Jó, hogy vagy, jó, hogy itt voltál!

2016. december 3-án Székelyudvarhelyen, a volt Studió moziban ismét lehetőség kínálkozott az adventi elcsendesedésre, az ünnepre való előretekintésre, hiszen itt szervezték meg immár 3. alkalommal a Székelyudvarhelyi „Várom az Urat” Adventi Keresztyén Zenefesztivált. Az együttesek bizonyságtétele mellett igei gondolatok, áhitat, valamint elgondolkodtató történetek segítették felfedezni az advent üzenetét, lényegét. A délután folyamán négy meghívott zenekar lépett fel, a  Hálaluja, Amicus Christi,  Worship Team, valamint a Szike. Meglepetésvendégként pedig a Cickom énekegyüttes örvendeztette meg a jelenlevőket.

Jó, hogy vagy, jó, hogy itt voltál!

Az alkalmat, telt ház előtt, Moldovan Radu egyházmegyei ifjúsági előadó köszöntője nyította meg, majd Tussay Szilárd egyházkerületi IKE referens a fesztivál 16 éves történetét ismertette, amelybe immár 3. éve kapcsolodik be a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye is. Marosi Árpád betfalvi lelkipásztor, valamint Gyerkó Andrea egyházmegyei IKE alelnök köszöntötték a meghívott együtteseket és ismertettek meg a fellépő zenekarok történetét a hallgatósággal.

A Hálaluja énekegyüttes szolgálata után Tamás Barna plébános, adventi gondolatai segítettek az elcsendesedésben, majd Cickom énekegyüttes által énekelt népdalok következtek. Ezek után az Amicus Christi énekkar hirdette Isten dicsőségét illetve Kántor Csaba az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese tartott áhítatot. A marosvásárhelyi Worship Team zenekar leginkább saját szerzeményeket adott elő. A moderátorok által ismertetett két adventi történet üzenetét, a Szike zenekar énekei mélyíteték el.

Jó, hogy vagy, jó, hogy itt voltál!

A szervezők nevében Moldovan Radu felsőboldogfalvi lelkipásztor mondott köszönetet a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye vezetőségének, az IKE vezetőségének valamint Hargita Megye Tanácsának a hathatós segítségért, amivel hozzájárultak a fesztivál megszervezéséhez.

Az alkalom zárópillanata a közös éneklés volt, amikor a 130. zsoltár megzenésített változatát, a zenefesztivál himnuszát közösen énekelte az előadokkal a közönség. Megerősítést nyert az a felismerés, hogy szükség van hasonló jellegű rendezvényekre, ahol énekelve, Istent dicsőítve, egymásra figyelve próbáljuk megérteni, megélni az ünnep valóságos értelmét.

 

Szász Lóránt Levente