A Nőszövetség munkája tulajdonképpen a gyülekezetekben zajlik. Az egyházmegyei alkalmak arra jók, hogy évente kétszer-háromszor találkozzanak, akár elnökségi gyűlésen, egyházmegyei konferencián, vagy székelyföldi régiós konferencián, hálád adjanak, örüljenek a munkáknak, a lehetőségeknek, az igazi munka azonban a mindennapokban zajlik a gyülekezetekben, ahol adakozni kell, közmunkázni, szeretetvendégségeket lebonyolítani, az asszonyoknak asszonyi munkákat végezni. Legtöbbször háttérmunka ez, legkevésbé talán ez látszik, viszont elengedhetetlen része egy gyülekezet működésének – vallja Tóth Anna, a Sepsi Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke. A legtöbb helyen a diakóniai munkát vállalják át a nőszövetségi tagok, ők azok, akik időseknek szeretetcsomagot készítenek, vásárolnak ehhez való termékeket adakozásból összegyűjtött pénzekből, ők azok, akik sokgyerekes családokon segítenek, egy kenyér akcióval elszegényedett családoknak napi rendszerességgel kenyeret vásárolnak. Az Erdélyi Református Nőszövetség július 5-én Bonyhán találkozik, a Bethlen-kastélyban. Az Erdélyi Református Egyházkerület ugyanis Árva Bethlen Kata szülőkastélyát a nőszövetségnek adományozta. Ebből az alkalomból beszélgettünk Tóth Annával, aki kétszázad magával utazik majd erre az alkalomra. 

Július 5-én Bonyhán, a Bethlen-kastélyban nyílt napot szervez az Erdélyi Református Nőszövetség. A Sepsi Egyházmegye Nőszövetsége mivel készül erre az alkalomra?

Először is részvétellel, nagyon nagy a lelkesedés, 202 Sepsi egyházmegyei nőszövetségi tag szeretne odautazni, de ezen kívül elkészítjük azt a tematikus sátrat, amit a kerületi nőszövetség feladatul szabott. A mi témánk, Bethlen Kata, mint gazdasszony címmel, egy korabeli kiállításnak, az akkori konyhának, Bethlen Kata gazdaságának az ábrázolása, ezt visszük. Ezen kívül a Sepsi egyházmegyének lesz egy kézműves, eladással egybekötött vásáros standja is, az itteni asszonyok kézimunkáiból, illetve egyéb alkotásaiból. 

Ennek a standnak a bevétele a kastély felújítására fog menni?

Egy része, merthogy a kerületi nőszövetség azt kérte azoktól az asszonyoktól, akik bármit is szeretnének árúsítani ezen a napon, hogy a bevételük 10 százalékát ajánlják fel. Ezt mindenki tudja közülünk is, és így is készülünk, hogy fel fogjuk ajánlani ebből a bevételből a 10 százalékot a kastély javára. 

202 nőszövetségi tagot említett. Mennyire tükrözi ez a részvételi szám a Sepsi egyházmegyében történő alkalmaknak a részvételi adatait?

Talán ennyien csak a legutóbbi évben gyűltünk össze Komollón, az Egyházmegyei Nőszövetségi Konferencián, akkor a házigazdákkal együtt haladtuk meg a kétszázas résztvevői számot. Erre az alkalomra azonban vannak olyan nőszövetségek, akik egyéb események miatt nem tudnak küldeni képviselő tagokat. Ha egy jobb időpontban lett volna, ami esetleg nem esik egybe egyetemi ballagásokkal, akkor még ennél többen is jöttek volna. 

A bonyhai kastély távolságban elég messze van a Sepsi Református Egyházmegyétől. Miért fontos, hogy ezt a kastélyt rendbe tegyék?

Mindegyik asszony az egyházmegyéből megértette, hogy ez egy történelmi helyzet. Az, hogy ez a kastély az asszonyoké lehet, az az üzenet, hogy Árva Bethlen Kata, aki a maga módján egy jóltevője volt az egyházunknak, egy kegyes, hívő asszony, aki egyszerre volt népművelő, diakónus, gyógyító asszony és leánynevelő és gazdálkodó úriasszony is, az ő nyomdokaiba lépünk. Azt gondolom, hogy érzik ennek a fontosságát, hogy az egyházkerület a nőszövetségnek merte adni a kastélyt, megbízott a nőszövetségben, hogy ezt az egész ügyet, az Árva Bethlen Kata szülőkastélyát, a bonyhai Bethlen-kastélyt felajánlja, hogy a nőszövetség tatarozza, megjavíttassa, ami nem kicsi feladat, illetve betöltse élettel, szolgálattal, valami olyan jellegű szolgálattal, ami méltó Bethlen Kata emlékéhez. 

Jelentheti ez azt is, hogy a Sepsi egyházmegye nőszövetsége is tart majd ott összejöveteleket?

Elképzelhető, azt gondolom, hogy csapatépítő jellegű nőszövetségi kirándulásoknak lehet egy jó célpontja, akár most is, vagy azok számára, akik most nem jönnek el, nem látják a kastélyt. De emögött, hogy most ennyien megyünk, az van, hogy tényleg, saját szemével szeretné mindenki látni, hogy milyen ez a hely, milyen ez a kastély, ezekbe a történelmi falak közé akarnak bemenni, szétnézni, álmodni arról, hogy mi minden lehet ott. 

Szöveg: Kiss Gábor