Orbán Viktor magyar miniszterelnök jelenlétében avatták fel október 3-án a Kolozsvári Református Kollégium új épületét, amelyben a kollégium által működtetett szakosztályok kapnak helyet. Az avató ünnepségre a Kálvin utca 1. szám alatt található épület udvarán került sor. Magyarország miniszterelnöke az Erdélyi Református Egyházkerület meghívására érkezett Kolozsvárra, ugyanis Magyarország kormánya 620 000 euróval támogatta az iskola épületének helyreállítását és felszerelését.

“Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki. Bizonyára senki sincsen, egészíti ki a nagy fejedelem, abban az időben, amikor az erdélyi magyarságot satuba fogják ellenségei. A hit, a bátorság erőt adott neki, hogy a mostoha körülmények ellenére felvirágoztassa kis magyar hazáját, Erdélyt és népét.” – mondta köszöntő beszédében Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium igazgatója. Az igazgató a kollégium indulásáról is megemlékezett beszédében. A nemzet sorsát irányító nagy politikusok, írók, tanárok, közéleti személyiségek mellett becsületes mesterembereket is nevelt a kollégium. Bár a kommunizmus megpróbálta elsorvasztani a magyar nyelvű oktatást, a történelmet elsősorban nem az emberek alakítják, az Úr úgy akarta, hogy 1990-ben újrainduljon a kollégium. 18 évvel az újraindulás után felvállalták az általános iskolai és óvodai oktatást. 25 évesen, immár megerősödve, a kollégium felvállalja a szakoktatást is, a meglévő egészségügyi osztályok mellett. 

Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere szerint egy olyan győzelmet, egy közösségi megvalósítást gyűltek össze megünnepelni, amely messziről indult, és messzire mutat, hisz nemzedékek hosszú sorát hivatott szolgálni. Az alpolgármester beszédében rámutatott, mára már több mint 1100 elkobzott egyházi ingatlan került vissza jogos tulajdonosához, több mint 100 olyan iskolaépület, mint aminek a felavatására sor került. 

“Fontos köszönetet mondanunk azoknak is, akik az elmúlt hónapokban meghallották a kolozsvári magyar közösség hívó szavát, felismerték az önálló magyar szakoktatás elindításának létfontosságú mivoltát. Hittek megvalósíthatóságában és munkájukkal, döntéseikkel hozzájárultak ennek a tervnek Erdély-szerte pozitív visszhangot kiváltó sikeréhez.” – mondta az alpolgármester, aki név szerint is megköszönte a támogatók hathatós segítségét.

Horváth Anna beszédében rendhagyó módon Orbán Viktort idézte: “Bár sokan vagyunk, de még nem vagyunk elegen. Azt gondolom, hogy nekünk, kisebbségbe szakadt magyaroknak az elmúlt száz esztendő keservesen visszatérő felismerése az, hogy bármennyire sokan lennénk is, ha csak ideig-óráig összegyűlni képes sokadalom, sokaság maradunk, soha nem leszünk elegen közösségi céljaink megvalósításához, fennmaradásunkhoz. Mi akkor maradhatunk ennek a városnak, ennek a térségnek megkerülhetetlen, tiszteletet parancsoló tényezője, ha képesek vagyunk egységes fellépésre, egyéni érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túlmutató, közösségként való építkezésre. Itt a sikerhez kell a kitartás, kell a helyzetfelismerés, kellenek a szövetségesek, kell a kinyújtott kéz. Mindenekfelett ezt a kinyújtott kezet köszönöm, Miniszterelnök úr, az eljövendő generációk nevében is azt, hogy velünk van törekvéseinkben, és kérem, hogy a mai felemelő pillanatok elteltével is maradjon velünk. Segítsen megőrizni és továbbvinni a Bethlen Gábori transzilvanizmus jegyében megszülető, a nemzet számára is létfontosságú, sajátos gazdasági és szellemi értékeinket.” – mondta az alpolgármester. 

Horváth Anna Szász Domokos erdélyi református püspöknek, az alpolgármester apai dédapja nevelőapjának 1892-ben készült portréfotóját adományozta Kató Bélának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének, ezzel is üdvözölve, hogy Szász Domokosról nevezték el az iskola újonnan avatott épületét. 

Hopka Balázs, az Emerson Kft. igazgatója beszédében arról szól, hogy a jövőnk a mi kezünkben van, biztosítanunk kell, hogy amikor átadjuk a világunkat az utánunk következő generációknak, az egy jobb hely lesz, jobb, mint ahogyan mi átvettük. Ezért döntött úgy az Emerson, hogy felkészítve a következő generációkat, több más oktatási  intézmény mellett, a kolozsvári református szakközépiskolát is támogatni fogja. “Az Emerson elkötelezett híve a magas minőségű szolgáltatásoknak, amelyekhez elengedhetetlen a kiválóan szakképzett munkaerő alkalmazása. Azt nem várhatjuk el, hogy az iskolák önállóan, mintegy futószalagon szállítsák nekünk a jobbnál jobb szakembereket, megértjük azt, hogy partnerekké kell válnunk, segítve az oktatási intézményeket abban, hogy a fiatalokat célirányos képzésben részesítsék, olyanban, amire az Emersonnak és a hasonló profilú cégeknek a gyártásban szüksége van a munkaerőpiacon.”

