Az ötven éve lerombolt brassói református templomra emlékeztek
Egyszerre kondultak meg Brassó harangjai délben 13 órakor, a Sepsi vitézi rend pedig díszbe öltözve állt sorfalat a bemenőknek 2013. június 2-án, vasárnap a Belvárosi Református templomban, ahol az 50 évvel ezelőtt kimondott diktatórikus állami döntésről emlékeztek meg, hogy le kell bontani a város 1892-ben épített református templomát, a hozzá tartozó iskolával és parokiális épületével együtt.
Ebben az együttérző hangulatban hirdette főtiszteletű Kántor Csaba püspökhelyettes Istennek vigasztaló igéjét az 5. Zsoltár alapján, mely által a jelenlevőket reményteljes helytállásra buzdította.
Brassó nemzetiségi arányainak megfelelően, az összes történelmi egyház képviselőinek jelenlétében a háromnyelvű köszöntés után Ősz Előd egyházkerületi levéltáros ismertette a város reformátusságának küzdelmes századait, a többi felekezettel való viszonyát és a gyülekezet áldozatkészségét, amely a templom felépítésében csúcsosodott ki. A templomépítő lelkipásztor életét és munkásságát méltatta a róla elnevezett Sepsi-Nagybaconi Molnár János Emlékbizottság tagja, Dr. Szörényi Mariann. Az előadásokat a helyi gyülekezet konfirmandusainak éneke, illetve az Imre Zsuzsa tanárnő által vezetett citerás csoport énekes-zenés műsora gazdagította.
Ezt követően a templomrombolás régi emlékeit Rácz Márta és Barabás György szemtanúk elevenítették fel. A régi sebekről tanúskodtak Szabó Károly Attila emlékezései is, amelyeket Vass Ferenc gondnok olvasott fel. Egyértelműen ezek a percek képezték a megemlékezés legmeghatóbb és egyben leghitelesebb momentumát. Lelki vigasztalást a 150 éves Brassói Magyar Dalárda felcsendülő zsoltárai nyújtottak: „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad ki építi azt… de pihentében is megad minden áldást annak az Úr, akit szeret.” (127. Zsoltár)
Az istentisztelet záró momentumaként leleplezték a jelen levő lelkipásztorok a Sepsi-Nagybaconi Molnár János tiszteletére állíttatott emléktáblát, amelyet Vetró András szobrászművész készített. A székely himnusz eléneklése után minden jelenlevő megtekinthette a régi fényképekből álló kiállítást, illetve a Ferencz Ágnes, Ábrahám Jakab, Ábrahám Imola illetve a Vetró- Bodoni Sebestyén András helyi képzőművészek munkáit. Személyes tapasztalataikat a résztvevők a nagyméretű szeretetvendégségen oszthatták meg egymással.
Jári Zsolt