A karácsonyi történet folytatódik, szüntelenül ismétlődik. Internetes, automatizált, mobiltelefonos korunkban is. Krisztus nálunk is helyet, szállást, szívet keres. Befogadjuk-e őt, kicsinyeit? – teszi fel a kérdést Domahidi Béla címoldalas, Modern karácsony című írásában.

A boldog karácsony titkáról ír Kató Béla püspök is pásztorlevelében. A szeretet mindig áldozni akar. Nem a bevételekből él, hanem a kiadásokból – fogalmaz a püspök.

Karácsony a megmenthető ember ünnepe – fogalmaz rövid írásában Csűry István az Üzenet harmadik oldalán. Ugyanitt olvasható Zimán Miklós presbiternek egy 24 évvel ezelőtti véres kolozsvári ünnepről írt jegyzete.

Karácsonytól is megszabadít minket az Európai Unió? – szegezi nekünk a kérdést Békefy Lajos, aki elemzésében arról ír, hogy kontinensünkön Brüsszel és az ateista világ egyre inkább háttérbe akarja szorítani a keresztyénséget, ünnepeinket.

A Barangolások bibliai tájakon című sorozatban Lőrincz István a görög Thesszalonikáról, Pál apostolnak a városban élő gyülekezetnek küldött leveléről ír, amelyben Isten hűségét állítja elénk.

A „careu”-tól a magyarságismeretig – ezt a címet viseli Somogyi Botond írása, amely a Ludashoz közel fekvő gerendkeresztúri gyülekezetben történt változásokról szól. A közösségbe néhány éve fiatal lelkipásztor került, s Rátoni Csaba munkája az utóbbi időben kezd gyümölcsözővé válni.

Az Üzenet hatodik oldala a presbitereké: Ferenci István a Presbiteri Szövetség választói közgyűléséről, a lap főszerkesztője pedig a Kolozsvári Egyházmegye Tordaszentlászlón tartott presbiteri továbbképzőjéről számol be. Ez utóbbinak a címe is figyelemfelkeltő: Presbiterek nincsenek, csak presbitériumok.