A Szeretet és Békesség Hajlékában zajlott le idén a Brassói Egyházmegyei tábor, melyet a Brassói Ifi a nagymohai fiatalokkal és a négyfalusi Ifisekkel  együtt képviselt a Libán-tetőn augusztus 11-15 között. A szervezők a tábor helyszínéül ezúttal igazi vadregényes tájat választottak, ahol Isten szólt, de nem telefonon, ugyanis nem volt térerő, csak erő a térben. 

A tábor házigazdája bemutatkozva köszöntötte a fiatalokat: „Apostol Péter a nevem, nem Péter apostol vagyok. Én voltam a rákosszentmihályi gyülekezet külmissziós presbitere, ezért bejártam egész Erdélyt, már a forradalom kitörése előtt is jöttem. A Ceaușescu-időben a börtönnel játszva, de hoztam a gyógyszert és a Bibliát, s vittem a már kimenekültek iratait.” Szinte hihetetlen, de Péter bácsi az egész tábort, az összes házikót, a gyomor-labort, azaz a konyhát saját kézzel építette. Hogy hogyan jött létre a kerek erdő közepében a Szeretet és Békesség Hajléka? „Ezen a táborhelyen eleinte lelkészcsaládok üdültetését végeztük svájci, holland és német segítséggel.  Akkor még csak sátortábor volt. A forradalom idején, három hónap alatt 23 segélykonvojt vezettem ide Erdélybe, volt amelyiket Svájcból, volt amelyiket Németországból. A kinti magyarok adtak egy magyar falunevet, de hát ők azt nem kapták meg a román térképen, ezért megkeresték a rákosszentmihályi templomot és engem személyesen, hogy elvezessem őket. Amikor már nem érkeztek segélyszállítmányok, akkor a tábor az én „nyakamon maradt”. A lelkészek úgy voltak vele, hogy ne hagyjuk megszünni, alakítsuk át ifjúsági táborhellyé” – meséli a tábor történetét a 83 éves, magát jól tartó, igazi régivágású úriember. 

A dzsungel törvénye Isten törvénye?

Nemes Emil lelkipásztor, a rendezvény főszervezője nyitó áhítatában kitért a komfortmentes helyszínválasztás indokoltságára, és hangsúlyozta: „Nem elég az, hogy nincs zaj, térerő és internethozzáférhetőség. A zavaró tényezőket kiküszöböltük, tehát a körülmények adottak ahhoz, hogy meglássuk, meghalljuk és megtapasztaljuk Istent, de rajtunk is sok minden múlik, nagyon fontos, hogy mire élezzük ki a látásunkat és hallásunkat!”

A természet közelsége hatott a tábor témájára is, amely Rudyard Kipling A dzsungel könyve című műve mentén bírta gondolkodásra az előadókat és a fiatalokat egyaránt. Kedden Nagy Veress Hajnal nagymohai lelkipásztor tartott áhítatot és előadást, amelyekben az ember és a természet viszonyát boncolgatta. A teremtéstörténetig visszamenve világított rá arra, hogy „nem önmagában, hanem teremtettségében, használhatóság szempontjából jó és szép, azaz megismerhető és tökéletes ez a világ”. Továbbá kifejtette, hogy mindezt egy olyan ember írta le, Mózes, aki nem feltétlenül ezt tapasztalta, de pont ettől hiteles. Mert annak megélése, hogy a dolgok egymásrautaltságukban jók és mindennek és mindenkinek rendeltetése van, nem tapasztalat, hanem hit kérdése. 

Szerdán a táborlakók felkerekedtek és megtekintették a környék nevezetességeit: csónakáztak a Gyilkos-tóban és átszelték a Békási-szorost. Nem csak szép élményekkel, hanem székely bicskával és egyéb emléktárgyakkal is gazdagodtak a fiatalok. Az aznapi előadást Nemes Emil, a Reménység Háza lelkipásztora tartotta a be- és elfogadásról a párkapcsolatban. Az interaktív előadás során konkrét élethelyzetekből kiindulva kerestük a választ arra a kérdésre, hogy az ellentétek vonzzák vagy taszítják egymást. Bár egyértelmű válasz erre nincs, ahogy recept sem, a Biblia szavai irányadóak: „Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” Rm 15,7 

A csütörtöki napot Rátoni Botond kisborosnyói lelkipásztor szolgálata tette tartalmassá. Játékokkal és beszélgetéssel boncolgatta azt a témát, hogy lehet-e a dzsungel törvénye Isten törvénye is. Előadó és táborlakók közösen vontak párhuzamot a Bibliából és a Kipling művéből olvasott törvényszerűségek között. „A dögkeselyűk kimondják a metodista lelkész fiának regényében, hogy „olyan vagy, mint akinek egy barátja sincsen”, és ez nem áll távol a mi mindennapjainktól sem, hisz a fészbuknak köszönhetően a személytelen kapcsolatok világát éljük. Ugyanakkor Kipling az igazi barátságról is példát mutat, amikor Balu és Bagira mindvégig kitart Maugli mellett és a majmoktól és Sirkántól is megmenti őt. Balu Sirkánnal küzdve megsebesül és eszméletlenül esik össze. Itt adja Kipling Bagira szájába azt a mondatot, ami szóról szóra megtalálható a Szentírásban is: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” – magyarázta az előadó lelkész. 

Szósz a spagettin és ige a WC-n

A tábor hangulatához a közösségépítő játékok, a környéket feltérképezni segítő portyajáték és a tájékozódási verseny, illetve a Zetelaki-tónál való strandolás és kajakozás mellett nagyban hozzájárultak az éjszakába nyúló tábortüzes éneklések is. A közös főzőcskézés meg – hogy azt ettünk, amit főztünk – csak hab volt a tortán, pontosabban szósz a spagettin. Ám nem csak hangulata, hanem lelke is van a Szeretet és Békesség Hajlékának, és ez szintén Péter bácsi dolgos kezeinek tudható be. A templomnak külön története van – kezdi mesélni. „Egy missziós gyűlés alkalmával Hollandiában a WC ajtón belül volt egy naptár, amelyen az arra a napra megjelölt ige Aggeus próféta könyve első részének hetedik és nyolcadik verse volt: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr.” Fenn voltam a hegyen a kedves feleségemmel, aki a tábor nevét adta, gyűjteni kellett hát a fát és építeni a templomot, amelyet Csiha Kálmán püspök úr szentelt fel 200 jelenlevő láttára. Világos parancs volt, teljesítenem kellett. Ketten bővítgettük, szépítgettük ezt a táborhelyet szeretett feleségem hat évvel ezelőtti haláláig. Az ő kérésére a hamvai itt nyugszanak ebben a kis kápolnában a szószék alatt. Ahogy erőm engedi, azóta is minden májustól szemptemberig itt vagyok, de most már úgy néz ki, hogy lassan át kell adnom a gyergyói gyülekezetnek” – mondja a fehér szakállú, jóságos öregapó. 

A Brassó egyházmegyei ifjúsági tábor Nemes Emil lelkipásztor úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteletével ért véget, melyben hálát adott az önfeledt percekért, tartalmas gondolatokért, megnevettető mondatfoszlányokért és azt a történetet elevenítette fel, amikor Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. „Ahogy ti sem kívánkoztok most haza, úgy voltak ezzel a tanítványok is: „Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat.” De válaszul a következő igét kapták: „Ez az én fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok” – biztatta a tábor végének nem örülő fiatalokat a lelkész. 

A tartalmas, meghitt és bensőséges tábor végén a viszontlátás reményében vettünk búcsút egymástól és Péter bácsitól, aki csak ennyit mondott: „Én itt leszek, lelkem, ti csak gyertek.” 

A rendezvényt támogatta a Bethlen Gábor Alap és a Brassó Egyházmegye.

Ambrus Melinda táborlakó