A Bibliai hőst a más hősök közül az engedelmesség emeli ki, szögezte le Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület ifjúsági referense május 3-án, a Függőleges Keresztyén Ifjúsági Konferencia második napján, miután az előző napi előadását röviden átismételte azok számára, akik pénteken nem vettek részt a programokon. Az előadó a hős általános fejlődését is bemutatta egy videón keresztül. Ha megnézzük az irodalmat és a filmművészetet, akkor van a hősnek egy saját világa, onnan el kell mennie abba a másfajta világba, ahol meg kell küzdenie önmagával. A legnagyobb kincset az a barlang rejti, amitől a legjobban félünk. „Számomra nagyon izgalmas az, hogy indulunk egy alapvető helyzettel, történik egyfajta elhívás, vagy kihívás. Utána a hős kap valamilyen segítséget, és van egy pont, amikor elindul. Az elindulás az a pont, amikor elhagyja a saját világát, és belép egy másik világba, ahol vannak kihívások, van egy nehezebb pillanat, majd megkapja a maga kincsét, visszatér, új élet, megoldás. Egy biztos, a hősnek el kell indulnia.“ – mondta az előadó.

Amikor fellapozod a Szentírást, akkor teljesen más elvárásokkal találkozol, mint amit a világ támaszt veled szemben. Nagyon izgalmas kérdés, hogy Isten mit vár el a gyermektől és a felnőttől, és van-e átmenet a kettő között. Bibliai értelemben nincs, a Bibliában nincs kamasz. Az 1 Korinthus 13-ban az apostol azt mondja, hogy amíg gyermek voltam úgy viselkedtem, mint gyermek, amikor felnőtt lettem elhagytam a gyermeki dolgokat, de azt nem mondja, hogy amikor kamasz lettem elhagytam a gyermeki dolgokat. Van egy határvonal, amikor azt teszem, amit egy felnőttnek tennie kell. Óriási kérdés. hogy egy tizenéves meghallja-e a fővezér hangját, és ha meghallja, akkor mit kezdhet vele. Ezt a világot ugyanis a felnőttek uralják. 

A Bibliai hőst ettől a világi modelltől az választja el, hogy a hős nem önmagát pozicionálja valakivel szemben. Dávid kiválasztásának történetében nem az erős, magas fiúkat választja ki Isten, hanem a legkisebbet. Dávid be se áll a sorba, a legkisebb csinálja a dolgát, haza kell hívják, és neki mondja a próféta, hogy te vagy az, téged választott Isten. Dávid az, aki annyira nem pozicionálja magát, hogy ebédet visz a testvéreinek a csatába. Nem azért megy, hogy harcoljon. Dávid tudja, hogy milyen Isten az Isten, és ezt az Istent senki ne szidalmazza,  ezért áll ki Góliát ellen. 

Dávidról azonban van egy másik történet, Dávid és Betsabé története. Amikor ugyanaz az ember, aki bizonyos élethelyzetben felismeri, hogy az Isten adott képességeket, hogy elhívták, ez a Dávid, aki önmagát pozicionálja, olyat tesz, aminek a vége a halál, nem csak az Uriásé, hanem a közös gyermeküké is. Az önmagát pozicionáló hős, aki megy a saját vágyai után, nem biztos, hogy oda jut el, ahova Isten akarja juttatni. Az önmagát pozicionáló hősnek a kudarc, meg a katasztrófa jut. „Ha azt mondom, hogy a hős az, aki engedelmeskedik, akkor kérdés, hogy hogyan lehet engedelmeskedni? Amikor a fővezérünk felsóhajt, értjük-e, hogy mi a sóhajtásának a lényege? Engedelmeskedni, teljesíteni azt, amit a fővezér akar, amire a fővezér vágyik. Ehhez kell a Szentírás. Az Isten igéjében le van írva nagyon konkrétan, hogy a fővezér mit akar. Jézus Krisztus az emberekre vágyik: mindegyikre. Azokra, akiket megváltott, és mindenkit megváltott. Ennek a mai egyháznak az a legszörnyűbb problémája, hogy egyre kevesebb hitvalló, elkötelezett élet van benne, aki azt meri mondani, hogy így is lehet, és Istennek szüksége van rád, és te éppen akkora lúzer vagy, mint én, és Isten mégis szeret. Megváltozott életek tudnak életeket megváltoztatni. Az a megváltozott élet, amelyik felismeri, hogy van fővezérünk, és tudja, hogy mit akar.“ – mondta Csomós József.

Azt kell ebben a történetben látni az előadó szerint, hogy meg kell hallani azt a  hívást, amit Jézus mond, hogy vágyik az emberekre, az emberrel való közelségre, de ezt nem az intézményesített egyház fogja megtenni. Nagy kérdés az is, hogy áthidalható-e a generációk közötti szakadék. Ahol a fiatal, aki meghallja, hogy mit akar a fővezér, és ezt megéli, és megmutatja a másiknak, ott nincs szakadék. Ott egy éppen olyan ember, mint mindenki más, megtalálta az életcélját, van funkciója, hős. 

Mire vágyik a fővezér? Az emberekre. Jézust bármilyen emberi szituációban látjuk, egy dolgot egyértelműen kifejezésre juttat, hogy mit akar az Isten. Amit az Isten vár, az ugyanaz, amit Krisztus vár. Szeretetet kíván, nem áldozatot. Isten azt várja, hogy mindenedből szeresd, ami vagy. Krisztus szerinti hősnek lenni azt jelenti, hogy Krisztus szerint szeretünk. 

Szöveg és fotó: Kiss Gábor