Önállóságának, illetve temploma építésének 110. évét ünnepelte a Mezőméhesi Református Egyházközség vasárnap, október 20-án. Az alkalmat egybekötötték az elmúlt évek során kívül-belül teljesen megújult templomukért való hálaadással.

A mezőméhesi gyülekezet önállósodását és a templom építését gróf Keddeffy Gyula kezdeményezte, amikor 1909-ben szülei emlékére nagy anyagi támogatást nyújtott az egyházközségnek. Előtte a mezőzáhi körlelkészséghez tartozott az egyházközség. Kendeffy adományának köszönhetően épülhetett fel ugyanekkor a helyi iskola is, emellett az Illés család számos birtokot, telket adományozott a közösségnek. A templom felszentelését többször is halasztani kellett, mivel előbb szélvihar tett kárt benne, majd az első világháború miatt nem volt rá alkalmas az idő. Végül 1915. szeptember 12-én Kenessey Béla püspök jelenlétében vették használatba hivatalosan az épületet.

Az elmúlt száz év azonban nem kímélte a mezőméhesieket sem, hiszen az államosítás következtében csupán a templom és a parókia maradt meg a gyülekezet tulajdonában. A rendszerváltás után sok vívódás árán szerezték vissza az erdőket, földeket és az iskola épületét. Az újítások sora a templomon már 2007-ben elkezdődött, amikor ajtót és ablakokat cseréltek, újrameszelték a falakat, a munka nagy része azonban 2013-tól folyt le – ismertette a részleteket Kali Tünde helyi lelkipásztor. Ekkor a tető javításával kezdték, 2015-ben a gyülekezeti tagok adományából kerítést cseréltek, 2016-ban a torony tetőzetét tették rendbe, külső javításokat végeztek, villámhárítót szereltek. 2017-ben a bejárat előtti terasz készült el, illetve külső festést végeztek a helyi és megyei tanács, valamint a marosvásárhely-alsóvárosi testvérgyülekezet támogatásával. 2018-ban az Erdélyi Református Egyházkerület és a magyar kormány támogatásával teljes belső felújítást végeztek, villamosították a harangot, újravakolták a falakat. A munkálatokhoz a helyi tanács is hozzájárult. Végül 2019-ben befejezték a belső festést, a marosvásárhelyi Szolgálj és ismerkedj nevű, ifjakból álló csoport segítségével rendbe tették a bútorzatot, a padló kicserélését pedig két helyi család vállalta el, és csupán tíz nap alatt el is végezték. Az abroszokat, új fűtőtesteket, a bejáratnál elhelyezett márványtáblákat a gyülekezeti tagok és a környező falvak híveinek adományaiból fedezték, az apróbb munkákat, szereléseket, takarításokat pedig a helyiek vállalták nagylelkűen.

Az ünnepi istentiszteleten Szegedi László generális direktor hirdette az igét a Mk 10,46 alapján. A lelkipásztor egykor a közeli Uzdiszentpéteren szolgált, így ismerős vidékre tért vissza. Orbán Balázs és Makkai Sándor úgy fogalmaznak a környékről, hogy innen mielőbb el kell menekülni, azonban akárcsak Jerikóba, a Mezőségre is útja van Jézusnak. Jerikót az ókorban a pálmák városának nevezték, később a perzsák és arabok elpusztították, azonban híre ma is él. A Bibliában Zákeus, az irgalmas samaritánus és a felolvasott igében szereplő vak Bartimeus története köthető a városhoz. Mezőméhesnek 1936-ban még több mint ötszáz reformátusa volt, ma pedig alig több mint száz lelket számlál – de a mezőségi közösségeknek a fogyatkozás, nehézségek ellenére is Jézus szavaira kell gondolniuk, hogy velünk van minden napon a világ végezetéig. Ő megkeresi és felemeli az elveszettet, elesettet, kiközösítettet, a vak, kolduló Bartimeusokat, így a legkisebb gyülekezetekről sem feledkezik meg.

Az igehirdetés után Jakab István maros-mezőségi esperes a Zsolt 48,10 verssel köszöntötte az ünneplőket: „Nagy kegyelem az, hogy Isten jó hozzánk, és ezt átélhetjük, tapasztaljuk, sőt felújított templomban tehetjük meg. Hallottuk elődeink véleményét, hogy itt nem lehet élni, de valójában ott nem lehet élni, ahol nincs jelen Isten.” Kali Tünde mezőméhesi lelkipásztor az 1Thessz 5,16–18 verseket választotta az alkalomra: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” Emil Casoni polgármester köszöntőjében az egyház és oktatási intézmények jelentőségét hangsúlyozta, kiemelve, hogy ezeknek keresztyén értékekre kell tanítaniuk a közösségeket. Vasile Rus helyi plébános szerint amikor egy közösségnek hajléka, temploma van, akkor családja is van, a boldogság és szeretet pedig természetesen jön az emberek szívébe. Kiemelte az ünnepek szépségét Mezőméhesen, amikor a felekezetek külön templomokban, de lélekben együtt ünnepelnek.

Kovács Szabadi Tünde mezőörményesi lelkipásztor Mezőméhes szülötteként szólt a gyülekezethez, hangsúlyozva, hogy a templom igazi értékét a benne zajló igehirdetés és -hallgatás, a tartalom adja meg. Ferenczi Csaba pókai lelkipásztor tizenöt éven át szolgált Mezőméhesen, és szeretettel tért vissza a gyülekezetbe. Kedves emlékeit idézte fel, amikor a hírhedt mezőségi sár ellenére is felkerekedtek, gumicsizmát húztak, és úgy is megtartották a bibliaórákat. Az ünnepségen Farkas Hermina, a gyülekezet egyetlen kiskonfirmandusa, Kiss Éva ludastelepi nőszövetségi elnök, valamint Farkas Anna néni szavalatai hangzottak: „Nem elég a megszépült templom, ne legyen a lelki ház rom”, majd a nagysármási fiatalok és a Szolgálj és ismerkedj csoport énekeit hallgathatták meg az egybegyűltek. Az együttlétet közös szeretetvendégség zárta a helyi kultúrotthonban, ahol a sámsondi citerazenekar és a nagysármási fúvószenekart szolgált.

Berekméri Gabriella