Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulója alkalmából szobrot avatnak a Kolozsvár Alsóvárosi Református Egyházközség templomának kertjében. Ismertebb nevén a Kétágú templom melletti szobor Péterfy László szobrászművész alkotása. A szoboravatás fővédnökei Lezsák Sándor, Magyarország Országgyűlésének alelnöke, Böjte Csaba ferences szerzetes, valamint Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. A közelgő szoborállítás kapcsán Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével Mihály Noémi, az Agnus Rádió munkatársa beszélgetett. 

Nemsokára felavatják a Bethlen Gábor szobrát, honnan jött a szoborállítás ötlete?

Erdély lázban ég ebben az évben, hiszen Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulóját ünnepeljük, és azt hiszem már az a tény, hogy olyan sok szervezet, alapítvány, egyesület vette fel az ő nevét az elmúlt időben, mind Magyarországon, mind a Kárpát-medencében sok helyen, jelezte azt, hogy Bethlen Gábor cselekedete, tette, példája nagyon elevenen él az utódokban is. Bethlen Gábor személyisége nem egy megosztó személyiség, akár a felekezetek között is egyetértés van abban, hogy ő nem csak a reformátusoké volt és azzal, hogy olyan sokrétű tevékenysége és olyan rövid idő alatt olyan maradandót tudott alkotni, hiszen Erdély aranykorát alapozza meg, aranyozza be, ezért méltó és szükséges, hogy rá emlékezzünk. 

A felkérés a szoborállításra tulajdonképpen a budapesti Bethlen Gábor Alapítványtól érkezett, hiszen ott a nyolcvanas évek közepén alakult meg az alapítvány, és azóta rendkívül sok személyiségnek adtak át Bethlen Gábor díjat, akiről úgy gondolták, hogy annak szellemében tevékenykedtek. Én magam is Bethlen Gábor-díjas vagyok, és ennek kapcsán keresett meg az alapítvány kuratóriuma, hogy vállalnák-e, úgy is mint díjazott, de úgy is mint a református egyház püspöke ebben a szoborállításban aktív szerepet.   Akkor nagy örömmel mondtam igent. Szűk körű védnöki testület jött létre: Lezsák Sándort, az országgyűlés alelnökét, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnökét, Böjte Csaba ferences atyát, aki ápolja Bethlen Gábor emlékét és szellemiségét a maga helyén, és jómagamat kérték fel. Ezzel elindult a tervezgetés és a helyszín kiválasztása. Én ajánlottam Kolozsvárt, hiszen ahogy Márton Áronnak szobrot lehetett állítani az egyház telkén ugyan, a Szent Mihály templom előtt, mégis szabadtéren, úgy nekünk is egy ilyen lehetőségünk van a Kétágú templom előterében, hiszen az a mi területünk, de bárki betekint, bemegy, nem az az érzése, hogy egy kertben van a szobor, hanem mintha köztéren lenne. Így indult el a kezdeményezés, az alapgondolat után ennek megszervezése. 

A szobor maga az nem egy újkeletű dolog, hiszen Péterfi László, aki maga is erdélyi származású művész és édesapja református lelkész volt, Budapesten él, már a nyolcvanas években elkészített egy kis Bethlen Gábor szobrot bronzból, amely ott állt az elnökségi szobában az íróasztalon. Ez adta tulajdonképpen a gondolatot, hogy mi lenne, ha a művészt most már arra kérnék fel, hogy egészalakos szobrot tervezzen. Tehát a mi feladatunk, hogy a helyszínt, a talapzatot, az ünnepséget szervezzük meg. A magyarországi alapítvány pedig igyekszik a szobor költségeit előteremteni és részben a művész honoráriumát is megfizetni. Persze menetközben változások történtek, nem gyűlt össze az összeg, ezért mi is közadakozást nyitottunk és lehet hogy nem csak a talapzatra, hanem a költségekhez is hozzá kell járulnunk, de hiszünk abban, hogy az egész Kárpát-medencéből, sőt távolabbról is lesz annyi magyar ember aki Bethlen Gábor szellemiségéért áldozni fog, és ezt a szobrot október 23-án a kijelölt helyen fel tudjuk állítani. A városi tanács az előzetes építkezési engedélyt már kiadta, és ezzel jelezte, hogy semmi különösebb akadályt nem kíván a szoboravatás elé gördíteni. Október 23. fontos dátum, hiszen a magyar `56-os szabadságharc kitörésének is az emlékezete, valószínű, hogy egybecsengések is lesznek a két ünnep között, de ez nem zavar bennünket, a szabadságért küzdöttek, álltak ki. Bethlen Gábor is tulajdonképpen a közösségért állt ki, és biztosította mindenféle eszközzel azokat a szabad alkotói éveket, amiben Erdély fejlődhetett.

Hogy áll a szoboralap? Mennyi pénzre lenne még szükség, amelyet közadakozásból kellene pótolni? 

Nem összegeztük még, mindenhol kint vannak a gyűjtés eredményei, kevés az a pénz, ami már bejött hozzánk, de gyülekezeteinkben perselypénzeket gyűjtöttek. Én nem aggódom azért, hogy ez nem fog bejönni. Konkrét számadatokat nem tudok mondani, de annak idején és rendje-módja szerint erről be fogunk számolni.

Miben lehet példaértékű Bethlen Gábor fejedelem ma, a 21. században?

