Templomszentelés a végvárban
Templomot szentelt október 12-én 14 órától a borszéki reformátusság. A 44 tagot számláló közösség az elmúlt évben újított fel egy épületet, amelynek egyik felében templom, a másik felében közösségi termek vannak. Az ünnepi istentiszteleten, amelyen a Görgényi Református Egyházmegye lelkipásztorai is részt vettek nagy számban, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgált, liturgiai szolgálatot Szász Attila görgényi esperes végzett.
Kató Béla püspök igehirdetésében hangsúlyozta, hogy akkor lehetünk igazi közösséggé, ha vannak közös lelki élményeink, és minden ilyen alkalom, amikor a közösségi tagok összegyűlnek ilyen lelki élmény lehet. Nem elég, ha ismerjük egymást, egy helyen lakunk, egy nyelvet beszélünk, bennünket az a tudat tart össze, hogy élő Istenünk van, akit ismerünk. A püspök szerint kell a külső forma is, bár lehet szabadtéren is imádkozni, de kell egy hely, és ezt a borszékiek is így gondolták, ahol össze lehet gyűlni, ahol ki lehet zárni a külvilágot, és el lehet csendesedni. A hit, a megbizonyosodás szárnyakat ad az embernek, és ez gyakran hiányzik az istentiszteletekről, nem tudjuk megmutatni a külvilágnak, hogy örömmel és bizakodással teli emberek vagyunk, holott újból és újból át kell élni, hogy milyen hatalmas Istenünk van.
Kató Béla szerint három oka is van annak, amiért megéri református keresztyénnek lenni: közösségben élünk, reménységünk van, és szabadító Istenünk van, aki folyamatosan mutatja, hogy a legnyomorultabb helyzetből is meg tud szabadítani. Ha ezt meg tudjuk mutatni másoknak, akkor az egyház számukra is vonzóbb lenne. A mi Istenünk cselekedet, ez a cselekvés különbözteti meg más istenektől. Mindig Istené az utolsó szó, aki Krisztusban megfordította népe sorsát, ezért ma is kiálthatunk hozzá segítségért. “A borszékiek számára ez a ház egy ajándék, de ha nem fogalmazzák meg, hogy milyen csodálatos dolgot tett Isten, akkor hamar kiüresedhet ez a hely. Ez a nap egy közösségi élmény, hogy Isten velünk van, megszabadít. Ez kell visszahozzon benneteket erre a helyre, és ezt kell az istentisztelet után továbbadni. Ha ez megtörténik, akkor ez a közösség még fejlődhet, lehet, hogy egyszer ki kell ütni a falakat, mert nem lesz elég ez a tér a közösségnek. Forrjatok egy közösséggé, amely, bár kicsi, nagy dolgokra lesz képes!” – zárta igehirdetését a püspök.
Barticell-Kiss Krisztián lelkipásztor a 133. Zsoltár szavaival köszöntötte a gyülekezetet. Ha istennek egy is számít, 44 ne számítson? – indokolta a lelkipásztor a templomépítést, megjegyezve, hogy nem akármilyen 44-ről van szó, ügyes, református borszékieknek épült a hajlék. Barticell Kiss Krisztián arra is emlékeztetett, hogy Borszék egy végvár, és ha a végváron azt mondják, hogy nem érdemes, akkor ez a végvár 25 kilométerrel arrébb tolódik. “Ez a gyülekezet nem fogyni, hanem szaporodni fog!” – mondta köszöntőjében a lelkipásztor. Külön köszönetet mondott Szőcs Kálmán gondnoknak, aki bár termetében kicsi, annyit dolgozott, mint egy óriás, és, aki a munka során elkoptatott papucsai helyett egy pár új papucsot kapott köszönetképpen a lelkipásztortól.
Szász Attila esperes szintén a közösségi élmények fontosságát emelte ki. Péter, János és Jakab ott volt a megdicsőülés hegyén Jézussal, látták elváltozni az arcát, sőt, az élmény fokozódott azzal, hogy megjelent Mózes és Illés is. A tanítványok azt mondták, hogy jó nekik ott lenni, építsenek hajlékot. “Nagy dolog ma kimondani, hogy jó nekünk. Azt kívánom, hogy ebben a hajlékban érezzétek, hogy jó nekünk itt lenni, legyetek élő tagjai az egyháznak!” – mondta az esperes.
Borszék településnek testvértelepülési kapcsolata van Fonyóddal, ez a kapcsolat nem csak a két település között él, hanem a két református egyházközség között is, három tagú delegáció érkezett Fonyódról, az ő nevükben Miklósi Hosszú Ödön Koppány lelkipásztor köszöntötte az ünneplő közösséget, akiről kiderült, hogy ő maga is Székelyföldről származik.
Bende Sándor megyei tanácsos hangsúlyozta, hogy ahol templomot szentelnek, ott a közösség nincs halálra ítélve, Víg József polgármester szintén arról beszélt, hogy kicsi, de erős közösség a borszéki reformátusság, és van értelme annak, hogy ez a végvár éljen.
Az ünnepségen szolgált a Barticell-Kiss család zenekara, Reményik Sándor Templom és iskola című versét Veress Orsolya szavalta.
Szöveg és fotó: Kiss Gábor