Zsúfolásig telt templomban ünnepelte vasárnap a Nagyborosnyói Református Egyházközség a templom udvarára állított életfa avatását, amelyre az elmúlt tíz évben keresztelt 67 gyermek neve került fel. A Szabó Ottó szobrászművész által alkotott életfa egy szimbólum, az élet, a meg- és az itthon maradás jelképe.

Az esemény istentisztelettel kezdődött, melyen ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét.

„A család a társadalom legkisebb, de egyben legfontosabb egysége, melynek hatása maradandó a gyermekeinkre. A család kérdése sorskérdés is, amely egy egész életen keresztül hatással van ránk, ezért nem mehetünk el közömbösen amellett, hogy milyen családban élünk” – hangzott el az igehirdetésen. „A család áldozatát nagyon sokan nem vállalják fel magukra, inkább a munkára, karrierre koncentrálnak, pedig a történelem során is megfigyelhető, hogy csak az áldozathozatalnak volt értelme. Egy ilyen ünnepen azonban, amikor együtt adunk hálát a gyermekeinkért, kimondhatjuk: nem reménytelen a jövőbeli családok helyzete sem” – tette hozzá a püspök.

Az istentiszteletet követően Németh Zoltán helybéli lelkipásztor –, aki idén tizedik éve szolgál a gyülekezetben –, köszöntötte a püspök urat, aki, családos rendezvény lévén, feleségével együtt tett eleget a meghívásnak, és az egybegyűlteket, kiemelve Szentgerice (Maros megye) testvértelepülésük küldöttségét.

A lelkipásztor kifejtette, napjainkban a szemünk előtt játszódik le a történelem legnagyobb népvándorlása, ami a mi népünket sem kerüli el, hiszen fiataljaink egy jobb élet reményében tömegesen hagyják itt szülőföldjüket. „Én is sokszor tettem fel magamnak a kérdést, hiszen számtalan lehetőség adódott szülőföldem elhagyására, mégis úgy érzem, nekünk ezen a földön, ebben a faluban érdemes jövendőt alkotni” – mondta el a lelkész.

Pakucs Etelka és Szakács Enikő nőszövetségi tagok verses köszöntője után az ünnepeltek, a legkisebb gyerekek műsora következett, majd mind a 67 gyermek az úrasztalához vonult, ahol egy oklevelet vehetett át. A templom udvarán ft. Kató Béla püspök úr megáldotta az életfát, majd a helyi kultúrotthonban közös szeretetvendégséggel zárult az esemény.

A gyülekezett egyébként gyökeres változásokon ment át az utóbbi évtizedben. Németh Zoltán lelkipásztor elmondta, amikor idekerültek, az egyházi ingatlanok rendkívül rossz állapotban voltak, kevesen jártak templomba, elöregedett, inaktív volt a közösség. 

A változást elsősorban az anyagiak adták, amikor az egyháznak visszaszolgáltatták a kommunizmus idejében az állam által kisajátított földeket, újakat is vásároltak, és ezek bevételéből sikerült felújítani a parókiát, a templomot, az orgonát, és a régi kántori lakást, amely most gyülekezeti házként működik. Az egyházközség néptánccsoportot működtet, az ifjak is rendszeres programokon vesznek részt, a gyermekek számára szabadidős tevékenységeket szerveznek, tavalyi a 80 évnél idősebb egyháztagokat tűzifa-támogatásban részesítették, a nőszövetség tagjai pedig házi kenyeret sütöttek számukra. „A legnagyobb eredménynek azt tartjuk, hogy jóval többen járnak templomba, mint tíz évvel ezelőtt” – nyugtázta Németh Zoltán.

Szöveg: Berszán Réka

Fotó: Kiss Gábor