A Maros megyei református nők lapjának, a Mária és Márta Magazinnak az idei első negyedévi számában a születésről és újjászületésről olvashatunk. A lap megrendelhető a református lelkészi hivatalokban, illetve megvásárolható szabadeladásban a Marosi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalában (Marosvásárhely, Bernády tér 3 szám).

A Szentírás végig arról tesz bizonyságot, hogy a születés szoros kapcsolatban áll Istennel. Sokszor olvasunk arról, hogy Isten egyik asszonynak bezárta, másiknak pedig megnyitotta a méhét. A hívő ember épp ezért minden fogantatásért és minden születésért Istent magasztalja. Az életet, mint Isten legcsodálatosabb ajándékát az Ő kezéből fogadja el. A keresztyén szülők tudatában vannak annak, hogy ők legfeljebb csak eszközök az élet továbbplántálására, de az élet mindig Isten ajándéka. (Lőrincz István: A születésről és újjászületésről) 

Bár nem tudom pontosan, hogy mióta élek, testben járó, Lélek által újjászületett teremtményként, egyre biztosabb vagyok abban, hogy a fejfámra kerülő évszámok nem az életem kezdetét és végét jelzik majd. (Bustya Sándor: Mettől meddig)

Szerintem minden nőnek ez az egyik legfontosabb vágya, hogy legyen saját gyereke. Persze nem könnyű, de életet adni egy gyereknek, maga a csoda. Sokszor elgondolom, hogy miként is jön létre ez az élet, két embernek a szerelméből. …mindenik születés számomra egy csoda. Akármilyen véres vagy lila, amikor felsír, kinyitja a szemét, amikor odaadják az édesanyjának, akkor szokott könnyes lenni a szemem. (Korondi Kinga: Gyümölcsérlelő fájdalom – interjú Keserű Eszterrel)

Természetesen szülőként hibákat is követhetünk és követünk el. Nem tökéletességre kell törekedni, hanem az odafigyelésre és a következetességre.  Elsősorban fontos, hogy gyerekeinknek biztonságot és feltétel nélküli elfogadást nyújtsunk, ami egészséges testi és lelki fejlődést, biztosít. Emellett szülőként arra rendeltettünk, hogy gyermekünk magával hozott, Istentől kapott adottságainak kibontakozását segítsük és támogassuk őt személyiségfejlődésében, hogy felnőttként megállja a helyét a társadalomban és Isten előtt, s életéért neki legyen hálás. (Porkoláb Annamária: Út az élet felé)

Isten az emberi élet teremtését, fenntartását és a halál idejét, helyét és módját saját hatáskörébe vonta (Ézs. 43, 1). Minden életigenlő eljárásunknak figyelembe kell vennie ezt a tényt és tiszteletben kell tartania. Az eljárások során csak olyan beavatkozásokat végezhetünk, amelyek nem járnak szándékos (iatrogén) magzati, vagy embrionális veszteséggel. Az eljárás egészére nézve Isten igéjén alapuló meglátásom szerint: minden emberi élet megfoganásakor teremtés történik. A házaspár, aki a mesterséges megtermékenyítési eljárásokban vesz részt, Isten felügyelete alatt áll. El kell fogadnia azt a tényt, hogy a magzat fogantatása az Ő áldásával jön létre, a technika fontos közreműködő ebben. (Simon Virág: Gyermekáldás mindenáron? – interjú dr. Tolnay Lajossal)

A Romániai Református Egyház tanítja, hogy a születendő életet, már indulása pillanatától kezdve, féltő tisztelettel óvni kell. Isten mind a születendő, mind a megszületett gyermekeket a család és a gyülekezet oltalmazó közösségébe helyezte, ezért egyházunk támogatja a keresztyén házasságot és a családot. 

Arra hívja fel mind a hívőket, mind az egyházon kívüli társadalmat, hogy tiszteljék az édesanyákat és az anyaságot, a szülői hivatásra neveljék a fiatalokat. Tagjai számára különös kötelességnek tartja védelmezni a magzati életet, amelynek elfogadása Isten áldásával jár, elutasítása vagy elpusztítása pedig az áldás visszautasítását jelenti. (A Romániai Református Egyház Zsinatának bioetikai kérdésekkel kapcsolatos tanítása)

A lap interneten elérhető a http://mariaesmartamagazin.blogspot.com címen.