Főoldal » Hírek » Reformátoraink nyomában

Reformátoraink nyomában

A reformáció 500. évfordulójának alkalmából az Ótordai és Budapesti Őrmezői Református Egyházközség közös kirándulást szervezett Svájcba, ahol a reformáció első bölcsőhelyei voltak.

Nagy és merész gondolat volt ez az elhatározás, hiszen hosszú útvonal volt, 4000 km utat jelentett, olykor veszélyes, de szép útvonalon.

Köszönet és hála illeti az ótordai tiszteletes asszonyt, Nagy Mártát, valamint az őrmezői gyülekezet presbiterét Nagy Ákost, akik sokat fáradoztak ennek az álomnak a megvalósításáért. Mondjuk azt, hogy álom, hisz álomszép útvonal volt, ahol lelket felemelő és szemet gyönyörködtető ismereteket szerezhettünk, ugyanakkor gyönyörködhettünk az Isten által csodálatosan megalkotott természetben.

Augusztus 17-én hajnalban indult a csoport Ótordáról, majd Budapesten csatlakozott hozzánk az őrmezői gyülekezet kilenc tagja. Minden elinduláskor és megálláskor Istennek adtunk hálát a gondviselésért. Az autóbuszon naponta áhítatot tartottunk, melyek felemelők és megnyugtatók voltak. Nagy Albert, Faragó Dávid, valamint Tordai Tünde lelkészek szolgáltak.

Első megállónk Ausztriában, Salzburg városában volt, ahol meglátogattuk Mozart szülőházát és lakóházát, valamint a róla elnevezett Mozarteum Zenekonzervatóriumot, Badi Emese zongoraművész, az őrmezei gondnok lányának vezetésével.

Reformátoraink nyomában

Utunk innen Svájcba vezetett, ahol elsőként St.Gallen várost tekintettük meg, mely Kelet-Svájc központja. Az egykori bencés apátság kolostorkerületéhez közvetlenül kapcsolódó óváros egy része megőrizte eredeti, késő gótikus jellegét, sok fagerendás lakóházat és kiugró ablakfülkével épült palotát rejt. A szent Gál és Otmár kolostor templom, amely ma székesegyház és a városjelképe, késő barokk stílusban épült 1755 és 1767 között. Ez a város is fontos volt a reformáció elterjedése szempontjából.

Schaffhausen macskaköves utcáit gótikus reneszánsz, barokk és rokokó épületek szegélyezik, némelyik homlokzatát freskók, másokét pedig kecses, kiugró ablakfülkék díszítik. Schaffhausentől mindössze 4 km-re, a Rheinfall vízesést csodáltuk meg a Rajnán, amely a legnagyobb zuhatag Európában. Európa Niagarájának is nevezik a gyönyörű látványt, ahol 150 m széles és 23 m magasságból zúdul le az óriási víztömeg.

Közép-Svájcba érkezve Zürich volt a következő megálló. A várost a Limmat folyó szeli át, melynek nyugati partján az óvárosban megcsodáltuk a Fraumünster-t, avagy az asszonyok katedrálisát, valamint a Szt.Péter templom hatalmas óráját. A Limmat keleti partján a Grossmünster, azaz a Nagykatedrális magas ikertornyaiban gyönyörködtünk, majd a szószéket tekintettük meg, amelyről, Zwingli Ulrich, majd utóda Bullinger Henrik a reformáció tanait hirdette, ami aztán elterjedt más városokba is.

Svájc negyedik nagy városa Bern, az ország fővárosa. Az óvárost az Aare folyó öleli körbe, amely Svájc legépebben fennmaradt történelmi városközpontja. Utcáinak elrendezése, amelyet színesre festett szökőkutakkal pontoztak ki, szinte teljesen változatlan maradt a XV. század eleje óta. Ugyancsak ebben az időben készült el a város két pompás épülete, a Münster katedrálisa, amely Svájc gótikus székesegyházainak a legfiatalabb tagja, valamint a Rathaus. 1528-tól fontos protestáns várossá válik, míg 1953-tól a világörökség része.