Hopka Balázs elmondta, ahhoz, hogy 3 év múlva magabiztos, jó szakemberek hagyják el ezt az iskolát, a gazdaság kulcsszereplőinek is megfelelő részt kell vállalniuk a képzésben, tőlük telhetően segíteniük kell az oktatókat, akik nap mint nap ezért a célért dolgoznak. 

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszöntő beszédében hangsúlyozta, régóta látják, hogy rossz irányba haladnak a dolgok, és lassan elfogynak azok az emberek, akik egy adott szakmát mesteri fokon végeznek. A rendszerváltás után mindenki egyetemet akart végezni, hiszen erre a kommunizmus alatt nem volt lehetőség, így ma annyian végeznek egyetemet, hogy nem kapnak munkát a szakterületükön. Az, aki elmegy epret szedni egyetemi diplomával nem lesz boldog ember, hiszen úgy érzi, hogy a társadalom legaljára került, pedig máshová készült. “Nálunk, erdélyi magyaroknál, és különösen a szórványvidéken még van egy akadálya a mesterség megtanulásának. Tudniillik az, hogy alig léteznek magyar nyelven oktató szakiskolák, ahol a vidékről bekerülő, amúgy is kisebbrendűségi érzéssel teli fiatalok anyanyelvükön tanulhatnának meg egy szakmát. Így értünk el a tavalyi évhez, amikor nem csak mi, hanem az Európai Unió, a román oktatás szervezői is belátták ennek az állapotnak a tarthatatlanságát, de mint annyiszor, most is azzal a dilemmával álltunk szemben, hogy ki hozza létre ezeket az intézményeket? A magyar tanfelügyelő, a város alpolgármestere, a történelmi egyházak képviselői, vagy talán a főkonzulátus? Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy mi történik a gyermekeinkkel.” – mondta a püspök. A református kollégium igazgatója elvállalta ezt a feladatot, hogy iskoláját kibővítve nem egy mondvacsinált szakosztályt indít el, hanem egy külön oktatási vonalat épít fel a szakképzés céljából. A megvalósíthatósághoz az is kellett, hogy itt van ez az épület, amelyet Szász Domokos építtető püspök támogatásával épített fel református egyház Szeretetháznak. Sokan felteszik a kérdést, hogy minek kell az egyháznak az ingatlan. A püspök szerint szolgálni szeretnének ezekkel a javakkal népünknek, nem csak a templomban, hanem az élet minden területén. Az igazi munka azonban csak most kezdődik el, mondta a püspök miután röviden ismertette az épület felújításának és felszerelésének történetét, amelyet a magyar kormány támogatott mintegy 620 000 euróval. A kérdés az, hogy sikerül-e megváltoztatni azt a hozzáállást, ami a szakoktatást övezi. A püspök szerint igen, hiszen nem véletlen, hogy a templom árnyékában van ez az iskola, és ez emlékeztet mindenkit minden nap arra, hogy számot kell adni azokért, akiket Isten reánk bízott. Egyetlen egy gyermeket sem fogunk hagyni elveszni – mondta a püspök.

Reményik Sándor templom és iskola című versét Oláh Szilárd XII. osztályos diák szavalta. 

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke szerint a méltató és hálás szavakra két módon is választ kell adni: “Először is Soli Deo Gloria, hálásak vagyunk Istennek, hogy bennünket választott eszközül az itt élő magyarok megsegítésére. Másodszor biztosítom Önöket arról, hogy szavaikat át fogom adni az anyaországbeli dolgozó magyaroknak, akiknek a munkája és adója tette lehetővé ennek a szakiskolának a megnyitását.”

Orbán Viktor szerint ez a szakiskola valódi kincseket fog nevelni, jó magyar szakembereket, akik magyarul akarnak boldogulni, s ez jó hír a kolozsvári románok közössége számára is, mert ugyan a diákok magyarul tanulják ki a szakmájukat, de biztosak lehetünk abban, hogy ugyanolyan lelkiismeretes munkával szerelik majd meg a magyar és a román emberek gáztűzhelyét is. 

