Weöres Sándor születésének 100 éves évfordulója alkalmából a Nagyszebeni Református Egyházközség szavalótábort  szervezett  szeptember 28-29-én. A szervezők nyolc településről vártak diákokat, így a meghívottak között voltak Medgyes, Vízakna, Szentágota, Bürkös, Mihályfalva, Bolya, Erzsébetváros, Oltszakadát fiataljai. A tábor első napján – midőn több mint 30 óvodás és iskolás lépett fel – szavalóverseny illetve egyéni és csoportos vetélkedők voltak szervezve, másodnap pedig a díjazottak léptek fel a nagyszebeni magyar közösség előtt. 

A szavalótábor kezdetén Varró Sándor, helybéli lelkipásztor  örömmel köszöntötte az egybegyűlt verselőket, szülőket, magyar tagozatos tanítókat, tanárokat, a történelmi egyházak lelkészeit. Rövid előadásában felhívta a figyelmet a költő verseinek üzenetében  fellelhető hitvallásra. Weöres Sándor szerint az ember egy megismételhetetlen, szüntelenül megújuló lény, kinek a létében ellentmondások feszülnek: a megismerhetőség és megismerhetetlenség, a lét és nemlét, a személyesség és személytelenség ellentétei. De éppen ezek az ellentétek  sarkallják  a harmónia, és tökéletességre való  törekedésre. Fokozatosan  kell haladnunk az igazi értékek keresésében, önmagunk és az istenség megtalálásában. “Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

Benedek Edith magyar irodalom szakos tanárnő Weöres Sándor életéről és munkásságáról tartott vetítéssel egybekötött előadást. Hangsúlyozta, hogy Weöres Sándor a XX. századi magyar irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Író, költő és műfordítóként tartják számon, ám zsenialitása minden alkotásán keresztül kisugárzik. 15 évesen már publikál,  kiterjedt munkásságát hazai és nemzetközi díjakkal is jutalmazták. Jelentősége ezen kívül azért is olyan nagy, mivel azon kevesek közé tartozik, aki a II. világháború és ’56 után sem omlott össze, új irányt, utat mutatva  a magyar költészetnek, a magyar társadalomnak. Bár leginkább gyermekverseiről híres, a felnőtt olvasóközönség számára készített versei a mélylélektan remekei: “Vannak pesszimista verseim is, de hitetlen egy sincs.”

Az előadások után a szavalóverseny mozzanata növelte tetőfokra az izgalmakat. A szavalók három kategóriára lett felosztva: óvodások és iskolai kezdőcsoportosok, elemisták illetve gimnazisták. Weöres Sándor versei újszerűségük mellett, általános jókedvre hangolták az egybegyűlteket. A közönség heves tapssal jutalmazták a verselőket, a szervezők pedig jelenléti oklevéllel és édesség-ajándékkal. A legfelkészültebbek dicsérő oklevelet kaptak és könyvjutalmat. 

Ezek utána az óvodások és kisiskolások csoportja került versenylázba. Törekvésük, hogy minél eredetibben rajzolják le  az író Majomország című verse egyik  versszakának üzenetét, sikeres volt. A  rajztehetséggel megáldott gyerekek műveiből egy kiállítást készítettünk a szülők, később a nagyszebeni közösség számára.

Weöres Sándor verseinek dallamosságáról tanúskodnak megzenésített versei is. Fekete Ibolya zenetanárnő  tanította meg az egybegyűlteknek a  Dolgozók és Tekereg a szél versek megzenésített változatát. A  ritmusosság és a hangszíngazdagság elérésére az éneklést  kézidob, csörgő, tringulum és gitárral kísérték. A kivetítővászon  megkönnyítette a szöveg követését és elsajátítását.

Bár sokan közülük díjakkal és minden verselő ajándékkal tért haza, egyértelmű volt, hogy az igazi ajándékot nem a szervezők, hanem Weöres Sándor készítette számunkra élettel, vidámsággal, pajkossággal, de lelki üzenettel telített versei által.