Aki időt nyer, életet nyer – gondolhatnák a Mikó-per újabb halasztását követően azok, akik optimisták. A bukaresti törvényszék nem illetékes az ügy kivizsgálására, így visszautalja az iratcsomót a ploiesti-i ítélőtáblának. Vagyis meghátrál a hatalom, nem mer döntést hozni ebben a kényes ügyben – vallják mindazok, akik hisznek a román igazságszolgáltatás becsületességében. Abban, hogy előbb-utóbb az igazság győzni fog, a vádlottakat felmentik, az egyház pénzbüntetését eltörlik, a sepsiszentgyörgyi épületet pedig újra a reformátusoknak ítélik oda.

Az ügy egyik vádlottját, Markó Attilát tavaly azért juttatták Háromszéken képviselői mandátumhoz, hogy a törvények értelmében a Mikó-ügy kerüljön fel Bukarestbe. Hogy ne vidéken, hanem a román fővárosban folytatódjék a tárgyalás. Hogy sokkal hozzáértőbb bírák hozzanak ítéletet, akik talán nem engedhetik meg maguknak azt, hogy lábbal tiporják az igazságot.

Csakhogy az elmúlt másfél évtized azt bizonyítja, a képlet nem ilyen egyszerű. A román hatalom csak ritkán nagyvonalú, többnyire mindent igyekszik megkaparintani abból az egyházi vagyonból, ami soha nem volt az övé. És ehhez minden, valóban minden eszközt igyekszik felhasználni. Akik ebből a szempontból figyelik az eseményeket, sajnos teljesen más forgatókönyvet látnak maguk előtt. A bukaresti legfelső bíróság azért utalta vissza az ügyet egy vidéki törvényszékre, mert a fővárosban a nemzetközi figyelem, a média kereszttüzében nem mert meghozni egy negatív ítéletet. Ploiesti-en azonban lehet. Arra már kevesebben figyelnek oda. Azokat a bírákat már nem érdekli, ha az amerikai és a magyarországi külképviselet munkatársai beülnek a tárgyalóterembe. Sőt akár az is elképzelhető, hogy a számunkra negatív döntést hozó bírákat idővel előléptetik, neadjisten kitüntetik. Mert nálunk ez is megtörténhet.

És talán ez a valószínűbb. Mert lehet, ők is érzik, hogy a Mikó-ügy már rég túlnőtt önmagán. Már nemcsak Marosán Tamás és Markó Attila börtönbe juttatásáról van szó csupán (akiknek élete évek óta a bizonytalanságban tengődik) vagy egy sepsiszentgyörgyi ingatlan tulajdonjogáról. Hanem az erdélyi történelmi egyházak vagyonáról, egy összefércelt, hazugságokon nyugvó igazságügyi rendszer életben tartásáról vagy bukásáról, netán egy olyan folyamat elindulásáról, amely számunkra pozitív, a román hatalom számára viszont meghátrálás.

Somogyi Botond

Fotó: Kiss Gábor (archív)