Bethlen Gábor különösen nagyot alkotott abban, hogy egy szétzilált, irigységgel, széthúzással bíró országból egy egységes és közös célokért küzdő társadalmat hozott létre nagyon rövid idő alatt. Az előző fejedelmek, ugye Báthory Gáborra gondolok, szétverték az erdélyi szolidaritást, az erdélyi szászokat magunk ellen hergelték. Bethlen Gábor nem fegyverrel akar érvényt szerezni a maga akaratának, hanem a rendeket meggyőzi, hogy az ő támogatásával mindenkinek jobb lesz. Tehát egy olyan bölcs és józan, minden erőt összefogó politikája volt, amire mindig szüksége lenne a közösségünknek, mert minden korban a széthúzás volt a legnagyobb ellenségünk. Nem a külsők, hanem mi magunk tudtunk a legtöbbet ártani saját magunknak. Gazdaságilag felemelte az országot, de különösen azt látta, hogy kultúra, iskola nélkül nem fog működni egy társadalom, nem egyoldalúan próbált fejleszteni, hanem az élet minden területére kiterjedt a figyelme. Megerősíti a hadseregét, az ország  védelmét, ennek  megfelelően gazdasági hátteret teremt, amiből ezt lehet finanszírozni. Behívja, megengedi a zsidóknak a letelepedését. A kereskedőket valósággal vonzza, a magyar rendekkel, a nemesekkel, székelyekkel is szót tud érteni, ez nagyon fontos dolog. A református egyház szempontjából pedig egy olyan cselekedete volt, amivel négyszáz évre meghatározta a lelkészi életpálya modellt. Ez azt jelenti, hogy azzal a rendeletével, hogy a lelkészek és utódaik nemesi rangot kapnak, ha belépnek az egyházi szolgálatba, ez az akkori világban olyan óriási felhajtóerő volt, hogy valaki a jobbágy sorsból kiemelkedhetett és mondjuk a lelkészek közé soroltatik, ezért nagy tömegek akartak tanulni és kiemelkedni. A másik dolog, hogy ezekből a lelkészi családokból, akik sok gyereket vállaltak, alakul ki az erdélyi magyar értelmiség számos képviselője. Hiszen nem csak lelkészre volt szükség, hanem más típusú értelmiségre is, és ez automatikusan adatott ebből. Ez egy olyan fontos lépés volt, amivel az egyház szerepét meghatározta a társadalomban. Az, hogy Gyulafehérváron akadémiát szervez, megint az a nagyfokú vállalkozó kedve, bátorsága, hogy ezt ő előre látta, hogy mire van szüksége a közösségnek. Nyilván nem voltak ennek hagyományai, és nem lehetett hazai termésből professzorokat verbuválni, ezért nagyon drága pénzen, Németországból, Hollandiából hozatott professzorokat, akiket jobban megfizetett, mint otthon a szülőhazájukban, és ezért megérte nekik ide eljönni. Ezek a tudósok alapozzák meg az erdélyi tudományos életet. A kollégiumokban elkezdett munkájuk következtében ez a minta később is így marad, így alakulnak ki az erdélyi iskolák. Mint iskolaalapító fejedelem rendkívül fontos szerepet játszott, és ha szabad azt mondani, a mai napig meghatározza a  mi gondolkodásunkat, hozzáállásunkat az oktatáshoz. Bethlen Gábort mint bibliás fejedelmet említjük mindig, kevés olyan politikust ismerünk, aki őszintén és igazán megpróbálkozott azzal, hogy a vezetés az Isten mértéke alatt történjen. Számos olyan írás, emlékeztető maradt hátra, és mutatja, hogy mennyire mélyen meghajlik az Isten akarata előtt. Az ő uralkodása nem öncélú volt, hanem Isten kegyelméből való. Ez alatt a mérték alatt cselekedett ő. Ebben is példát adhatna, hogy ma minek tekintik a vezetők azt a hatalmat, amit megkaparintanak, mennyire szolgálatnak vagy az uralkodás lehetőségének. Nem csak politikai, katonai, gazdasági, oktatási, kulturális szinten, hanem a hit területén is nagyot alkotott és példaképpé vált. Na ez az a sokrétű szerepvállalása  adja azt, hogy nem egy Bethlen-szobor kellene álljon Erdélyben, hanem szinte minden településen, hiszen akik rátekintenek, majd felidézhetik ezeket az eredményeket, és az ő szellemiségét. Hátha mindenki a saját maga területén egy kicsit mássá lehetne.

Ön személyesen követi-e valamiben Bethlen Gábor fejedelem példáját, hisz Ön is úgymond kormányoz?

Azt hiszem, hogy amikor a Bethlen Gábor  díjra jelöltek, és megkaptam, akkor valamit a környezetem felismert abból, hogy soha nem mérhetjük a nagyokhoz magunkat, viszont az, aki szerepet vállal egy kisebb-nagyobb közösség életében, és nem csak a saját életét rendezgeti, az óhatatlanul mindazzal találkozik, amivel a nagy fejedelem is találkozott. És én, ha szabad azt mondani, megpróbálom minden területen azt képviselni, amit ő is képviselt. Maximálisan toleráns vagyok környezetemben nagyon sok mindenhez, az értéket keresem és választom, nem a megosztásra játszom. Hiszen van, aki azt mondja, hogy oszd meg és uralkodj, ilyen attitűdöket ismerünk a mai világban. A magam szolgálatát én is úgy tekintem, mint egy kaput, feladatot, és ezt Isten dicsőségére kell minden nap elvégezni, neki kell elsősorban számot adni. A másik, hogy rövid a mi földi életünk, és azt mindenképpen illik kihasználni. Bethlen Gábornak sem adatott túl hosszú idő, mondjuk az én püspöki szolgálatom is hat évre terjed ki, ha megérem a végét, akkor is azonban ezt a rövid időt ki kell használni maximálisan, mert jönnek olyan idők, amikor a cselekvésre képtelenek leszünk, vagy valamilyen akadály gördül elénk.