Külhoni Magyarságért Díjat kapott Kató Béla püspök

Külhoni Magyarságért Díjjal tüntették ki augusztus 20-án, Kolozsváron Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét. A díjakat Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja adta át. Az eseményen továbbá kitüntették Horváth Annát, Kolozsvár volt alpolgármesterét, valamint Tamási Zsoltot, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium igazgatóját.

Külhoni Magyarságért Díjat kapott Kató Béla püspök

A díjátadón Potápi Árpád János az Egri csillagokból idézett: „A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében.” Az államtitkár kijelentette: a Külhoni Magyarságért Díj elnyerői olyan erdélyi példaképek, akik nem hátráltak meg a nehézségek idején, bárhova sodorta is őket az élet, minden gátat legyőzve a magyar közösség megmaradásáért, az igazságért harcoltak. A díj azt hivatott kifejezni, hogy példaképeink küzdelmeikben nincsenek egyedül, az egész magyar nemzet mögöttük áll.

Kató Béla püspök laudációjában elhangzott: az erdélyi városok mindegyikében meglátszik a keze nyoma. „Megújult és megújuló épületek hirdetik, hogy gondoskodó kézben vannak. De ahogy ő maga is vallja, az épületek semmit sem érnek, ha nincs, aki élettel megtöltse azokat. Nem épületeket, hanem az erdélyi reformátusságot, tágabban pedig az erdélyi – és nem csak – magyarságot szolgáló intézményeket hozott létre szinte minden olyan erdélyi településen, ahol magyarok laknak, jövőt akarnak saját maguknak építeni.” Az általa indított intézmények közül kiemelték a LAM Alapítványt és az értékes továbbképzéseket, a Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány konferenciaközpontot és árvagyermekek nevelőintézetét, az Illyefalvi Gyermekfalut, amelyek azért lettek, hogy a rászorulókon segítsenek, helyet adjanak a társadalom szélére szorultaknak.

Külhoni Magyarságért Díjat kapott Kató Béla püspök

A laudáció megemlíti: „miután 2012-ben az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének választották, nem szűnt meg abban hinni, hogy csak a közösség tarthatja meg az erdélyi magyarságot. Azon emberek közé tartozik, akik, miután választott tisztségviselők lettek, nem felejtették el, hogy egy irodából nem lehet embereket megismerni, és zsúfolt programja, ünnepségek sorozata hirdeti, hogy nem a kényelmes szék vonzza, sokkal inkább az a vágya, hogy közösségekkel együtt ünnepeljen, embereket megismerjen, örömeikről és bánataikról tudjon. Több interjúban is elmondta, hogy a külföld rengeteg lehetőséget kínál. Több pénzt, jobb lakást, jobb autót. Ezekkel pedig csak, és kizárólag a közösségi élmény veheti fel a versenyt. Ugyancsak püspök úr mondta többször, hogy az a magyar ember, akinek nincs legalább egy magyar intézménnyel kapcsolata, elveszett. Ezért is kiemelkedő tevékenysége, melyeknek köszönhetően iskolák újultak meg, múzeumok, központok alakultak, amelyek nem csak mutatják azt, hogy Erdélyben református, magyar múlt van, hanem azt is fennhangon hirdetik, hogy jövő is van ezen a földön; hogy 500 évvel a reformáció után Erdélyben van lehetőség további 500 évig közösségben élni. Hogy a felújult templomok és iskolák csak akkor érnek valamit, ha emberekkel vannak tele, ha gyerekek hangos kacagása tölti be. Ez pedig igazi nemzetstratégia. Hirdetni a dicső múltat, és lehetőséget teremteni a jövendőnek.”

 

Kiss Gábor, Berekméri Gabriella