Svájc következő állomása a pompás Genf városa, ahol a Genfi Magyar Protestáns Gyülekezet gondnoka Teleki Gábor úr fogadott bennünket. Lévén vasárnap, augusztus 20-a, utunk a gyülekezet kápolnájába vezetett, ahol lélekfelemelő órát éltünk át. Igét hirdetett Nagy Albert ótordai lelkész, aki igehirdetésének üzenetét a hármas ünnep köré építette: államalapítás, újkenyér és a reformációi évforduló. Az istentisztelet megható pillanata volt az úrvacsorázás. Zengett a kápolna „Az Úr csodásan működik” éneklésekor, hiszen mindegyikünk megtapasztalhatta, hogy valójában csodásan működik az Úr, ennyi csodálatos dolog láttán, ami megadatott a kiránduló csoportnak.

Reformátoraink nyomában

Istentisztelet után az egyetem központi épülete mögött elterülő park északi oldalát szegélyező „Reformátorok falá”-nak nevezett emlékműhöz mentünk, melyet Kálvin születésének 400. évfordulójára emlékezve alkottak meg a genfiek.

A fal közepén a Genfben szolgáló 4 reformátor: Farel Vilmos, Kálvin János, Béza Tódor és Knox János hatalmas alakja látható. Az emlékmű keleti oldalán látható utolsó szobor Bocskai Istvánra, a „győztes erdélyi fejedelem”-re irányította figyelmünket, akinek nevéhez fűződik a bécsi béke, mely Magyarországon biztosította a vallásszabadságot. Jó érzés volt Svájcban Bocskai szobrát látni. Tisztelettel álltunk meg előtte és közösen elénekeltük a székely himnuszt.

A sétány nyugati oldalán, egy kőépítményen Luther, a keleti részén Zwingli neve emlékeztetett a két nagy, de nem Genfben működött reformátorra.

Megtekinthettük a hatalmas Szt. Péter katedrálist, amely különböző építészeti stílusokat ötvöz. Az alapvetően gótikus templom, korábbi román elemeket is rejt, a XVIII. században pedig egy neoklasszikus oszlopcsarnokot építettek hozzá. 1536 óta, amikor Genf városának keresztyén egyháza megújult, protestáns istentiszteletek helye.

Genfi látogatásunk folytatásaként felvonóval a Saleve hegyre jutottunk, ahol egy kis gyalogtúra végén megcsodálhattuk a felhők között a Mont Blanc csúcsát, melynek mai napig nem árt „se fagy se szél”. A nap egy kellemes hajókörúttal fejeződött be a genfi-tavon.

A hazafelé vezető úton a gyönyörű Château de Chillon-t látogattunk meg. Történelmi emlékmű, a Savolyai grófok 25 tornyos épületből álló, kettős fallal körbevett egykori székhelye, Svájc legszebb középkori vára. Nyugaton a Genfi tó, keleten szőlőhelyek veszik körül, ahonnan a híres Clos de Chillon bort állítják elő.

Reformátoraink nyomában

Mielőtt elhagytuk volna Svájcot, meglátogattuk az un. Hun völgyet, Val d`Anniviers-t. 1250 méter magasságba vitt fel a busz, olyan helyre, ahol azt hiszed megállt az idő a falu felett. Közben egy időszerű, valóságos kép tárult elénk az alpesi Svájcból, gyönyörű faházakkal, virágzó muskátlikkal díszítve. Állítólag ebben a nehezen megközelíthető völgyben telepedett le egykor a hunok egy leszakadó csoportja. Egy helybeli lakos – amikor erre rákérdeztünk – nem tartotta mindezt mítosznak.

Átvágva az Alpok vonulatát olasz földre érkeztünk, ahol másnap a vízkedvelők Caorle mellett megmártózhattak az Adriai tengerben. Innen Szlovénián át jutottunk el Budapestre, majd onnan haza.

Lelkünk, szívünk gazdagabbá vált a sok élmény és tapasztalat hatására. Isten gazdag áldása legyen a szervezőkön, az idegenvezetést biztosító Józan Erzsébet tanárnőn, Tordai Jenőn, Nagy Albert, Faragó Dávid és Tordai Tünde lelkipásztorokon, valamint a résztvevőkön. Köszönetünket fejezzük ki az Emberi Erőforrások Minisztériumának, hogy a Reformáció Emlékbizottság által tanulmányutunkat hathatósan támogatta.

Adja Isten, hogy a „reformáció szele” minket is megérintsen újból, és közelebb vigyen az Ő imádásához.

 

Szaniszló Erzsébet / Böyte Szeréna