Galambodnak a reformáció óta 38 lelkipásztora volt, Isten igéjének a hirdetése soha nem szűnt meg. A kis település református gyülekezete kétszeres ünnepet ült június elsején, templomának felújítása mellett a temető kertjének bejáratánál székely kaput lepleztek le, amelyet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is megáldott. A püspök igehirdetése alapjául a 100-ik Zsoltárt választotta. 

„Mindegyik szóból az Isten előtti őszinte öröm és az ujjongás árad felénk. Isten ezt a gyülekezetet évszázadokon keresztül megtartotta és mindig megújította. Akik a gyülekezetben vannak, nem felejtették el a hálaáldozatot, az adakozást, ennek a termése az, hogy a templom megújult. A zsoltáros nem csak egy ünnepre gondol, amikor az örömről beszél, hanem minden nap örömöt kell találni, a mindennapi dolgokban látni kell, hogy Isten mindent azért adott nekünk, hogy örömöt leljünk benne. Látnunk kell a mindenható örömét és áldását, amiben az embert akarja részeltetni. Hiába van az elszánás, kitartás az emberben, a dolgok nem eszerint dőlnek el az életünkben, a földi sikereket illetően sem a kitartás a döntő, mert a földi sikerek is Isten kegyelmi ajándékai. Az Isten szabad kegyelme előre döntött már, hogy kin és hogyan fog könyörülni, ez a könyörülés pedig az üdvösség, amely a földi élet áldásaiban is láthatóvá válik. Akinek van üdvbizonyossága, az minden földi eredményért hálát tud adni.“ – mondta a püspök, aki szerint a kegyelem nem a törtetőké és az akarnokoké. Ahol nincs jelen az isteni kegyelem, ott minden szorgalmas akarat legfeljebb mulandó kincset eredményezhet. Isten a maiakat is beleteremtette egy közösségbe, egy családba, és mind ebben a közösségben élve tudjuk meghatározni magunkat, ez pedig örök hálára kötelez bennünket, hogy Isten nem egy légüres térben, hanem egy konkrét helyre helyezte el ezt a népet. Az Ige arra is figyelmeztet, hogy adjunk hálát azért, mert jó az Úr. „Az Isten hűségét mindannyian tapasztaljuk. Isten gondoskodása arra int, hogy ne cseréljük fel olyan könnyen az értékeinket. Mindenkor érezni kell, hogy hűsége nemzedékről nemzedékig tart. Isten újból és újból megújította ezt a közösséget, ez a nemzedékről nemzekédre való hűség, amivel Isten e közösség felé fordul, ez az, amiért ma örvendezhetünk. Ha ebben gyökerezik a hitünk, akkor nem csak ezen a napon fog ez a gyülekezet örvendezni, hanem mindenkor. Árad Isten kegyelme, amelyben nincs hiány és megállás.“ – mondta Kató Béla.

Jakab István galambodi lelkipásztor a 122. Zsoltár 7. versével köszöntötte a gyülekezetet, majd a gyülekezet történetét ismertette röviden. A falu temploma a 13. században épült a, a 14 században átalakították, majd 1822 és 1830 között átépítették. A harangláb építéséről nem őriz adatot az egyházmegyei, vagy az egyházközségi levéltár. A benne lévő két harang közül a kicsi fatengelyén az 1690-es évszám található, talán ez az építés éve is. A kis harangon az 1481-es évszám olvasható. A jelenlegi felújítást a templom tetőzetének nagyon rossz állapota tette szükségessége. A munkálatokhoz szükséges segítség több helyről érkezett, a legjelentősebb támogatás Kelemen Attila parlamenti képviselőnek köszönhető, aki a román kultuszminisztériumnál közben járt, amely 35 000 lejjel támogatta a templom renoválását. A gyülekezet tagjai adományokkal és nagyon sok közmunkával járultak hozzá a felújításhoz. A temetőkert bejáratához felállított székely kapu régi álma volt a gyülekezetnek. A székely kapu és a fakerítés Zolyomi Antal Tóni gyülekezeti tagnak és családjának az adománya A kaput. Lőrincz Antal köszvényesi fafaragó mester készítette. 

Domahidi Béla egyházmegyei főjegyző, mezőbergenyei lelkipásztor köszöntőjében elmondta, ez a nap elsősorban Isten kegyelméről, dicsőségéről szól, amely kézzelfoghatóan nyilvánvalóvá lett a gyülekezet életében, konkrétan a megújult templomban, de ami még fontosabb, Isten kegyelme napról napra nyilvánvalóvá lesz a gyülekezet életében, amely lelki értelemben az Isten templomává kell váljon. Egy templom akkor szép, akkor hirdeti az Isten dicsőségét, ha élő hitű gyülekezet tölti meg alkalomról alkalomra, ha tovább sugárzik a gyülekezet tagjain keresztül Isten igéje, a Szentlélek általi öröm. Kis gyülekezet a galambodi, de értékes Isten előtt. „Úgy vigyázzatok egymásra, mintha Erdélynek egyetlen református gyülekezete lennétek. ha ez így lenne, akkor sem lenne reménytelen a helyzetünk, hiszen vannak gyerekek, fiatalok, templomot javítotok, nem azért, hogy holnap bezárjátok. Mégis azzal az örömmel végezzétek ezt a szolgálatot, hogy ne feledjétek el, hogy vannak más gyülekezetek is, különösképpen az Isten kegyelme van veletek. Legyetek ennek a hordozói.“ – mondta a főjegyző. 

Kelemen Attila parlamenti képviselő beszédében kitért arra, hogy egyházi közegben nevelkedett, korán megtapasztalta, hogy mit jelent egy gyülekezethez tartozónak lenni, és ez a neveltetés indította arra, hogy majd később állatorvosként is a közösséget szolgálja. 

Visky Sándor Béla, a Protestáns Teológiai Intézet tanára, a gyülekezet előző lelkésze az apostolok cselekedeteiben írott igéről beszélt, egy szívvel egy lélekkel voltak az imádságban. „Mindannyian tudjuk, hogy a földművelésnek van egy törvénye. Ha abba emberi ész és erő be nem lép, ha nem dolgozik benne, nem visz bele kívülről elképzelés és energiát, a kert elgazosodik. A földművelés törvénye, hogy a gaz magától nő, de a nemes virág nem nő magától. Azt kívánom csak ismételten elmondani, hogy ez a kívülről jövő erő, hisszük, hogy adatik, hogy folyamatosan itt volt a dombok között, és ma is meg vagyok arról győződve, hogy Isten Szentlelke az a kívülről jövő, mindennapi életünk körén kívül létező forrás, amelynek energiáját be tudjuk hozni a mindennapi életbe. Az Isten lelke szerint szervezett közösségben találjuk meg ezt az erőforrást.“

Dr. Csige Sándor Zoltán csíkszeredai vezető konzul jó hírt hozott a gyülekezetnek, amelyről kevesen tudtak, bejelentette, hogy a harangláb felújítására, amelyet megpályázott a gyülekezet, elnyerte a magyar külügyminisztérium támogatását, amely alapján másfél millió forintot ítéltek meg erre a munkára. 

Nagy Sándor mezőfelei lelkipásztor a szomszéd gyülekezetek nevében a Mózes I. könyve 28. részének 16-17 verseivel köszöntötte az egybegyűlteket. Szomorú távol lenni attól, aki mindenütt jelen van, mert aki távol van, annak semmi nem számít. „Jó nekem veletek együtt örülni, hogy megláttátok, hogy mit kell tegyetek, hogy megújuljatok testetekben, lelketekben és élő gyülekezet legyen. Az ember teljes romlottságában is ott van az Úr, aki kegyelmet gyakorol.“ – mondta a lelkipásztor, aki azt kívánta a gyülekezetnek, hogy legyenek Jézus Krisztusnak bátor követői, így tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy ez a megújult hely a mennynek kapuja, Isten háza. 

Bota Vasile ortodox lelkipásztor két nyelven is szólt a gyülekezethez, az emmausi utat elevenítette fel, mondván, hogy ahogy a tanítványok azt kérték Jézustól, hogy maradjon velük, úgy kéri ő is, hogy a béke maradjon közöttünk. „Milyen szép ez a köszöntés, békesség Istentől, én is ezt kérem Istentől, hogy legyen békesség a közösségben.“ 

Az ünnepség keretében Reményik Sándor Templom és iskola című versét Zólyomi Katalin, Wass Albert Üzenet haza című versét pedig ifj. Jakab istván szavalta. A gyülekezet ifjainak és a kórus bizonyságtétele után a templom mellett felállított sátorban szeretetvendégségre került sor.

Szöveg: Kiss Gábor

Fotó: Jakab István, Kiss Gábor