambodon. A 2015-ös év egyházmegye szinten a “Megújulás éve”, ezzel csengett egybe az összejövetel meghirdetett témája: “Gyülekezet építés.” A találkozó rövid áhítattal kezdődött, majd Jakab István házigazda lelkipásztor, egyházmegyénk esperese arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért van szükség arra, hogy a református gyülekezetek folyamatosan megújuljanak. Szerinte erre három ok is kötelez: először is azért kell megújulni, mert a Biblia is erre tanít. Másodsorban azért mert reformátusnak lenni annyit jelent, mint reformálódni, megújulni. Harmadszor meg azért, mert egyházmegyei szinten a vasárnap délelőtti Istentiszteletek látogatottsági átlaga 10-12% körüli, ami csak megújulással jobbítható. 

“A mi feladatunk: a Krisztus testének, a gyülekezetnek az építése. Az Ige rámutat arra hol a helyünk, mi a szerepünk és a feladatunk: Hogy felkészítsük a szenteket a szolgálatra. A gyülekezetet Isten lelke építi, de amit ránk – lelkészekre, gondnokokra, presbiterekre – bízott, azt mi kell, hogy elvégezzük. Én úgy gondolom, hogy a mai embereknek élményre is szükségük van, nem csak dogmatikára, amikor Istentiszteletre jönnek. Lelki élményre. Ha ez nincs meg akkor majd máshol fogják keresni. Nem lehet, hogy mindég szomorkás legyen a hangulat, lehangoló az élmény.” – fejtette ki Jakab István esperes. 

Következő előadóként Lőrincz István marosvásárhelyi lelkipásztor a városi gyülekezetek építésének a gondjairól beszélt. “A város a faluhoz viszonyítva egészen más világ, és ez a gyülekezeten is érződik. Városon nem ismerik úgy egymást az emberek, mint falun. Véleményem szerint a legfontosabb tényező ami a híveket városon a gyülekezetben tartja az az igehirdetés minősége. Itt nem elég annyi, hogy mondasz majd valamit a szószéken. A városi emberek tudatosan, lelki-táplálékra vágyva jönnek el a templomba, nem azért, mint falun, mert megszólják őket. Ezen kívül fontos az utcai lelki-gondozás, az embereket észre kell venni az  utcán, szóba kell állni velük legalább 2-3 perc erejéig. De nagy a szerepe a kis csoportoknak: kórus, nőszövetség, nyugdíjasok klubja, ifjúsági közösségek, bibliaórák látogatói. A városi gyülekezetek tagjai itt ismerhetik meg egymást közelebbről.” – mondta el Lőrincz István lelkipásztor. 

Domahidi Béla mezőbergenyei református lelkész előadását öt fontosabb gondolat köré csoportosítva, a vidéki gyülekezetekben felmerülő pozitívumokat és negatívumokat állította szemben:

1. Falun mindenki ismeri egymást, ami előny abból a szempontból, hogy családias lehet a kapcsolat a gyülekezeten belül. De ez ugyanakkor negatívum is lehet, mert fennáll nézeteltérés esetén a személyeskedés, beskatulyázás veszélye. 

2. A gyülekezeti hírek falun könnyebben elérnek a hívekhez. Egyik szomszéd elmondja a másiknak, rokonok egymásnak, stb. A hátránya ennek a gyors kommunikációnak az, hogy menetközben az információ torzulhat.

3. A hagyományok ápolása egy vidéki környezetben sokkal erősebb. A templomlátogatás fontossága beépült a köztudatba: oda nem mennek rossz helyre. Ezzel szemben azonban ma már a fiatalság kritikusan viszonyul a régi bevett szokásokhoz, hagyományokhoz.

4. Falun a lelkész, a presbitérium, a gyülekezet együtt él, könnyen elérik egymást. Ma azonban egyre többen “anonim keresztények” szeretnének lenni. Olyan környezetbe kívánkoznak, ahol nem ismeri mindenki őket.

5. Egy vidéki gyülekezetben nagy hatással vannak a hívekre a “motivációs tényezők.” Őseink is ezt tették, mi is ezt tesszük, összetartozunk több száz éve… Negatívuma ennek az, hogy az emberek könnyen befolyásolhatják egymást akár rossz irányba is. 

A találkozó második részében az előadások, az időszerű kérdések megbeszélésére került sor. Olyan kérdések taglalása került terítékre, mint például: Mi a dolgunk az egyházban? Hogyan mennek dolgaink? Nép- vagy hitvalló egyház a református? Van-e jövője a református egyháznak? 

Végösszegzésként Jakab István esperes elmondta, hogy meglátása szerint nagyobb mértékben kell aktivizálni a gyülekezeteket. “Adjunk evezőt az olyan emberek kezébe, akik csak kívülről kritizálnak, hogy ne himbálják a hajót.” Idézte továbbá Klaus Douglas német lelkipásztort, aki szerint: “Aki azt akarja, hogy az egyház maradjon meg olyannak, amilyen, az nem akarja, hogy az egyház megmaradjon.”– zárta a gondolatsort az egyházmegyénk esperese. A találkozó szeretetvendégséggel végződött. 

Nemes Gyula