“Az Erdélyi Református Egyházkerület által alapított szakiskola üzenet a múltnak, üzenet a mának és üzenet a jövőnek. A múltnak azt üzenjük, igyekszünk felnőni elődeinkhez, igyekszünk felnőni örökségünkhöz, Erdélynek ahhoz a szellemiségéhez, amely tündérkertté varázsolta ezt a vidéket. Üzenet a jelennek is, üzenjük, hogy Cluj Kolozsvár is. Sőt még Klausenburg, Claudiopolis és Klojzenburg is. Mindannyian tudjuk, hogy a szélsőséges nacionalisták gyakran azt szégyellik, amire büszkének kellene lenniük, és időnként arra büszkék, amit jobb lenne szégyellniük. Minden nemzetnek és népnek, amely itt élt és él, amely munkájával és imádságával naggyá tette ezt a várost, joga van ahhoz, hogy azon a néven szólítsa, amelyet a sajátjának érez. A mai esemény azonban üzenet a jövőnek is. Nem is akármilyen üzenet. Egy iskola alapítása ugyanis nem csak azt üzeni, hogy élünk, és élni akarunk, hanem azt is mutatja, hogy van elég erőnk és van elég tudásunk ahhoz, hogy meg is maradjunk. Sőt eredményesek, sikeresek és magabiztosak legyünk. Üzenjük, a mai magyarok felfogása szerint, a lehetetlen nem egy tény, hanem egy vélemény.” – mondta Orbán Viktor.

A miniszterelnök szerint nemzetmegtartó szerepükhöz híven az erdélyi történelmi egyházak kamatoztatják visszakapott javaikat, Magyarország pedig érdemben is hozzá tud járulni, hogy a külhoni magyar közösségek szülőföldjükön boldoguljanak. A szakma szeretetére fogják tanítani a diákokat az iskolában, és ahol emberszeretet van, ott hihetjük, hogy a szakma iránti szeretet is jelen lesz. A reformátusok nem véletlenül vallják a semper reformanda elvét: az egyházaknak mindig készen kell állniuk, hogy megfeleljenek az új idők kihívásainak. 

“Eljött az idő, hogy újjáélesszük a magyar nyelvű szakoktatási rendszert. Gimnáziumaink állnak, a magyar nyelvű egyetemi oktatás saját egyetemünkben biztosítva van. Eljött az idő, hogy megtegyük a következő, meglehet döntő fontosságú lépést, s biztosítsuk a megfelelő képzettséggel rendelkező szakemberek magyar nyelvű képzését is. Esélyt kell adnunk azoknak a magyar fiataloknak, akik Kolozsváron és a város környékén élnek, és eddig nem volt lehetőségük arra, hogy magyarul tanulják ki szakmájukat. Mert nem csak tudóssá, de jó szakemberré is csak maguk nyelvén válhatnak az egyes nemzetekhez tartozó fiatalok.”

Minden szakma becsülete két olyan pilléren áll vagy bukik, mondta Orbán Viktor, amelyek mélyen gyökereznek a protestáns hagyományban. Ezek a pillérek a képzés és a hivatás. A szakképzési rendszernek vissza kell adni a képzés és a hivatás eredeti értelmét, erre a feladatra azok a leghivatottabbak, akik ismerik ezeknek a szavaknak a jelentését. A hivatás Istentől kapott elhívatás, amelyet mindenkinek a saját szakterületén kell betöltenie. 

“Egy hazát sokféleképpen lehet szolgálni, mert annak sokféle mesterségre van szüksége. Az embernek nem csak az orvosát kell nagy körültekintéssel megválasztania, hanem a gázszerelőjét is. A hivatás fogalmát nem szakmákhoz, hanem emberekhez kell társítani. Mindenki hivatást gyakorol, aki felelősségteljesen végzi a munkáját és  lelkiismeretesen dolgozik. A valódi mestert arról lehet megismerni, hogy nem csak tanít, hanem a diákok számára képet ad arról, hogy miként viszonyul ő a saját szakmájához, a jó tanítvány pedig nem csak a legjobb fogásokat, hanem ezt a képet is elsajátítja.” 

Orbán Viktor szerint ma is vannak olyanok, akik kényelemből, gyávaságból, vagy ideológiai megfontolásból lemondanának a nemzet egyes részeiről. Magyarország elsöprő többsége azonban az egész nemzetben gondolkodik, ahogyan a világ összes nemzete teszi. Az együvé tartozás érzése és a kölcsönös felelősségvállalás természetes érzés. Az ezt eltagadó, ideologikus nemzetek fölöttiség mesterséges konstrukció, ezért életidegen. “25 éves építkezés után elmondhatjuk, Magyarország és a magyar nemzet újra egymásra talált, egyetlen magyarról sem mondunk le, és minden magyarért kiállunk. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk” – idézte Kós Károlyt Orbán Viktor. Úgy kell imádkoznunk, mintha minden Istentől függene, és úgy kell dolgoznunk, mintha minden rajtunk múlna – zárta beszédét a miniszterelnök.

 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor