A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki dr. Adorjáni Zoltán teológiai tanárt
A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki május 15-én dr. Adorjáni Zoltán teológiai tanárt. Dr. Adorjáni Zoltán egyetemi docens, református lelkipásztor, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dékánja oktatói-nevelői munkájával nagyban hozzájárult az új teológus és lelkész nemzedék képzéséhez, kutatói munkájával pedig az intertestamentális kor 21. századi értelmezéséhez. Dr. Adorjáni Zoltán munkásságát Buzogány Dezső méltatta, laudációját alább közöljük.
Laudáció
Adorjáni Zoltán
2015, május 15, Főkonzulátus, Kolozsvár
Egyházi, sőt hívő emberekként azt tartjuk, hogy egyedül Istené a dicsőség és őt illet meg minden dicséret. Valamikor régen a humanizmus elfeledkezett erről, és az embert állította a talapzatra: nagyszerűségét, erejét, bölcsességét, eszességét kezdte el dicsőíteni és magasztalni. De menetrendszerű pontossággal megérkezett a reformáció és korrigálta ezt a kilengést. Azóta, legalábbis nálunk, protestánsoknál, az embert leemeltük az emelvényről és helyébe a Teremtőt tettük. Ezért mindig gondot jelent számunkra, ha valakinek az érdemeit kell méltatni, netán magasztalni. Gondot jelent, mert zavarban vagyunk: nem igazán tudjuk, kit is kell voltaképpen dicsérnünk. Ezt a patthelyzetet így szoktuk feloldani: ha valakinek a erényeit látjuk, akkor is Istent dicsérjük, merthogy Isten használta fel őt eszköz gyanánt. Adorjáni Zoltán is az ő eszköze, és én tudván tudom, hogy ő nem vár el semmiféle dicséretet, mert Krisztus szavához tartja magát: csak azt tettük, ami kötelességünk volt. Mégis megérdemli a dicséretet. Nem azért, amit tett, mert azt kötelessége volt megtenni. Hanem azért mert felismerte és vállalta a küldetéssel járó felelősséget: a neki adott ajándékokat ne tékozolta el, nem ásta a földbe, hanem bőségesen kamatoztatta. Jól tudta, hogy számot kell adnia arról, hogyan sáfárkodott a rá bízott kincsekkel. Nos, ezért kell őt tisztelnünk. Ennek a sáfárságnak a stációi pedig önmagukért beszélnek.
Közel hatvan évvel ez előtt Désen látta meg a napvilágot, sokgyermekes lelkészi családban, 1956 novemberében. Elemi és középiskolai tanulmányait Désen és Kolozsvárott végezte, a teológiai tanulmányokat 1980-ban zárta le. Két lelkészi stáció után (Melegföldvár és Páké) tovább folytatta elkezdett tanulmányait a Stipendium Bernardinum jóvoltából Urechtben (1990-91), majd legmagasabb fokon lezárta a Debreceni Hittudományi Egyetem doktori iskolájában 2004-ben, ahol 2005-ben megvédte a therapeuták kegyességéről írt doktori értekezését. Megszerzett ismereteit több területen is kamatoztatta.
1.Egyetemi oktatóként. Az 1991-ben a klasszikus nyelvek (héber, görög) előadója lesz a Protestáns Teológiai Intézetben, mely feladatát 2009-ig tanársegédi majd adjunktusi minőségben látta el, 2009-ben előadótanár lett, 2014 őszén pedig egyetemi tanár. 1998-tól óraadói minőségben tanít a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán is. 2006-tól máig a Protestáns Teológiai Intézet Református Karának a dékánja. Nyelvi lektori megbízatása mellett előadásokat tartott és tart az inter-testamentális korról, és újszövetségi egzegézist tanít, illetve az állami egyetemen görög szemantikát. Oktatói tevékenységét nemcsak szűkre szabottan végezte és végzi, hanem kiterjeszti a két Intézeten kívülre is: előadott az Ifjúsági Keresztyén Egyesület vezetőképzőjében, oktat a lelkészek posztgraduális képzésében. Egyetemi oktatói minőségénél fogva hivatalból tagja a Coetus Theologorumnak (Teológia Tanárok Közössége), a Collegium Doctorumnak, az MTA kültestületének, tudományos munkássága elismeréseképpen tagja a Romániai Biblikusok Egyesületének, állandó résztvevője, előadói minőségben is, a Szegeden évente megrendezett biblikus-konferenciának.
2.Egyháztársadalmi és közösségi szolgalat. 2001-től tagja a Romániai Református Egyház Zsinata Teológiai és Ökumenikus Bizottságának, 2002-től az Agnus Media Alapítvány kuratóriumi tagja, 2006-tól tagja az Erdélyi Református Egyházkerület Közgyűlésének és dékáni megbízatásánál fogva tanácskozási joggal az Igazgatótanácsnak, 2013-tól a Romániai Református Egyház Zsinata Állandó Bizottságának.
3.Tudomány és sajtó. Adorjáni Zoltán szakmai munkásságának talán a legnagyobb része ezen a területen kamatozik. 1992-2002 között az Erdélyi Református Egyházkerület havi lapjának, az Üzenetnek a gyermekrovatát szerkesztette, 1998-99 között az újra indult Ifjú Erdély, 2000-2003 között pedig a Református Család főszerkesztője volt, 2001-től a Református Szemle főszerkesztője, 2010-től pedig a Studia Doctorum évente megjelenő tanulmányköteté. Több ezer oldal szerkesztett anyag. Tudományos munkásságának értékelésére nem vállalkozhatok, mert szakterületünk nem egyezik, de néhány adat beszédes e tekintetben. 2004-2010 között 5 önálló kötetet jelentetett meg. Szakterületén 1999-2008 között 4 kötetet szerkesztett, 1996-2014-ig 22 tanulmányt írt meg, 9 szaktanulmányt publikált külföldön, 12 konferencián tartott előadást. Szakterületén kívül 9 könyvet szerkesztett, 18-at lektorált, 171 tudósítást, hírt, ismeretterjesztő írást közölt. Emellett 2012-2014 között 5 doktori tézist elbíráló bizottságának volt a tagja.
Az elmondottak, természetesen, csak felvillantott jelzések, a jéghegyek csúcsai, hiszen sem az alkalom, sem a laudáció műfaja nem teszi lehetővé számomra, hogy életművét a maga terjedelmében és mélységében végigelemezzem – mellékesen nem is az én feladatom, nem vagyok szakmabeli. Az én tiszten itt csupáncsak annyi, hogy meggyőzzem a jelenlévőket: jó helyere került ez a kitüntetés. És meg vagyok győződve, hogy elmondottak után ezt mindenki így is érzi. A felsorolt száraz adatsorból egyértelműen kiderül, hogy Adorjáni Zoltán vállán sok kereszt van, amelyeket évek, sőt évtizedek óta kitartással hordoz. Most még egy kerül oda az előbbiek mellé. Ennek a hordozása viszont már biztosan nem jár olyan nagy erőfeszítéssel, mint az eddigieké. Viselje jó egészségben, megérdemelte. Megérdemelte, mert felismerte, hogy az Istentől kapott számtalan kegyelmi ajándék felelősséggel jár és ezt a felelősséget vállalta. A dicséret és a dicsőség Istené, Adorjáninak pedig marad továbbra is a munka. A munka Isten ügyéért. Mert nincs annál nagyobb megtiszteltetés, és annál nagyobb dicsőség, hogy Isten a maga ügyének intézésére méltat.
Fotó: Kiss Gábor