Immár negyedik alkalommal szervezte meg itthon, Erdélyben a Presbiteri Szövetség a „Presbiteri Továbbképző Tábor”-t. Ez alkalommal Háromszéken, Szentkatolnán került erre sor augusztus 3-9. között.

A Rebeka Missziós Központ, amely helyet adott ennek a rendezvénynek, egy régi kúria épületében van, amelyet egy kézdivásárhelyi református asszonytestvérünk álmodott és vásárolt meg, újított és ajánlott fel missziós célra.

Óriási előrelépésnek számít az, hogy az előző alkalmakhoz viszonyítva, sokkal több, mint 100%-kal nőtt a résztvevők száma. Az eddigi 17-18 személlyel szemben, idén 45 résztvevője volt a tábornak. Istennek legyen hála!

Egyházkerületünk főjegyzője, főtiszteletű Kántor Csaba igehirdetésével vette kezdetét a tábor. A hét „forgatókönyve”, néhány lényeges kivétellel, a szokásos volt. Áhítattal kezdtük a napot, amelyeken, sorrendben, a következő lelkipásztorok szolgáltak: Beder Imre (Kézdivásárhely), Marosi Károly (Dálnok), Papp Zsolt (Kézdimátisfalva), Sánta Imre (Bikfalva), Beke Boróka (Karatna). Utána előadás következett, a délutánok pedig kirándulásokkal teltek. Az előző évekhez képest, előrelépést jelent az, hogy a tábor úrvacsorás istentisztelettel végződött. Erre Kézdivásárhelyen került sor, ahol, elfoglaltsága miatt távolmaradó, Kézdi-Orbai Egyházmegye esperesét helyettesítő, Márton Barna kovásznai gyakornok lelkipásztor hirdette Isten igéjét.

A mindennapi előadást Raff Róbert bereczki lelkipásztor tartotta. A tábor vezérfonalának számító ige az Apcsel 20,28 első fele volt, amely azt mondja: „Viseljetek gondot magatokra, és az egész nyájra…” Tehát, fontos megjegyeznünk, hogy gyülekezetünk minden tagjáért, minden csoportjáért felelősek vagyunk! Felelősek vagyunk a templomba járókért és a távolmaradókért, az egyházfenntartói járulék fizetőkért és nem fizetőkért, és még sorolhatnánk tovább! Tehát, mindenkiért!

A „Céltudatos egyház, céltudatos gyülekezet” volt táborunk fő témája. Az elhangzottak alapján, megvizsgálhattuk, hogy a megfelelő szolgálati területen állunk-e? Arra hívott el az Úr Isten, annak megfelelő talentumokkal áldott meg? Ha jó helyen vagyunk, fokozott lendülettel tegyük a dolgunkat, ha meg nem, keressük meg az Úr által elrendelt feladatunkat.

Az is változatossá tette ezt a hetet, hogy az előadások után, kiscsoportos beszélgetések voltak, amelyek segítették egymás, illetve gyülekezeteink megismerését. Ezek a beszélgetések arra is jók voltak, hogy az előadásban elhangzottakat „gyakorlatba” ültethettük. Nagyon gyakorlatias feladatokat kellett megoldanunk a kiscsoportban.

A délutánok folyamán megcsodálhattuk a teremtett Világ gyönyörűségeit, valamint Isten dicsősségére épített ősrégi templomokat, és példamutató elődeinkkel kapcsolatos helyeket, helységeket látogattunk meg.

Istennek hála, egy újabb áldásos alkalomnak lehettünk a részesei! Jövőre, reménység szerint, Parajdon találkozunk.