Egy év és három hónap telt el az egyházmegyei választások óta, azóta új tisztségviselők vezetik az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó egyházmegyéket. Az egyházmegyék egy éves tevékenységét bemutató sorozatunk második részében a Kalotaszegi Református Egyházmegyéről lesz szó, a 2013-as esztendőt Vincze Minya István esperes értékelte.

 

Három éve vagyok esperes, amióta Ferenc Lászó lemondott. Az évet általában egy utó-szilveszterrel kezdjük a lelkipásztor társaimmal. Áprilisban volt a második alkalommal megrendezett egyházmegyei kórustalálkozó, több mint 300 személy részvételével. Ugyancsak áprilisban presbiteri konferenciát tartottunk, ekkor volt a presbiteri tisztújítás egyházmegyei szinten, majdnem kétszáz presbiter közül került ki a Presbiteri Szövetség új elnöksége. Április végén Sárvásáron nőszövetségi konferenciát tartottunk, a sárvásári templom ekkor kicsinek is bizonyult, közel 400 asszonytestvérünk gyűlt össze. „Életünk gyümölcse a gyermek” címmel hangzott el egy előadás. A nyár is elég zsúfolt volt, hetedik alkalommal szerveztük meg az ifjúsági tábort Zsobokon, amelynek „Uram, te viccelsz” volt a témája. Az egy hetes táborban közel 100 ifjú vett részt. Az ősz folyamán újból volt presbiteri konferencia, Mérában csaknem 110 presbiter vett részt az alkalmon.

Rendszeresen tartunk ifjúsági istentiszteleteket, havonta egy-egy gyülekezet a házigazdája ezeknek az alkalmaknak. Volt Gyerőmonostoron, Sárvásáron, Damoson, Kiskapuson, Gyaluban, Lónán, sorba jönnek a gyülekezetek. November végén Csúcsán megtartottuk a nőszövetségi találkozót, ezt mindben évben egyszer szervezzük meg, ekkor nyitjuk meg a csúcsai templom ajtaját, az istentiszteleten kívül előadások és beszélgetések is vannak. A sport is része egyházmegyénk életének, rendszeresen járunk futballozni, részt vettünk a TEPSI kupán, illetve a Kárpát-medencei Lelkipásztori Focikupán, ahol egyben a zsíros kenyeret és a hagymát is mi szolgáltattuk, valamint a kupát is a Kalotaszegi Református Egyházmegye adományozta, egy kalotaszegi faragott kupát kapott ajándékba a győztes.

 

A kalotaszegi az egyik legkisebb egyházmegye az Erdélyi Református Egyházkerületben, mégis rengeteg az esemény.

Már nem a legkisebb, az új egyházi törtvény értelmében hozzánk csatlakozott 2012. Végétől a négy cifra kalotaszegi négy egyházközség, Méra, Türe, Mákó, Vista. Ezzel a négy gyülekezettel már több mint 14000 lelket számolunk.

 

Adminisztratív szempontból hogy áll az egyházmegye? Így, hogy négy gyülekezetet át kellett venni, gondolom a papírmunka is több.

A központunk, a székhelyünk, amelyet saját erőből vettünk meg, Bánffyhunyadon van, egy 3 szobából álló ingatlan, van egy nagyobb tanácstermünk, ott szoktunk összegyűlni, bibliaórákat tartani.  Megnőtt az adminisztráció is, de ez nem okoz gondot.

 

Hogyan látja, mi lenne egy esperesnek a feladata?

Lehet, hogy más véleményem van, mint a nagytöbbségnek az esperesi tisztségről, úgy látom, hogy az esperes annyival több, hogy többet kell dolgozzon, de semmilyen szinten nem áll a lelkészi kar fölött, be is vezettem azt a gyakorlatot az egyházmegyében, hogy a kollégák nem esperesnek szólítanak, hanem szolgatársnak, vagy Istvánnak, tehát egy olyan közösséget próbáltunk kialakítani, ahol nem a tisztség a dönt, hanem az, hogy ki hogyan dolgozik. Kicsit furcsállom, hogy az esperes teendői leginkább az adminisztrációra korlátozódnak, éppen ezért szeretek kimenni a gyülekezetekbe, beszélgetni a szolgatársakkal, nem csak formálisan, hanem emberileg, szolgatársi viszonyt kialakítva minden kollégával.

 

A lelkigondozás is az esperes feladatai közé tartozik?

A Kánon leírja, hogy mi az esperesnek a feladata, kötelessége, sajnos csak a legutolsó pontban van az megfogalmazva, hogy pásztorolja a gyülekezeteket, a kollégáit, én ezt helyezném első helyre.

 

Az esperesi teendőkhöz a vizitáció is hozzátartozik, ezeken az alkalmakon mit tapasztalt?

Jobban szeretem esperesi látogatásoknak nevezni, látogatni megyünk, örömökben osztozni, a nehézségekben segíteni. Kisebb-nagyobb bökkenőkön kívül a szolgatársak végzik a munkájukat, folyik az élet. A problémákat általában a bizalmatlanság szokta okozni, de a látogatások alkalmával azt tapasztaltam, hogy mindenki a maga tálentuma szerint végzi a munkáját. A maga helyén mindenki értékes tagja a lelkészi karnak.

 

Milyen rendezvények voltak, amelyek a lelkipásztorok közösségének erősítését célozták meg?

Ünnepek előtt együtt szoktunk készülni, de vannak kötetlen alkalmak, amikor összegyűlünk, nem mindig mind a harmincegyen, de vannak kisebb-nagyobb régiók, egy-egy délután valamelyik lelkipásztornál szoktunk összegyűlni casládostól.

 

Melyek lesznek 2014-ben a egyházmegye prioritásai?

Nagyon szeretnénk, hogy ezeket a rendezvényeket, amelyekről beszéltem, folytassuk. Egy olyan alapot is megpróbálunk létrehozni, amivel a kisebb gyülekezetekben szolgáló lelkipásztoroknak az anyagi gondjait szeretnénk megoldani. A kicsi gyülekezetekben egyre nehezebb a  lelkészek megélhetése, anyagi gondokkal küzdünk. Egyházmegyei tanácsi határozat van arra, hogy egy külön alapot hozunk létre, lélekszám szerint egy lejt fogunk kérni attól, aki be akar ebbe szállni, és a tervek szerint évente két olyan lelkipásztort fogunk ebből támogatni, aki nem tudja felvenni a fizetését. A terveink között szerepel egy olyan kirándulás megszervezése, amelyen mind a lelkipásztorok és családjaik, mind a presbiterek és családjaik is részt vennének.

Nem beszéltem a rendezvények során a második alkalommal megszervezett egyházmegyei családi napról, 2012-ben Zsobokon, 2013-ban Nyárszón az egyházmegyéből a lelkipásztorok, presbiterek, gyülekezeti tagok családjai találkoztak. Az alkalmon dr. Papp Lajos magyarországi szívsebész a család szerepéről beszélt magyar keresztyén jövendőnk tükrében. A továbbiakban is szeretnénk ezeket az alkalmakat megtartani, amikor az egyházmegye területéről csaknem ezren gyűlünk össze, és egy napig együtt vagyunk, előadásokat hallgatunk, hitben erősödünk.

 

Az interjú meghallgatható az Agnus Rádió honlapján, vagy alább, a beépített lejátszóban: 

Fotók: Hover Zsolt, Kiss Gábor

Sorozatunk következő részében Lőrincz Jánossal, a Marosi Református Egyházmegye esperesével beszélgetünk az egyházmegye elmúlt évi tevékenységeiről.