E kérdést édesanyánk szájából oly szívesen vettük, de elhangzott  konviktusokon megboldogult diákkorunkban, vagy egykoron a dicsőszentmártoni vegyipari kombinát „kantinjában” is. De elhangzott Sövényfalván is a presbiterek körében, akik támogatásukat fejezték ki egy presbiteri focibajnokság megszervezésében. Hát így született meg a REPETA KUPA, Református Presbiterek Találkozója. 

Sövényfalva nemcsak ötletgazdája, hanem házigazdája is lett az I. REPETA KUPA küzdelmeinek. A bajnokságra 7 csapat kapott meghívást, illetve némelyek bejelentkeztek. Íme a résztvevők: Kisgalambfalva, Gógánváralja, Gerendkeresztúr, Vámosgálfalva, Magyarkirályfalva, Küküllővár és Sövényfalva.

2014. augusztus 24-én, vasárnap délután 64 presbiter gyűlt össze erre a találkozóra, előkeresve porosodó „teniszcipőjét”, ritkán használt focimezét. Jó érzés volt együtt látni ennyi presbitert, akik felszabadultan tudnak örvendezni e nem mindennapi találkozásnak.

A rossz idő nem zavarta az egybegyűlteket, a templomban tartott ünnepélyes megnyitó, istentisztelet és sorsolás után a zsidvei sportterembe mentünk, ahol megkezdődtek a küzdelmek. Egyik mérkőzés követte a másikat, két csoportban zajlottak az összecsapások. Idős presbiterek biztatták a fiatalabbakat, szurkoltak a leláton üldögélve. Sokáig emlékezni fogunk Samu (magyarkirályfalvi presbiter) akrobatikus kapusmozdulataira, vagy akár a legkövérebb játékos címét önmagának kikövetelő Ferire. 

A nap végén megtörtént az ünnepélyes eredményhirdetés. Az I. REPETA KUPA győztese a küküllővári presbitérium, amely felvállalta a következő bajnokság megszervezését. Szóval úgy néz ki, hogy repetázunk…Ezüstérmet szerzett Gógánváralja, míg bronzérmesek lettek a 110 km távolságból érkezett kisgalambfalviak. Kupa, érmek, emléklapok átadása után következett a „harmadik félidő” a sövényfalvi kultúrotthonban: közös vacsora, nótázás. 

Szép, tartalmas együttlét volt, mely ismételten bizonyította, hogy szükségünk van a találkozásra, az erőgyűjtésre, a feltöltekezésre, mert még a legkiválóbb presbiterek, gondnokok és lelkipásztorok is elfáradnak, belefáradnak a munkába és szolgálatba. Mily jó, hogy focizva fizikálisan elfáradtunk, lélekben pedig erősödtünk, mert ott volt bennünk a nyitó áhitaton is elhangzott igei biztatás: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézs 40,30-31).

Én még kérek REPETÁ-t. 

Fazakas Csaba-Árpád sövényfalvi lp.

házigazda-szervező