Hármas ünnepre gyűlt össze a Vajdakamarási Református Egyházközség gyülekezete november 2-án. Amellett, hogy megemlékeztek a reformációról, hálát adtak a Makkai Sándor egykori püspökről elnevezett gyülekezet ház megújulásáért, illetve leleplezték a tiszteletére Albert Alpár temesvári szobrászművész által készített szobrot, amely a gyülekezeti teremben kapott helyet. Az ünnepségen a vajdakamarási ifjúsági csoport és a Marosvásárhely-Szabadi úti Református Egyházközség egyesített kórusa szolgált, majd kiosztották az úrvacsora sákramentumát is.

A hálaadó ünnepségen Jakab István generális direktor szolgált. 📸 Portik Lóránt

A hálaadó istentiszteleten Jakab István generális direktor az 1 Sám 7,12 versei alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában a reformációra való emlékezésre hívta ünnepelni a közösséget, de Vajdakamarás egykori lelkipásztorának, Makkai Sándor egykori püspöknek igaz hitből fakadó nemzeti és közösségi felelősségvállalását is felidézte. Mint elmondta, Makkai Sándor, akire ő maga is példaképként tekint, csupán két évet szolgált a gyülekezetben, azt éppen a nehéz időkben tette, a kis közösségben pedig lelkészi hivatástudata is kiformálódott, hiszen ott születtek meg a Holttenger című regényének gondolatai is. A generális direktor arra buzdította az ünneplőket, a közösségi hálán túl egyéni szinten is fogalmazzák meg hálájukat, hiszen nagy szükség van az ilyen pillanatokra, amikor Isten elé nem kéréseinkkel vagy fájdalmainkkal, hanem hálánkkal érkezünk. „Azért vagyunk ma itt, hogy hálát adjunk a múltért, hogy hitvallást tegyünk a jelenben, és reménységgel tekintsünk a jövőre” – hangsúlyozta Jakab István.

Ifj. Bárócz Huba vajdakamarási lelkipásztor ünnepi köszöntésében háláját fejezte ki mindazoknak, akik a gyülekezeti ház felújítási munkálataiban részt vettek. Bemutatta, a magyar és román kormány támogatásával, a gyülekezet önerejével, az elszármazottak adományainak segítségével és Isten kegyelmével az imaház kívül-belül megújulhatott: korszerű fűtésrendszerrel, hőszigeteléssel, új villanyhálózattal és padlóval, vízelvezetéssel látták el, modern eszközökkel szerelték fel, belül irodahelyiséget létesítettek, kívül pedig egy új tornácot is építettek hozzá. „Az avatóünnepség középpontjában éppen ezért a hála áll: hála Isten iránt és hála mindazoknak, akik most meghívottként is itt állnak, akik segítettek nekünk!” – fogalmazott. Hozzátette: „Vajdakamarás számunkra a világ közepe. Szülőföldünk, bölcsőnk, nevelőnk és táplálónk. S bár a föld tengelye nem itt fordul meg újra és újra, a mi iránytűnk mindig ide mutat, a mezőségi dombok közé. A dombok közé, erre a kis templomra.” A lelkipásztor a továbbiakban Makkai Sándor életét méltatta, kiemelve Vajdakamarás mély viszonyát egykori lelkipásztorukkal, akinek szobrát nem egy kis közösség helyi örökségének ápolásaként állíttatták, hanem erdélyi magyarságunk és református gyülekezeteink nevében egyaránt.

A gyülekezeti ház egykori lelkipásztorának, az egyházkerület későbbi püspökének, Makkai Sándornak a nevét viseli. 📸 Portik Lóránt

Az egykori püspök életét bemutatva elmondta, Dr. Makkai Sándor hitoktató, lelkipásztor, püspök, író, költő, a filozófia doktora, a teológia professzora volt. Az első világháború, a trianoni békediktátum után, 1926-ban került a püspöki székbe, ahol nehéz idők vártak rá. 36 éves ifjú fejjel csak két dologra hagyatkozhatott ebben a szolgálatban: hitére, és azokra a bizonyos gyökerekre, amelyek Erdély földjéből táplálták. Nagyenyed, mint szülővárosa; Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy, mint iskoláinak helye; és a Mezőség két vége: Galambod, ahonnan a család származik, valamint Vajdakamarás, mint az egyetlen gyülekezet, ahol önálló lelkipásztorként szolgált. Makkai maga mondja, „Vajdakamaráson egész életemre kiható tanulságokkal gazdagodtam.” A lelkipásztor büszkeségét fejezte ki, amiért „erdélyi, kisebbségbe szorult magyarságunk egyik nagy védőbástyája így emlékezik gyülekezetünkre. és hogy van egy regény a magyar szépirodalomban, amely Vajdakamarást örökíti meg Virágosként.”

Ma természetes, hogy református egyházunk a „magyar egyház”, hogy van Nőszövetség, IKE, bibliakörök, katekézis és vallásórák, a szomorú, aljas kommunista évek után pedig természetes, hogy vannak újra iskoláink, óvodáink. Makkai püspöki szolgálatának kezdetén mindez még nem volt ilyen egyértelmű, kisebbségbe szorult magyarságunk menedéket kellett keressen. „Az az ernyő, ami alá a szakadó esőben erdélyi népünk beállhatott egyenes háttal, nyelvét, hitét, kultúráját megőrizve, az a Református Egyház volt” – fogalmazott a lelkipásztor.

Elmondta, 2026-ban lesz 100 éve annak, hogy Makkai Sándor elfoglalta a püspöki székét, ennek tiszteletére a Vajdakamarási Református Egyházközség emlékévet hirdet: a Makkai Sándor-emlékévet, amelynek keretén belül különböző kulturális eseményekkel tisztelegnek egykori lelkipásztoruk és püspökük előtt.

Az ünnepségen a Marosvásárhely-Szabadi úti Református Egyházközség kórusa is szolgált. 📸 Portik Lóránt

Az avatáson felszólalt még Kőrösi Viktor Dávid vezető konzul, aki köszöntésében Makkai Sándor életét és munkásságát méltatta, majd a gyülekezet tenni akarását emelte ki, a vajdakamarásiak munkáját dicsérve, és biztosította a jelenlévőket, hogy az anyaország mindig mellettük van, hogy nincsenek egyedül a mezőségen sem.