Van-e a nyelvnek Isten-emlékezete? Tényleg a transzcendenciában kell a költészetet keresni? Lehet alkotni Isten nélkül? Isten, irodalom, vers, nyelv kapcsolatáról beszélgetett a 15 születésnapját ünneplő FIKE rendezvényén Demény Péter, Visky András, Karácsonyi Zsolt és Egyed Sándor a Bulgakov kávéházban április 12-én.

 

Transzcendencia és költészet

 

Az író/költő, mint megannyi más ember, kereső ember, és ezzel az istenkeresést sem kerülheti meg, jelentette ki a legelején Demény Péter, aki szerint a költészetet nem a valóság, hanem a vágy élteti. A vágy arra, aki magasabb értékeket képvisel. 

Visky András szerint a költő a transzcendenciával semmit sem tud kezdeni, talán a nyelvvel. A transzcendencia elkerülhetetlenül és megkerülhetetlenül benne van a szövegben. A kérdés igazából nem az, hogy van-e Isten az irodalomban, hanem, hogy van a nyelvnek Isten-emlékezete? Van-e a nyelv mögött egy arc is? 

Karácsonyi Zsolt szerint a költők mindig az Isten, istenség körül mozogtak. A verset a túllépés foglalkoztatja, így a transzcendenciával is kapcsolatba kerül. Az alkotást, a teremtést valaki már egyszer elkezdte, ezt folytatja a költészet.

 

Istent nem lehet kizárni az életünkből, jelentette ki magabiztosan Egyed Sándor. Amikor leírunk valamit, az maga a teremtés. A világ létrejötte is a teremtő szónak köszönhető. Azaz, a vers csak Istennel lehet teljes. Isten nélkül nem lehet alkotni, holott lehet, hogy ez magából a versből nem érződik ki. 

 

Hitbuzgalmi költészet – giccs vagy vers?

 

A művészi verset és a hitbuzgalmi költészetnek nem ugyanaz az indíttatása, mondja Egyed Sándor. Erre válaszként már Visky András mondja el, hogy a hitbuzgalmi költészetnek is megvan a maga legitimitása, ahogyan a népi vallásosságnak is, gondoljunk csak arra, hogy az ikonokat sem festők festik. A vers formát ad az ismeretlennek, ezt teszi a hitbuzgalmi költészet is. Ami kifejezhetetlen, az a vers terepe, sőt, a vers a nyelv határa, mondja a dramaturg. A vers ugyanakkor nem Isten szavait, hanem Isten hangját idézi elő. Azt a hangot, amelyet a vers például ritmusként értelmez. 

A vers a sorközökért íródik, mondja Demény Péter, és gyorsan meghatározza saját maga számára is a giccset. Őt ugyanis az zavarja, ha valaki túl biztos valamiben, ha elmarad a keresés. 

Karácsonyi Zsolt már a mélység és magasság fogalmát boncolja a folytatásban. A túlnak, ami a költészetet mozgatja, van mélysége és van magassága. A helyzetnek csak az a furcsasága, hogy akár a mélyben, akár a magasban vagyok, mindenütt Isten van ott, és a helyzet bármikor megfordulhat, egyik pillanatról a másikra a mélyből magasba repíthet, és a magasból letaszíthat a mélybe. 

Mindenütt Isten van ott, kivéve mikor nincs, mondja Visky András. Az Isten ottlétét nem lehet kiváltani azzal, hogy mindenütt ott van. Ha csak a Bibliát nézzük, akkor is számtalan alkalom van, amikor nincs ott. Az isteni jelenlét története egyben az Isten hiányának a története. 

Ezt a gondolatot folytatja Demény Péter is: Jóbnál nincs ott, Jónás is a cethal mélyéből könyörög, azaz egyiküknél sincs ott. Az embernek pedig ez az egyik legnagyobb fájdalma, azt érezni, hogy nincs ott. Lehet, hogy nincs ott, de lehet, hogy mégis ott van. 

 

Ige a szó mögött

 

Közönségből érkező kérdés: Vajon merre tart a költészet, amely évszázadok után leszállt az egyház szekeréről? Visky Andrásról érkező válasz: fordítva van, az egyház letolta szekeréről a költészetet, levált a kortárs művészetről, mert kényelmesebb a giccset etetni, életben tartani. Azt pedig, hogy az ige mögül nem vonult ki a szó az is bizonyítja, és ebben mindegyik meghívott megegyezett, hogy ma is össze lehetne állítani egy istenes versekből álló kortárs antológiát. 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor