A reformáció öröksége című egyháztörténeti tanulmánykötetet mutatták be 2019. február 19-én a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. A kötetben három egyháztörténeti konferencia előadásai kaptak helyet, az Erdélyi Református Egyháztörténeti füzetek 24. kötete, ugyanakkor az egyháztörténelmi tanulmányok 2016-ban indult szakmai konferenciaköteteinek ez a második kiadványa. A kötet kiadását az Erdélyi Református Egyházkerület, a Bethlen Gábor Alap és a Protestáns Teológiai Intézet támogatta.

Szinte teljesen megtelt érdeklődőkkel, teológusokkal, tanárokkal, kutatókkal a teológiai intézet díszterme február 19-én délben, a legújabb egyháztörténeti kötet bemutatóján. Kállay Dezső, a Protestáns Teológiai Intézet rektora köszöntőjében hangsúlyozta, hogy eleink, akik a protestantizmus szellemét meggyökereztették, hatalmas szellemi kincset hagytak ránk. Kiemelte ugyanakkor, hogy a kötetben szereplő történeti tanulmányokat olvasva az, aki erdélyi protestánsnak vallja magát, a múltat megismerve bizonyosodhat meg arról, hogy itt, Erdélyben helye és feladata van. A rektor szerint az egyháztörténet továbbra is a legeredményesebb és legsikeresebb része az erdélyi felekezeti tudományosságnak, hiszen nem csak múltja van, hanem olyan köteteket tesz le az asztalra, amelyek bizonyítják ennek az állításnak a helytállóságát. 

Kató Béla erdélyi református püspök a könyv egyetemes jellegét emelte ki. Szerinte ugyanis a Magyar Református Egyház tagjaként olyan értékkel, kinccsel járulunk hozzá a magyar reformátusság életéhez ezzel a kötettel, amelyből az egész magyar reformátusság táplálkozhat. A püspök fontosnak tartotta azt is, hogy a reformáció 500. évfordulóján kezdődött el az az egyháztörténeti munka, amelynek ez a kötet az egyik eredménye. Ez azt jelzi, hogy a reformációra való visszatekintés nem zárult le, sőt, egy lehetőség nyílt meg, hogy még intenzívebben próbáljuk meg felszínre hozni a gyökereinket, hangsúlyozva, hogy Isten a történelem ura. 

Ősz Előd Sándor egyházkerületi levéltáros hangsúlyozta, hogy megnőtt azoknak a lelkipásztoroknak a száma, akik doktori fokozatot szereztek az elmúlt 30 évben, az erdélyi lelkipásztorok 5,72 százaléka rendelkezik doktori címmel. Az erdélyi tudományosság ilyen szerű megváltozásának ékes bizonysága ez a kötet is. A kötet előzményeit felelevenítve a levéltáros megemlítette a dr. Buzgány Dezső által megálmodott Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzeteket, amelyben a tizedik kötet után kaptak helyet a posztumusz megjelenések mellett a kortárs egyháztörténeti kutatások. 2017-ben a sorozat arculatot váltott, a füzetekből vaskos tanulmánykötet lett. A most megjelent, 24. kötet három konferencia tanulmányait tartalmazza, ebből a nagyenyedi két konferenciát dr. Gudor Kund Botond nagyenyedi esperes szervezte, míg a Protestáns Teológiai Intézet egy konferenciát szervezett. Ezekből az előadásokból állt össze a kötet tartalma, amelyben 42 tanulmány látott napvilágot 35 szerzőtől. 

Ősz Sándor Előd azt is fontosnak tartotta, hogy az erdélyi egyháztörténet írás nem provinciális és belterjes tudomány. Bár sok helyen az egyháztörténetet a történészekre bízták a teológusok, akik profi kutatási módszerekkel dolgoznak, azonban fennáll annak a veszélye, hogy elfeledkeznek arról, hogy az egyházról, mint Krisztus földi testéről beszéljenek. A közös munkában részt vevő világi történészek pedig azt akadályozzák meg, hogy egy elkerített, belterjes tudományterület maradjon az egyháztörténet. 

Kolumbán Vilmos József, a kötet szerkesztője elmondta, hogy az európai tudományosság az egyetemek és az egyetemi oktatóknak köszönheti, hogy ott van, ahol van, hiszen a tanárok kutatásaikat kötetekben, könyvekben publikálták. Ezt a hagyományt folytatják a Protestáns Teológiai Intézet tanárai is. A kötetet megelőzően három sorozat jelent meg, amely három intézményhez kötődik: a Protestáns Teológiai Intézet Egyháztörténeti Tanszékéhez, a BBTE Református Vallástanárképző Karához és az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltárához. 

A szerkesztő a címválasztás kapcsán kiemelte, hogy azért választották a Reformáció öröksége címet, hogy az elmúlt 500 évnek, a hitbeli megújulásnak – amelynek eredményeképpen itt vannak – méltó emléket állítsanak. 

Kiss Gábor