Nyilatkozat

Mi, az Erdélyi Református Egyházkerület hívei és lelkipásztorai valamint a velünk együttérző felekezetek képviselői a mai napon, az Úr 2013-as esztendejének Szentháromság vasárnapján, azért gyűltünk össze, hogy kifejezzük mélységes felháborodásunkat az iránt, hogy 23 évvel a kommunista diktatúra bukása után, egy magát európainak valló országban még mindig az igazságtalanságnak vagyunkkitéve. 

Ki hiszi el azt, hogy 1964-ben önként ajándékozta a református egyház a templom mögötti telket a Román Államnak, amikor az egyház soha nem ajándékozhatja el a hívek adományából szerzett javakat? Ezt sajnos csak a kolozsvári törvényszék néhány bírái tartották igaznak, akkor amikor ítélkeztek az Alsóvárosi Egyházközség restituciós kérése ügyében.
Akkor még nem is gondoltuk, hogy az évtizedek alatt itt játszó és sportoló fiatalok helyett, a móhon terjeszkedő és mindent beépíteni akaró vágy emel magának – a belváros e részét teljesen uraló – beton monstrumot. Pedig számíthattunk rá… Valamivel több mint egy évvel ezelött, a Romániai Vallásfelekezetek tanácsa közösen emelte fel hangját a Bukaresti Szent József katedrális mellé minden engedély nélkül, éveken át felépitett, sokszintes irodaház miatt. 

Úgy tűnik országszerte a történelmi épületek lassan ugyanerre a sorsa jutnak: lebontják, átépítik vagy csak egyszerűen hagyják őket rombadőlni. Mert értékesebbnek tartják az ingatlanok alatt lévő telkeket mint magukat az őseink által emelt közösségi épületeket. Valljuk, így nem lehet jövőt építeni.

E telken építendő épület is, a félrevezétésre, hazugságra és hatalmi erőszakra készül felépülni. De tudjuk, Isten áldása nem lehet egy olyan épületen, sem olyan munkán mely ilyen eszközökre épít. Sem itt, sem sehol e világon.

Visszautasítjuk azokat a vádakat, amelyek szerint: egyházaink jogtalanul kérik vissza elkobzott ingatlanjaikat. Mi nem akarjuk a másét, csak azt ami a miénk, és amit továbbra is rendeltetésük szerint szeretnénk használni: az iskolát iskolának, a kórházat – kórháznak, a zöld övezetet – pihenő és elcsendesedésre alkalmas helyeknek. Őseink nem azért nem építették be a templomaink körüli tereket, mert nem lett volna mit épiteni ezekre a telekrészekre, hanem azért mert épületeink érteke és szépsége nemcsak a belső berendezésben vagy festésben rejlik, hanem teret akartak engedni annak a épített értéknek, amely csak perspektivában mutatkozik meg és így mutatja meg a szépségét. 

Úgy gondoljuk, hogy a történelmi emlékek ilyetén való megcsúfolása, nem szolgálja egy közösség érdekét sem, főleg egy olyanét nem, amely Európa kulturális fővárosi rangjára pályázik. 

Hisszük azt, hogy ezt a templomot teljesen eltakaró és környezetét teljesen megváltoztató terv módositható. Mi azért imádkozunk, hogy adjon az Úr bölcsességet és jó belátást e város és ez ország előljáróinak ebben.

Kató Béla püspök