Bemutatták Kolozsváron a Nagy Ödön szórványlelkész és néprajzkutató című könyvet

A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében mutatták be június 4-én a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a Nagy Ödön szórványlelkész és néprajzkutató című könyvet. A délután 6 órától tartott könyvbemutatón Nagy Péter, az Idea cégcsoport igazgatója elmondta, hogy többes minőségében van jelen, hiszen nem csak ők gondozták, majd adták ki a kötetet, de Nagy Ödön unokájaként is kötelességének érezte, hogy részt vegyen az eseményen. Elmondta, hogy nagyapjától tanulta meg, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni. Emlékezésében azt is felelevenítette, hogy nagyapja mennyire áldozatkész volt, amikor az egyházi szolgálatról volt szó, a húga keresztelőjén ugyanis néhány órára eltűnt, mint utólag kiderült, id. Dobri tiszteletes úrnak segített a templomépítésben.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke emlékeztetett, hogy szimbolikus a dátum, amelyen a könyvebmutató van, s bár nem ünnep, sokan emlékeznek június 4-én. “Sokan a gyász napjának tekintik ezt a napot, mi azonban, akik élni akarunk, a pozitívumokra kell a figyelmet felhívjuk, hiszen ebből tudunk a jövőben táplálkozni.” – mondta a püspök.

Kató Béla Nagy Ödön gyermekkoráról is megemlékezett felszólalásában, aki pont ebben, az elszakítás fájdalmától jellemzett korban élt gyermekként, de ezután jött a Kór Károly nevétől fémjelzett kor. Az első döbbenet után elkezdődött az építkezés, ekkor jöttek létre az egyház missziós szövetségei. Nagy Ödön életére nagy hatással voltak a mezőpaniti iskolában és egyházközségben tapasztaltak, majd később ugyanilyen meghatározóak voltak életében a marosvásárhelyi kollégiumban töltött évek, az itt tanító tanárok szerettették meg vele a tudományokat, itt tapasztalta meg közösségben az élni akarást.

“Nagy Ödön életén keresztül végig lehet követni a református lelkipásztor és család életét. A mezőségi szórványban szolgált, és olyan szakkönyvet írt, amelyet ma minden teológusnak, aki a szolgálatra készül, ismerni, olvasni kell hiszen a szórványt ennél jobban nem is lehet behatárolni. Nagy Ödön arról írt, hogy mennyi lehetőség van arra, hogy egy gyülekezetet közösséggé formáljunk. Azt is tudjuk, hogy aki nagyon hatékony, és nagyon kiáll népe mellett, azt előbb-utóbb üldözni kezdik. Nagy Ödön életében is ezt látjuk, de példát mutatott nekünk.” – mondta a püspök, aki szerint Nagy Ödön életét egységében kell nézni, ebben pedig a szerkesztő végzett nagyon jó munkát. Kató Béla azt is hangsúlyozta, hogy Nagy Ödön hagyatéka nem csak a feljegyzéseiben él ma, gyerekei, unokái i az egyházban tevékenykednek, nem csak egy könyvet hagyott maga után, hanem egy szellemiséget, amelyet az örökösei visznek tovább.

Kató Béla püspök felszólalása után Szenkovics Dávid játszotta csellón Benedetto Marcello egyik szonátáját, szintén csellón Oláh Mátyás kísérte.

Keszeg Vilmos, a könyv szerkesztője Nagy Ödön életének egyes helyszíneiről beszélt, Sajóudvarhelyen született, d a család végül Mezőpanitban állapodott meg. 1932-ben kezdte el tanulmányait, már ekkor élénken érdeklődött a szórvány iránt, a teológián töltött évei alatt a FIKE szórvány misszióját irányította, az Ifjú Erdély munkatársa is volt. Szolgálatát Kissármáson kezdte el, ebben az időszakban a vegyes házasságban élőket kereste fel, és próbálta meg meggyőzni őket, hogy a gyülekezetbe térjenek vissza.

Politikai okok miatt több alkalommal kellett szolgálati helyet váltson. Utolsó szolgálati helye Havadon volt, 1970-1981 között élt itt, nyugdíjba vonulása után Mezőfelében telepedett le. Keszeg Vilmos a kötet felépítéséről is beszélt, néprajzi jellegű írásai mellett külön fejezetben gyűjtötték össze prédikációit és levelezéseit.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor