Beszélgetés Dávid Zoltán nyomdaigazgatóval, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont megbízott vezetőjével

 

– Évekkel ezelőtt kimutatások szerint több mint 200 nyomda működött Kolozsváron. Ma is ez a helyzet?

– Jelenleg 90 bejegyzett nyomda működik a kincses városban. Ez azonban nem valós adat, hiszen a Misztótfalusi Kis Miklós (MKM) Sajtóközpont sincs nyomdaként számon tartva.

 

– Meg lehet-e élni ma a nyomdászatból akkor, amikor az emberek egyre kevesebb könyvet és újságot olvasnak?

– A nyomdászat nemcsak a könyvről vagy az újságról szól. Bár ha az egyházi részt nézzük, akkor igen. Viszont rengeteg olyan dolgot lehet tenni, ami pénzt hoz. Az viszont igaz, hogy ma már nincs olyan igény a nyomtatott sajtó iránt. Sokan vannak a piacon, de olyan nyomda, amelynek minden felszerelése meglenne, kevés van.

 

– Tonk István főgondnok, nyomdaigazgató tragikus halálát követően kerültél a nyomda élére. Azóta milyen átalakításon ment át a nyomda?

– Anyagilag nem volt jelentős fejlesztés, ám különböző új megoldások révén sokat léptünk előre. Beüzemeltettük a nyomda tulajdonában levő, de még használatlan varrógépet, valamint egy háromkéses vágógépet. Sikeresen pályáztunk aranyozó gépre, vásároltunk drótspirálozót. A varrógép mellé prést szereztünk, s igyekeztünk a rendelkezésünkre álló helyiségeket még hatékonyabban kihasználni. Ezáltal felgyorsult a munka, és egyúttal a költségeket is tudtuk csökkenteni.

 

– Évekkel ezelőtt azt tartották, hogy a református nyomda drágán nyomtat. Hogyan dolgozik ma a nyomda?

– Hogy mennyire dolgozik valaki drágán, azt a piac határozza meg. Valószínű, hogy voltak drága munkák, de voltak kevésbé azok. A jelenlegi politikánk viszont egyértelmű: jó minőségű munkát végezzünk, a lehető legolcsóbban. Még akár annak árán is, hogy nem jutunk nyereséghez.

 

– Manapság egy esküvői meghívón, gyászjelentőn is rengeteg hibát lehet felfedezni, nem beszélve más jellegű, hosszabb terjedelmű kiadványokról. Az emberek számára egyre kevésbé fontos a helyesírás, a pontos fogalmazás. Ezért egyes nyomdák vagy kiadók nem alkalmaznak korrektorokat. Az MKM ebből a szempontból is igényes: nyelvi szempontból helyes, jól szerkesztett kiadványokat ad az olvasók kezébe. Előnyt vagy hátrányt jelent ez hosszú távon?

– Hátrányt semmiféleképpen nem jelent. Már csak azért sem, mert nem az a cél, hogy minél nagyobb profitot termeljünk. A cél az, hogy értéket teremtsünk. Éppen ezért nem lehet azt állítani, hogy egy igényes kiadvány hátrányt jelent. Még akkor sem, ha ezért többet kell dolgozni.

– Ahhoz, hogy az MKM a piacon versenyképes legyen, milyen beruházásokra lenne szüksége?

– Feltétlenül szükség lenne a nyomtatás terén fejlesztésre: új íves ofszet nyomdagépek és szoftverek vásárlására.

 

– Az egyházkerület által szerkesztett újságok és könyvek mellett számos más egyházi kiadvány lát napvilágot, ám nem az MKM gondozásában. Ezeket más nyomdákban állítják elő. Mi a véleménye erről?

– Nem feltétlenül értek vele egyet. De természetesen nem élünk diktatúrában, ezért mindenki megválaszthatja azt, hogy hol nyomtatja a kiadványait. Az lenne célszerű, ha összefognánk. S ha már van az egyháznak nyomdája, akkor igyekezzünk minden vallási iratot itt nyomtatni. Persze nem állítom, hogy mindent, mert a nyomdának nincs akkora kapacitása, hogy Erdély területén az összes egyházi jellegű kiadványt itt nyomtassák.

 

– Történt-e valami annak érdekében, hogy a többi egyházi kiadványt is az MKM gondozza?

– Természetesen történt, vannak előrelépések, és reméljük, hogy 2015-ben mindez folytatódni fog. Ha tudunk fejlődni a géppark terén, akkor nem látom semmilyen akadályát annak, hogy miért ne nyomtatnának itt egyházi vonatkozású vagy egyházi érdekeltségű egyesületek, személyek.

Tudni kell azt is, hogy a törvény értelmében 80-20 százalékban lehet egyházi és világi megrendelésünk. Ez utóbbin a profitorientált cégek számára végzett munkát értem. Ennek az aránynak nem szabad megváltoznia, mert jelenleg az érvényben levő szabályozások szerint egyházi nyomdaként áfa-mentesen dolgozhatunk. Ha az előbb említett arány a világi rész felé billen, ezt az előnyünket elveszítjük.

 

– Egyesek azt várják el a nyomdától, hogy gazdasági egységként csak a profitot tartsa szem előtt. Mások azt hangoztatják, hogy az MKM eszköz az egyház kezében a missziói munka végzésében. Hogyan lehet a kettőt egyeztetni?

– Amióta itt vagyok, úgy érzem, senki nem várja el azt, hogy mi profitot termeljünk. A megszerzett nyereséget viszont igyekszünk visszafordítani, és a nyomda fejlesztésére, valamint missziós célokra költeni.

 

– Milyen rövid, illetve hosszabb távú tervei vannak a nyomdának?

– Abban az esetben, ha az MKM a jelenlegi helyéről, a teológia épületéből elköltözik, és nagyobb teret vehet igénybe, lehetősége van a fejlődésre. Ha adományba kap, vagy új gépeket vásárol (mindegy, hogy hitel, esetleg kölcsön formájában), akkor bővíteni tudja piacát. Ez pedig azt jelentené, hogy több munka volna, a kliensek olcsóbban jutnának hozzá a termékekhez.

 

– Megbízták az Erdélyi Református Egyházkerület Sajtóközpontjának megszervezésével. Miről van szó?

– Az egyházkerület sajtójához tartozik az Agnus Rádió, több időszakos kiadvány, a www.reformatus.ro honlap, az MKM nyomdája és az iratterjesztés. Az a lényeg, hogy ezeket úgy kell megszervezni, hogy jobban kommunikáljanak egymással, valamint a világi sajtóval. Jelenleg megvan az épület a Konstanca (a volt Ötvös) utca 1. szám alatt, a felújítási munkálatok folynak.

A nyomda kapacitásának növelésével többletbevételre tehetünk szert, ezt pedig a rádió, az iratterjesztés javára tudjuk fordítani akár új munkatársak alkalmazásával. Hogy milyen gyorsan tud talpra állni a sajtóközpont, az attól függ, mekkora összeget tud áldozni erre az egyházkerület adományok, pályázatok révén. Amennyiben nincs rá anyagi fedezet, abban az esetben apró lépcsőfokokat kell megmászni, lentről építkezni, és évekbe telik a sajtóközpont hatékony működésének a beindulása.

 

Szöveg: Somogyi Botond

Fotó: Kiss Gábor