Ünnepi istentisztelet keretében iktatták be június 7-én új szolgálati helyén Szilágyi Róbert lelkipásztort. A dési református templomban tartott alkalmon Fekete János magyardécsei lelkipásztor, a Dési Református Egyházmegye főjegyzője szolgált az Ez 3,17 alapján.

Elmondta, volt idő, amikor az arany és az ezüst jelentette a megélhetést, amelyet bármi áron, de meg kellett szerezni. Ma az arany visszaüt az ember kapzsiságára, visszaüt a sok erkölcstelenség, amivel az ember hozzájut az aranyhoz és ezüsthöz. Nem szakadhatunk el ettől a világtól, amelyben élünk, ezért fontos feltenni a kérdést, hogy a lelkipásztornak szüksége van Istenre, vagy csak Isten csodáinak akarunk szemtanúi lenni? A főjegyző szerint a Krisztus általi gyógyulás evangéliumával kell szolgálni, a pillanatnyi döntések során is a gyógyulás evangéliumát kell megtapasztalnia a lelkipásztornak, gondnoknak, presbitériumnak. Az embert örömre teremtette Isten, de tudatosítani kell, hogy a szabadulást Krisztus hozza el.

Isten őrállóvá tesz bennünket a gyülekezetben. Az ige munkása sok mindenen megy keresztül, csak Isten segítségével és kegyelmével tud fáradhatatlan lenni a szolgálatban. A lelkipásztor felelőssége és hivatástudata ugyanakkor szorosan összekapcsolódik a gyülekezet életével is. A lelkipásztor feladata ugyanakkor életmentés is, ennek eszköze pedig Jézus Krisztus evangéliuma.

Fekete János köszöntése után az egyházmegye jelen lévő lelkipásztorai egy-egy igével áldották meg Szilágyi Róbertet.

Gudor Lajos nyugalmazott dési lelkipásztor, esperes az átadás során elmondta, hogy öt hónap történesei tették lehetővé ezt a csodálatos alkalmat. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a tisztesség és a becsület mindennél fontosabb. Gudor Lajos szerint ez az átadás, amikor az egyházközség Bibliáját, pecsétjét és a templom kulcsait átadja a gyülekezet új, megválasztott lelkipásztorának, a folytatásról tesz tanúbizonyságot. A gyülekezet ugyanis nem egy ember tulajdona, hanem Istené, akit szolgálunk, ezt a szolgálatot adja ma át utódjának. A nyugalmazott esperes azt is hangsúlyozta, hogy a református egyházban a szolgálat magyar nyelven folyik. Gudor Lajos szerint a Biblia mellé oda kellene tenni a Heidelbergi Kátét is, amely szintén útmutató, megszabja a viselkedésünket. Beszédében arra is kitért, hogy az egyház pecsétje védelem, hiszen csak ezzel lehet iratokat hitelesíteni, így lehet rosszindulatú támadásokat kivédeni. A kulcs is védelem, megvéd a betörők ellen, de egyben lehetőség is arra, hogy a templomot emberek előtt megnyissuk, hogy így megteljen, mint ezen az ünnepi alkalmon.

Szilágyi Róbert lelkipásztor beköszönő prédikációjában a Jn. 3,30 alapján hirdette az igét. Elmondta, hogy sok minden gőgössé tehet bennünket, még a lelki javak, a hit is. A gőgösség azonban nem fér össze a keresztyénséggel, az Úrral való viszonyunk ezt ki is iktatja.

“Ez a viszony életem egyik hitvallása. A János evangéliumában azt olvassuk, hogy annak pedig növekednie kell. Nem nekem, hanem a Krisztusnak, aki fentről hajlott lefelé, hogy életét adja értünk. Krisztus földi élete szolgálat volt. Fel kell tennünk a kérdést, hogy mekkora a bennünk lakozó Krisztus? Sokszor azért nem elég nagy, mert mi nem vagyunk elég kicsik, nem engedjük növekedni, mert akkor át kell vegye testünket, lelkünket. Ha Ő nő, akkor vele együtt nő a hitünk.” – mondta a lelkipásztor igehirdetésében, kiemelve Keresztelő János példáját, aki tudta, hogy amikor Krisztus megjelenik, akkor neki háttérbe kell vonulnia, hogy Isten fia kerüljön előtérbe. Jézust sokan nem tekintették nagynak, sokan csalódtak benne. Krisztusnak nem volt semmije, annyi helye sem volt, ahova a fejét letegye. Ennek ellenére ő volt a legnagyobb, hiszen életét adta értünk. Szilágyi Róbert hangsúlyozta, hogy nem a lelkipásztor, nem a gondnok, nem a presbitérium kell nagy legyen, csak Krisztussal együtt tud a gyülekezet növekedni.

A köszöntések során a lelkipásztor első szolgálati helyéről, a Kolozsvár Felsővárosi Egyházközségből érkezett küldöttség nevében Floriska István kérte arra a gyülekezetet, hogy becsüljék, tiszteljék lelkipásztorukat, ahogy ők is tették, majd a gyülekezet gondnoka mondott köszönetet a jelenlévőknek, hogy ilyen sokan fontosnak tartották ezt az ünnepi alkalmat.

Az istentisztelet ünnepi hangulatát emelte, hogy az alkalmon a keresztség sákramentumát is kiosztották, majd a Kolozsvári Református Kollégium kórusa is szolgált. Az ünnepi istentisztelet után szeretetvendégségre került sor.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor