Interjú Domahidi Béla mezőbergenyei lelkipásztorral a mennybemenetel ünnepéről.

 

Egyházi gyakorlatban hogyan mutatkozik meg mennybemenetel ünnepe?

Naptárunkban piros betűs ünnep a mennybemenetel, a húsvétot követő 40-ik nap. A húsvétot megelőző 40 napos böjtöt egy 40 napos örömteljes időszak követi, ennek a lezárása volt a régi egyházi szokásban a mennybemenetel ünnepe. Katolikus korból hoztuk át az elnevezést, áldozócsütörtök, akkor került sor az utolsó húsvéti áldozatra, akkor oltották el az utolsó húsvéti gyertyát. Ezt a húsvétot követő örömöt egy még nagyobb öröm követte, a Krisztus mennybemenetelének ünnepe, merthogy Krisztus ezáltal megdicsőült. Az újabb egyházi gyakorlatban áldozócsütörtök a pünkösdi ünnepkörhöz tartozik, pünkösd előtt 10 nappal van, egy hétköznapi ünnep, és ez a megnevezés sajnos arra is utal, hogy elhanyagoljuk az ünnepek sorában, fogalmazhatnék így is, hogy az egyik legelhanyagoltabb ünnepünk, pedig, amint mondtam, üdvtörténeti jelentőségében nem kisebb, mint a többi ünnepünk. 

 

Hogyan néz ki a gyülekezetekben az ünneplés?

A legkevésbé látogatott ünnep ez nálunk, Mezőbergenyében, de gondolom nem csak nálunk van ez így. Abban az értelemben is ünnepnapnak számít, hogy délelőtt, délután is istentisztelet van, de nagyon kevesen látogatják. Úgy gondolom, hogy ennek két oka van. Az egyik az, hogy nem tudunk mit kezdeni a mennynek, az örök életnek a fogalmával, másrészt mi lelkészek sem hangsúlyozzuk eléggé ennek az ünnepnek az üdvtörténeti jelentőségét. Múltbeli szokás volt, hogy áldozócsütörtökön volt a konfirmáció, ez nyilván megdobta az ünnepet. Ez mostanában már nincs így, ahol pünkösd tájékán van a konfirmáció, ott az áldozócsütörtököt követő vasárnapon történik ez. Nagy mozgás nincs ezen az ünnepen, de biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik bensőségesen megünneplik, és annak azért örülök, hogy van egyházi keret arra, hogy elgondolkozzunk azon, hogy mit is jelent a Krisztus mennybemenetele számunkra, és mit jelent az az ígéret, ami megnyílt számunkra a Krisztus mennybemenetelével.

 

Hogyan szól a mennybemenetelről a bibliai tanítás?

Kimondottan a mennybemenetelről három helyen olvasunk az Újszövetségben, Márk evangéliuma záradékában, Lukács evangéliuma végén, és az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv elején. Érdekes, hogy mind a három helyen, a Krisztus mennybemenetele tényének a leírását valami pozitív megjegyzés követi. Márk evangéliumában azt olvassuk, hogy miután felvitetett Krisztus a mennybe, a tanítványok hatalommal kezdtek el prédikálni és jelek követték az ő prédikációjukat, igehirdetésüket. Lukács evangéliumában azt olvassuk, hogy a Krisztus mennybemenetele után örömmel tértek vissza az apostolok Jeruzsálembe, dicsőítve az Istent. A cselekedetek könyvének leírását pedig nemsokára a pünkösdi események leírása követi. Szeretném idézni a Káté tanítását is, ahol az hangsúlyozódik, hogy a tanítványok szeme láttára történik ez, tehát a tanítványok részesei voltak a mennybemenetel eseményének. Másrészt a Káté hozzáteszi, Krisztus érettünk van a mennyben, amíg visszajön ítélni eleveneket és holtakat. 

 

Van ezekben az igékben egy ilyen kifejezés, hogy Isten jobbján. Mit jelent ez a kifejezés?

