Március 22-én rendhagyó eseménynek adott helyet a magyarlétai gyülekezet. Egyházi vezetők – lelkészek és gondnokok – találkoztak egymással a Kolozsvári egyházmegyén belül.

Dr. Bibza Gábor esperes igehirdetésében (Jn. 14,27 alapján) hangsúlyozta, hogy a békesség megvalósítása a mi örökségünk ebben a világban, még akkor is, ha ezt mások lejáratták. A világtól tanult eszközökkel az egyháznak lehetetlen megoldania bármit is. Míg a Pax Romana fegyverrel és erőszakkal valósult meg, a Jézus által – egyházon és egyháziakon keresztül – ígért béke, merőben más. A lelkek mélyén történő változás – amelyről az Ige kibontásában szó volt – és ennek kihatása a teljes életemre, már előremutatott a nap fő témájára is: a lelkigondozásra.

Máté István helyi lelkipásztor, majd Bódi Sándor egyházmegyei főgondnok köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután díszes kalotaszegi viseletbe öltözött fiatalok verseket adtak elő, mindenki örömére. Mindezek után került sor az előadásra (vitaindítóra, bevezetőre…).

Tamás Ernő szucsági lelkipásztor A gondnok szerepe a lelkigondozásban címmel közérthető bevezetőt tartott a lelkigondozás világába. Kihangsúlyozta, hogy ezt a speciális segítségnyújtást nem lehet és nem szabad hályogkovács módjára végezni a gyülekezetben sem. Az igehirdetésben hallott KÜLDETÉS és az előadásban elhangzott ELHIVATOTTSÁG itt találkozott témacentrikusan. – Ha egy gyülekezetben kiderül, hogy valaki “Nincsen emberem”- lelkiállapotba és helyzetbe kerül, ott a lelkipásztornak lépnie kell. Néha nem elég ehhez sem a hozzáértés, sem az alázat, sem a szeretet, a dialógushoz alkalmanként közvetítő kell. Erre lehet alkalmas egy gondnok, aki kapocsként működhet a lelkipásztor és a lelkigondozásra szoruló ember közt. A lelkipásztor a maga mindenfajta törekvése ellenére némelykor mégiscsak egy “hivatalosság” marad a gyülekezeten belül. A gondok ezzel szemben – gyülekezetbe való beágyazottsága folytán – ismeri a családi történetet. A gondnoknak nagy szerepe lehet abban, hogy “bevezesse” a lelkészt a történetbe, ugyanakkor a szenvedő egyháztagot a lelkészhez irányítsa, mint kompetens emberhez. – Záradékként kiemelte az előadó a lelkigondozói titok szigorú tiszteletben tartását minden körülmények között.

A felvetett kérdések mentén érdekes beszélgetés alakult. Több gyülekezet gondnoka, lelkésze beszélt sajátos helyzetéről. Alkalmunk adódott beletekinteni abba, hogy a speciális problémák gyülekezetenként változhatnak, azonban megállapítottuk, hogy ugyanaz a Jézus delegál mindannyiunkat a szolgálatra. Kibeszélni, megbeszélni, átbeszélni a dolgokat az Ige általi gyógyítás/gyógyulás célirányosságával lehet és kell. Hiszen Jézus mondja: “Tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig!”

A jól végzett munka örömével és feltöltekezve ültünk a gazdagon terített asztalhoz. A létai asszonyok fáradozását dicsérték a finom falatok. Az asztal melletti beszélgetések alatt lehetőség adódott a gyülekezeteknek más gyülekezet kiválasztása alapján kapcsolat-építést kezdeményezni és elfogadni. Máté István lelkipásztor ötlete eredményesnek látszott.

Isten iránti hálával tértünk haza. Illesse mindezért köszönet a befogadó magyarlétai gyülekezetet, Máté István lelkipásztort és kedves feleségét. Kívánjuk, hogy épülhessen Isten országa tovább a magyarlétai lelkekben és közöttünk is.

Erdélyi Tünde lp.