Zsinatpresbiteri egyháznak valljuk magunkat, tehát presbiterekre szükség van. De milyenekre? Olyanokra, akik nagyokat bólogatva mindent helyeselnek, de semmit sem tesznek, vagy olyanokra, akik cselekednek is? – teszi fel a kérdést címoldalas írásában Ferenci István.

A párizsi terrortámadások kapcsán elgondolkodtató írás olvasható a lap 7. oldalán a nyugati civilizáció visszásságairól, a párbeszéd hiányáról, az egyéni felelősségről, az önzés vallásáról és a szeretet hiányáról. Az írást mintegy kiegészíti a Fábián Tibor tollából származó Eszem, leszem című jegyzet. A 21. századi kannibalizmus azért fejlődhetett ki, mert képtelenek vagyunk mit kezdeni a mellettünk levővel. Vadállati indulatoknak engedünk, rávetjük magukat. Levadásszuk – írja a szerző.

Új alapokra helyeződik az egyház nyomdájának a működése, átalakul a sajtó. Dávid Zoltánt, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont megbízott vezetőjét Somogyi Botond kérdezte a nyomda tevékenységéről és missziói munkájáról, az árakról és a jövőbeli tervekről.

Veress László Eltévedve című jegyzetében az Istentől való eltávolodásról, életünk zsákutcáiról és a keskeny úton való tovább haladásról ír.

Megmaradt magyarok a Mezőségen címet viseli Ötvös József szociográfiai riportja, amely egy mezőújlaki érdekes kezdeményezésről számol be.

A magyar historizmus nagymestere címmel emlékezik meg a 160 éve született Alpár Ignác építészről Milisits Máté budapesti művészettörténész, a cikkben a segesvári és a marosludasi Alpár Ignác által tervezett templomok láthatók.

Bányai László Tolsztojról, a jó teológusról közöl rövid írást, Lőrincz István pedig a Tanulságos igék rovatban az elhívásról és a kiválasztásról értekezik.