November 8-án adták a Kálvin Idősek Otthonát Marosvásárhelyen. A város központjának közelében lévő épületben öregek gondozását vállalják, ugyanakkor az épület másik szárnyában nyugdíjas lelkipásztoroknak biztosítanak lakásokat. 

Tárkányi Márton, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének igazgatója elmondta, azért valósult meg ez az álom, mert hiszik, hogy az anyagi értékmegőrzés mellett a diakóniai szolgálatnak olyan területére léptek, amelyen nagyon nagy igény van az idősek szociális ellátására. “Ebben a szolgálatban szeretnénk Marosvásárhelyen jelen lenni, jelenlétünkkel pedig azt a lelki többletet nyújtani a bentlakóinknak, amelyre idős korban talán a legnagyobb a szükség: egy családias közösségben odafigyelést és szeretetet.” – mondta az igazgató.

Kántor Csaba püspökhelyettes a 71. Zsoltár szavai alapján hirdette az igét. Elmondta, egy ereje teljében lévő ember imádsága ez, aki azonban a jövőre is gondol, ezért kéri: Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! “Református egyházunk és annak nyugdíjintézete, akkor, amikor elkezdte építeni ezt a hajlékot, egyre jobban megerősödött abban a tudatban, hogy nekünk így kell tenni, így kell azt az Isten által ránk bízott feladatot teljesíteni, amely szeretet által szívekbe helyezi, oda írja és megerősíti azt a bizodalmat és reménységet, amelyet soha senkinek nem szabad elveszítenie, és amely mindig bennünk kell éljen, és amely által nekünk igaz életünk lehet. Azt kérjük, hogy az itt élők teljesedjenek be Isten minden szavának erejével.” – mondta a püspökhelyettes. 

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy idén, a Kálvin Emlékévek befejezéseképpen Sepsiszentgyörgyön Kálvinnak szobrot állított a Magyar Református Egyház. Az év vége felé közeledve egy működőképes intézményt adnak át, egy hajlékot, amelyet szintén Kálvin Jánosról neveztek el. “Fontos egy szobor, sok mindenre emlékeztet bennünket. De ez a ház, ez az idősek otthona, megtölti tartalommal mindazt, amit hagyatékként átvettünk tőle. A reformátorok fogalmazzák meg, és Kálvin ezt nyomatékossá tette ezt, hogy Isten imádása nem csak az imádságban, a kolostori közösségben elfogadott, hanem a mindennapi munka által is. Igenis lehet Isten dicsőségére dolgozni! A Romániai Református Egyház munkásai egy Nyugdíjintézetbe tömörülve dolgoznak, és megpróbálják a munkájukkal megteremtett javakat úgy felhasználni, hogy ne öncélú legyen ez a munka, és ne csak arra teljen belőle, hogy a saját életünket próbáljuk ezzel minél inkább biztonságossá tenni, hanem ez a munka és ez az intézet jelzi azt, hogy lehet úgy is dolgozni, vagyont gyűjteni, hogy az nem a magunk érdekeit szolgálja csupán, hanem egy tágabb közösséget is.” A püspök azt is elmondta, hogy ez egy olyan beruházás, amely időt álló, megőrzi az értékét. Beszédéből kiderült, hogy a város önkormányzata megpróbálta hátráltatni a munkálatokat. “Az Úr sokszor előkészíti nekünk ez utat, és sokkal jobban tudja, hogy mire van szükségünk, így lehetett egy modern, a 21. század követelményeinek megfelelő idősek otthona. Az egyház ezzel szolgálni akar, hisszük azt, hogy isten dicsőségére van a mi munkánk.” – mondta Kató Béla, aki hangsúlyozta, hogy bár nem ingyen van az ellátás, az egyház nem az anyagi haszon megszerzésére törekszik, és reméli, hogy az épület méltó lesz Kálvin János nevéhez. 

Lukács József, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese, a Nyugdíjintézet alelnöke Pál apostol Efézusbeliekhez írott levele második részének 19-22. verseivel köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, bár az épület felépült, az igazán nehéz munka ezután következik, hiszen az evangélium “együtt” fogalmát gyakorlatba kell ültetni. “Arra kell törekedni, hogy ez a ház ne csak egy ház, hanem otthon legyen. Azok, akik e házban találnak menedéket, azok szolgálattévők szeretetén túl és azáltal érezzék, hogy nem csak egymással, hanem Jézus Krisztussal is együtt vannak. Hiszen a tanítványok is akkor voltak igazán egyek, amikor közöttük volt Jézus. Az a nagy és nehéz feladat, ami a házban szolgálattévőkre vár, hogy miközben az itt élő idősek, betegek leépülnek, aközben épüljenek lelki házzá.” – mondta Lukács József.

Jakab István, az otthon igazgatója az idősek otthonának működéséről beszélt. “Az Úr csodásan működik. Volt alkalmam megtapasztalni ezt. Ha tudok olyan szeretettel viszonyulni az itt lakókhoz, amit az elmúlt időszakban tapasztaltam, akkor a mai nap egy fontos állomása lehet a szeretetnek, és a Kálvin ház otthona lesz a szeretetnek. A szeretetet szeretnénk itt tartani az itt lakók szobájában, és visszaadni azt a méltóságot, amit a társadalom megvon az emberektől, sajnos nem csak az idősektől. Egy olyan közösséget akarunk építeni, amelyben jelen van Istennek az a szeretete, amelyet alkalmam volt megtapasztalni.” Az otthon igazgatója személyesen is megköszönte a segítséget a munkatársainak, támogatóknak és a családjának. 

A szalag elvágása után Jakab István körbevezette az otthonban a vendégeket, akiknek így volt alkalmuk megtekinteni mind az üres szobákat, mind azokat a lakásokat, ahova már az idősek beköltöztek, ugyanakkor a közösségi, valamint az időseket kiszolgáló termeket is meg lehetett nézni. 

Szöveg és fotó: Kiss Gábor