Lajos egy hosszú évnyi hallgatás után előbújt barlangjából. A hibernálás jót tett neki, fáradhatatlanul biztatta a Brassói Ifit, hogy újult erővel ismét nekilássanak a negyedik brassói Keresztyén ifjúsági találkozó megszervezésének, melynek idei témája a tolerancia volt. A sokkoló változásból – hogy Nemes Emil lelkipásztoruk ezután máshol teljesít szolgálatot – éppen csak felocsúdó társaságra pedig bizony ráfért a találkozó Arcának ösztönzése.

Lajos – aki az elmúlt tizenkét hónapban rejtélyes körülmények közt kisebb fejsérülést szenvedett, de ennek ellenére teljes életet élhet –, akkor dőlt csak hátra, amikor nyakában volt az idei névcímke.Onnantól kezdve büszkén figyelte az eseményeket, és mindig résen volt, nehogy valamiről lemaradjon. A létszámellenőrzéskor, miután az erzsébetvárosi, a kőhalmi, a négyfalusi, az olthévízi, a szentpéteri és a brassói fiatalok jelezték ottlétüket, Lajos is hevesen hadonászott mézeskalács kezeivel, hogy őt ki ne hagyjuk a felsorolásból.

Mézeskalács-emberünk feszült figyelemmel hallgatta a házigazda, Ménessy Miklós Reménység Házi lelkipásztor köszöntő beszédét, és visszhangszerűen ismételte magában az elhangzó igét: „Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” Lajos az igéhez fűzött kívánságot is megjegyezte, és megfogadta, hogy azon lesz a hétvége folyamán, hogy valóban megérezze, hogy együtt lakozik a többi fiatallal az Úr házában. Jári Zsolt beosztott lelkipásztor nyitó áhítatában a találkozó vezérigéjét boncolgatta: „Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” Róm 15,7

Ezután az éhes szájakat Lajosnak nem kellett sokáig noszogatnia, hogy asztalhoz üljenek. Az ismerkedő játékok és az elmaradhatatlan csoportszelfi után a World Café következett, amely alkalmat adott arra, hogy kötetlenül, egy-egy idézetből kiindulva osszák meg nézeteiket egymással a fiatalok a tolerancia megnyilvánulásáról különböző élethelyzetekben. A tabuk nélküli eszmecsere során szóba került a nemzeti, faji, vallási, politikai, szexuális és a nemek közti tolerancia kérdésköre is, valamint a fogyatékkal élőkkel szemben tanúsított elfogadás és empátia. Az est egyik legtöbb fiatalt izgató kérdése az volt, hogy miért fehér a négerek talpa és tenyere. Lajos még most is ezen töri a fejét.

A szombat délelőtti előadást Bustya János sepsiszentkirályi lelkipásztor tartotta. A történelmi alapvetés után a téma aktualitását is körbejártuk, aminek Lajos – de nem csak – rendkívül örült. „A világ toleranciát hirdet. A Biblia hűséget és szeretetet” – összegezte előadását a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium igazgatója. A délutáni program címe a Bújj a bőrömbe! volt. A fiatalok akadálypályákon kellett átverekedjék magukat tolószékben ülve, bekötött szemmel, vagy éppen némaságot színlelve kellett megértessék magukat társaikkal. Bármennyire is élvezték ezeket a tevékenységeket, mindannyiukban megfogalmazódott a hála, hogy a játék végén kiszállhatnak a kerekesszékből, kinyithatják a szemüket, mikor lekerül a kendő, és megszólalhatnak, amikor lejár a mutogatásra szánt idő.

Esti elcsendesedésünkben Miklósi Mátyás Csaba erzsébetvárosi lelkipásztor – aki egész hétvégén biztosította zenélésével a találkozó áhítatos hangulatát – azt tanácsolta a Biblia szavaival, hogy: „Viseljétek el egymást szeretetben.” Ef 4,2b A fiatalok a szombat estét karaokeval töltötték. A vasárnap délelőtti városnézés után sor került a rendezvényt záró istentiszteletre, amelynek keretében a sepsiszentgyörgyi Írisz Ház tagjai kedveskedtek a gyülekezetnek és a találkozón résztvevő fiataloknak pár énekkel. A tiszta hangok és tekintetek meghitt pillanatot szereztek, a meghatódottság könnyei a búcsúzáséival keveredtek. Lajos a közösségre és Isten igéjére mindig éhesen intett búcsút a vendégeknek a mihamarabbi viszontlátás reményében. 

Ambrus Melinda

A Brassói Ifi köszönetet mond mindazoknak a támogatóknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a rendezvény: Reformátorok Egyesület, Communitas Alapítvány, Brassói Református Egyházmegye, Reménység Háza, belvárosi református egyházközség, újvárosi református egyházközség, zaszlo.ro, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, mindazok, akik a konyhán segédkeztek, valamint a szentpéteri Nikodemus Öregotthon lakói, akik almát hámoztak, hogy ízletes almástésztával nyomtathassuk el az ebédet.