Az előbb idézett három helyen, ahol Krisztus mennybemeneteléről van szó, gyakran találjuk ezt a kifejezést is, állandó kísérőként van ott, hogy Krisztus Isten jobbján van. A Róma 8,34-et idézném, amely szerint Krisztus az, aki meghalt, aki feltámadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik érettünk és sok más igehelyet is idézhetnék. Nyilván, ezt nem lokálisan kell érteni. Az, hogy az Isten jobbján van Jézus, ez nem egy helyleírás, hanem az Ő dicsőségére, méltóságára utal. Ez nem egy pozíció, hanem egy funkció, egy hatalmi jel a Krisztus esetében. 

 

Az ég és menny fogalmát említetted, mi a különbség a kettő között?

Az Újszövetségben nem különül el egymástól ez a két fogalom szóbélileg, formálisan, azonban a Szentírás különbséget tesz a két szó között tartalmilag. A mi magyar nyelvünk jól érzékelteti a különbséget, az ég egy látható, egy vizsgálható valóság, egy csillagászati fogalom. A menny, Bonhoeffer egyik sorát idézve, Isten rejtett szép világa. Az Isten világa tehát a menny, amit nem tudunk emberi eszközökkel, a természettudomány módszereivel vizsgálni, de ami mégis valóságos, a miénktől teljesen különböző, de valóságos világ. 

 

Ugyanide kapcsolódik Krisztus visszajövetele is.

A cselekedetek könyvében, ahol a mennybemenetel legrészletesebb leírását találjuk, a tanítványok előtt megjelenő követ azt mondja, hogy „mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe“. A két esemény összekapcsolódik, és másutt, az evangéliumokban is ezt a két eseményt egymással összekötve találjuk. Krisztus mennybemenetele azt jelenti, hogy utat nyitott számunkra, esedezik értünk, van szószólónk az Atyánál, mondja az apostol, az igaz Jézus Krisztus, de azt a reménységet is hordozza számunkra, hogy vissza fog jönni az Ő ígérete szerint, és azért jön vissza, hogy minket is teljessége részeseivé tegyen ennek a tökéletes világnak, amit úgy nevezünk, hogy menny, az Isten világa, az Isten közössége. A mennybemenetel ünnepe tehát ezt a reménységet is hirdeti számunkra, Krisztus visszajövetelét. A János evangéliumában olvassuk, hogy Jézus azt mondja a tanítványaink, elmegyek, helyet készítek nektek, és ismét eljövök, hogy magamhoz vegyelek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Azt hiszem, hogy a mennynek ennél jobb leírását nem tudnám adni, a menny az a hely, ahol maradéktalanul Krisztussal lehetünk. 

 

Többször vádolták az egyházat, hogy ezzel a túlvilág ígéretével elvonja az emberek figyelmét a mindennapok gondjairól. 

Ez a vád gyakran érte az egyházat, ennek alapján nevezte a vallást valamelyik filozófus a nép ópiumának. A túlvilág ígéretével a vallás és az egyház, aki a vallás eszközeivel az embereket befolyásolja, a fennálló társadalmi rendet szolgálja. Úgy gondolom, hogy aki komolyan veszi a mennynek a valóságát, az Isten világának a valóságát, az nem hogy elfordulna ennek a földi életnek a gondjaitól, feladataitól, hanem éppenséggel még jobban felvállalja, még hűségesebb, lelkiismeretesebb. Nem hiszem, hogy ez a hit elfordítana bennünket a földi élettől, nem hiszem, hogy energiákat vonna el tőlünk. Sőt, úgy gondolom, hogy energiákat szabadít fel bennünk. Ha tudom, hogy nem kell görcsösen megszerezni mindent ebben a földi életben, ha tudom azt, hogy ennek a földi életnek a vége nem egy olyan határ, amin túl nincs már semmi sem, akkor szabaddá leszek ettől a görcsös szerezni vágyástól, vagy mindent elérni akarástól, és tiszta lelkiismerettel tudom Isten akaratát keresni, cselekedni, embertársaim javát szolgálni. 

 

 

Az interjút Kiss Gábor készítette 2010. májusában. Az interjú az Agnus Rádióban hangzott el. 

Fotó: Transindex