Öt nap, tizenhét résztvevő, tizenhárom településről, három regionális kóruspróba. Tizenhét kórus részvételével hétfőtől péntekig zajlott a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye kántor és kórusvezető továbbképző tanfolyama. Ezen esemény kapcsolódott az idén 50 éves Magyarországi Nyári Kántorképző tanfolyam rendszeréhez, amit a nagyhírű Debreceni Református Kollégium Kántusának vezetője Berkesi Sándor tanár úr indított el és vezet az óta is.

A nyitó áhítatot hétfőn Kántor Csaba a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese, egyházkerületi főjegyző tartotta a II. Krónikák 20-ik verse alapján. Felhívta a résztvevők figyelmét, hogy milyen jelentősége van a gyülekezeti szolgálatban a lelkipásztorokon túl a kántoroknak, kórusvezetőknek is. Énekelni azt jelenti imádkozni. A gyülekezetben minden körülmények között szükség van a hitben való szolgálatra, amelybe bele tartozik nemcsak a templomi istentisztelet, hanem az éneklés, a böjt, az imádság is.

Az áhítat után rövid bemutatkozásra került sor, minden résztvevő elmondta honnan érkezett, milyen gyülekezeti szolgálatot végez, illetve hogy mit szeretne elérni ezen a pár napos képzésen. A bemutatkozást az oktatók zárták. Három csoportban folyt a továbbképző foglakozás, a kezdőkkel László Judit székelyudvarhelyi tanárnő foglakozott, az orgonajátékot Nagy Szabó Kornéliától, a Szeged Honvédtéri Református Egyházközség kántorától, a karvezetést Berkesi Sándor tanár úrtól tanulhatták el a résztvevők. A bemutatkozás során Berkesi Sándor fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az a szolgálat, amit a gyülekezetekben a kántorok és a karvezetők végeznek, a zenei oktatás alapját jelenti. Kodályt idézve, nem az a fontos hogy ki az Operaház igazgatója, hanem, hogy milyen zenetanárok tanítanak az óvodákban és az általános iskolákban. Ugyanez igaz az egyházzenére is.

Kedden, szerdán és csütörtökön reggelenként áhítattal indult a program, majd kiscsoportokban került sor a képzésekre. Délutánonként Berkesi tanár úr felkereste a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye egy-egy tájegységének kórusait és rendhagyó, „egyesített” kóruspróbát tartott az érdeklődőknek. Kedden Székelyszenterzsébeten került sor ilyen próbára, ahol a házigazdákon kívül a nagygalambfalvi, kisgalambfalvi, és a csekefalvi egyházközség kórusai voltak jelen. Szerdán Parajd vállalta a házigazda szerepét. Itt a református és a katolikus gyülekezet kórusai mellett jelen volt még az alsósófalvi, felsősófalvi és az etédi református kórus. Csütörtökön a székelyudvarhelyi belvárosi református templomban a gyülekezeti kórus mellett jelen volt a presbiteri férfikar, valamint a szombatfalvi és a Bethlen-negyedi Református Egyházközség kórusa, a Balázs Ferenc kórus, a városi nyugdíjas énekkar, valamit a Farcádi Református Egyházközség kórusa.  Első két nap alkalmanként közel kilencven ember énekelt együtt, a harmadik nap pedig több mint százan zengték Sztárai Mihály: „Mely igen jó az Úr Istent dicsérni” című énekét.

Pénteken került sor a képzés záró alkalmára, melyen Gede Ildikó, a Székelyudvarhely Belvárosi Református Egyházközség lelkésznője hirdette Isten igéjét a III. Mózes 3:1-14 alapján. Igehirdetésében Mózes elhívásának történetén keresztül emlékeztetett, hogy nem véletlenül vagyunk ebben a világban, mindnyájunknak Istentől kapott küldetése van. Az áhítatot követően a képzésben résztvevők rövid műsor keretén belül mutatták be mindazt, amit ebben a pár napban tanultak. Hangszeres előadások és kórusművek váltották szép rendben egymást, majd Berkesi Sándor rövid értékelője következett. Emléklap helyett minden résztvevő egy-egy értékes cd-lemezt kapott ajándékban, amit későbbi munkájában hasznosíthat. László Judit tanárnő, aki egyben ezen esemény főszervezője is volt, megköszönte mindazok munkáját akik lehetővé tették ennek a képzésnek a létrejöttét és elmondta, hogy ez a képzés alapja lehet annak, hogy a későbbiekben megszervezhessék az egyházmegyei kántorvizsgát is.

Szöveg és fotó: Juhász Ábel