Lőrincz János lelkipásztor egy nehéz helyzetben lévő egyházmegyét örökölt, perek is lefoglalták az idejét, de ennek ellenére igyekszik a vizitációkat időben megejteni. Ugyanakkor azt mondja, szét kell választani a hatalmat a lelkigondozástól, azaz, az esperesnek nem kellene feladata legyen a lelkigondozás, ezt inkább szakemberekre kell bízni. Lőrincz Jánossal, a Marosi Református Egyházmegye esperesével Kiss Gábor beszélgetett.

 

Mi történt az elmúlt évben a Marosi Refomátus Egyházmegyében? 

2012. november végén vettem át a tisztséget, a Marosi Református Egyházmegye tehát egy új vezetőséggel kezdte meg a 2013-as esztendőt. Elég nehéz örökséget hordozunk, 2012. végén derült ki, hogy az egyházmegye elveszített egy pert, ami elég nagy anyagi érvágást okozott az egyházmegye életében. Az elmúlt esztendőben beindult egy újabb per is, ennek a részleteire nem szeretnék kitérni, annyiban volt ez megterhelő, hogy nagyon sok időt, energiát, és végül pénzt is elvont a vezetéstől. Az egyházmegye egy önvédelmi harcot folytat ezekben a perekben, aminek van egy kedvező fejleménye, hogy alapfokon a második pert megnyertük. Ez nem egy jogerős döntés, de ad egy lélegzetvételnyi időt nekünk.

Megválasztottuk a lelkészértekezleti elnököt, Fekete Márton Gecse úti lelkipásztor személyében. Nincs teljesen lezárva a választásunk, mert a számvevőt az igazgatótanács nem erősítette meg tisztségében, az idéni közgyűlésen fogunk számvevőt választani, eddig megbízott számvevővel működött az egyházmegye.

Az elmúlt ősszel kezdtük el a vizitációkat, hét gyülekezetet látogattunk meg az év folyamán. Ezek a találkozások pozitívak voltak mind a bizottság, mind a gyülekezetek szempontjából, nyitottsággal tudtuk átbeszélni a gyülekezetek lelki és anyagi életét. Van egy kis elmaradásunk a vizitációk terén, az elmúlt évben olyan gyülekezeteket látogattunk meg, ahol már öt éve nem volt vizitáció. Most egy újabb három éves tervet készítünk, 2014-től szeretnénk visszatérni ahhoz a régi szokáshoz, hogy háromévente minden gyülekezetben legyen vizitáció.

Három gyülekezetben is új lelkészt választottak, ezek a lelkipásztorok elkezdték a szolgálatukat. Egyetlen gyülekezetben nincs lelkipásztor, Istvánházán, ezt pályázattal sem sikerült betölteni, és a főtiszteletű püspök úr sem tudott kinezevni senkit, a 44 gyülekezetből tehát ez az egyetlen, amelyiknek nincs állandó lelkipásztora. Kali Tünde marosludasi segédlelkipásztor gondozza most ezt a gyülekezetet. Egy kisebb egyházmegyében zajlik most már az élet, nem 63, hanem, amint az előbb említettem, 44 gyülekezet tartozik hozzánk, de így is lélekszámban a legnagyobb egyházmegyék között vagyunk. Idén a lelki életre szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni.

 

Abból, amit eddig elmondott az derül ki, hogy a perek miatt le voltak terhelve. A Kánon szerint az esperesnek vannak adminisztatív teendői. Mi az, amit az esperes úr az egyházmegyei vezetésben fontosnak tart?

A csapatmunkának vagyok a híve, mind a gyülekezeti munkában, mind az egyházmegyében fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a megválasztott tisztségviselők nem csak egy címet viselnek, felelősséget is viselnek a választóikkal szemben. Fontosnak tartom, hogy rendszeresen találkozzak azokkal, akik az egyházmegye lelki és anyagi életéért felelősséget vállaltak. Három régióra van felosztva a marosi egyházmegye, fontos, hogy ebben a három régióban az ifjúsági munka, a nőszövetségi, a presbiteri szövetségi munka tovább is működjön, ezeket szeretném támogatni, és szeretném, hogy a gyülekezetek legyenek nyitottak újabb dolgokra is, ne csak a hagyományos istentiszteletekben és bibliaórákban gondolkozzunk, mint gyülekezetépítési, gondozási és evangélizációs módszerek, hanem legyünk nyitottak újabb dolgok felé is. Ezt a magam gyülekezetében mostmár közel másfél évtizede igyekszünk gyakorolni, jó tapasztalatainkat szeretnénk továbbadni azoknak, akik nyitottak erre. Nagyon sok jó anyag van, lehetne keresztkérdések kurzust, alfa kurzust, nagyon jó tapasztalataim vannak a református cursillóval kapcsolatosan, szeretném, ha a mi egyházmegyénkben újabb evangelizációs módszerek is beépülhetnének a gyülekezetépítő munkába.

 

Mire lenne ehhez szükség?

Elsősorban információra van szükség, mert nagyon sok gyülekezet nem is tud ezekről. Úgy gondolom, hogy az segítség, ha lelkész kollégáknak elmondom, hogy van ilyen. Nem csak esperesként, hanem gyülekezeti lelkészként is sikerült átadnom több szolgatársnak a tapasztalatomat, átvettek ilyen újabb módszereket is.

 

Mennyire tartja fontosnak, hogy az egyházmegyei képviselők, vezetők egyben lelkigondozói is legyenek a rájuk bízott lelkipásztoroknak?

Szerintem ez egy megoldatlan kérdés. Köztudott, hogy a lelkigondozást és a hatalmat szét kell választani. Mostmár számomra is világos, hogy az esperes nem lehet lelkigondozója is a lelkipásztorainak, mert az esperesi tisztséghez adminisztratív hatalom tartozik. Ebből kifolyólag ez a kettő kizárja egymást. A Marosi Református Egyházmegyében már több szupervíziós csoport működik lelkészek, egyházi alkalmazottak számára, magam is tagja vagyok egy ilyen szupervíziós csoportnak, ami egy nagyon jó támasz a munkában, szolgálatban, amit végzünk, hogy ne égjünk ki, ne akadjunk el. Elsősorban szakemberekre van szükség. Nem a megválasztott tisztségviselők tudják ezt a feladatot ellátni, hanem kiképzett szakemberek, és hála Istennek vannak ilyen szakemberek.

2012-től átszervezték a Marosi Református Egyházmegyét, ugyanakkor egy közigazgatási megyében vannak a Maros-Mezőségi Egyházmegyével. Milyen a viszony a két egyházmegye között?

 

Döntő fordulat állt be ebben a kérdésben, ezt a folyamatot nagyon segítette, hogy a másik egyházmegyébe átkerült lelkészekkel kapcsolatban vagyunk, az ottani esperessel is nagyon jó baráti kapcsolatunk volt azelőtt is, hogy átszervezték volna az egyházmegyét, és ezt a barátságot igyekszünk ápolni továbbra is. Sikerült közös rendezvényeket is szervezni, például az elmúlt évben volt egy közös reformáció ünnepélyünk, amit a két egyházmegye gyülekezeteinek szerveztünk. Egy új fejezet kezdődött el 2012. óta a két egyházmegye együttműködésében, remélem, hogy ennek lesz folytatása is. 

Az interjú meghallgatható az Agnus Rádió honlapján, vagy alább, a beépített lejátszóban: 

Fotók: Kiss Gábor

Sorozatunk következő részében Bányai Csabával, a Dési Református Egyházmegye esperesével beszélgetünk az egyházmegye elmúlt évi tevékenységeiről.