Ahol először kondult meg a harang!

Erdélyben nem sok település büszkélkedhet (vagy szégyenkezhet) azzal, hogy nincsen egyetlen temploma sem. Ebbe a nem túl dicső sorba tartozott augusztus 6-ig a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegyéhez tartozó Décsfalva település. Az immáron templommal büszkélkedő kis közösség számára egy régen dédelgetett álom vált valóra. 

A reformáció jubileumi évében az Erdélyi Református Egyházkerületben a tervek szerint öt újonnan épülő templomot fognak felszentelni. Ezeknek sorát nyitotta a 2017 augusztus 6-án felszentelt Décsfalvi templom. Egyházközségileg Agyagfalvához tartozó Décsfalva különleges státussal rendelkezett.  Évszázadokon át úgy tartoztak az anyaegyházközséghez, mintha egy agyagfalvi utca lett volna a település, oda jártak templomba. Ugyan csak 2016-ban váltak hivatalosan leányegyházzá, de már korábban elkezdték a gyülekezetépítő és szervező munkát. 2012-től a helyi iskolában rendszeres istentiszteleteket tartottak, majd 2014 május 10-én lerakták a décsfalvi templom alapkövét is.

Ahol először kondult meg a harang!

A forró augusztusi nyárban ünneplőbe öltözött a falu apraja nagyja. Haza jöttek erre az alkalomra a faluból elszármazottak, de jöttek a környékbeli településekről is az ünneplők. Jelen voltak az Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye lelkészei, és a megyei elöljárók is.  Az évszázados szégyen egyszerre büszkeségre váltott a décsfalvi emberek arcán: VAN TEMPLOM.

A templomszentelő ünnepi istentiszteleten Kántor Csaba esperes az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője végezte a liturgiai szolgálatot majd Kató Béla püspök igehirdetése következett az I.Kir. 8:27-30 alapján. Martin Luther King híres beszédét idézte, majd megjegyezte szabad és kell nekünk álmodnunk. Décsfalván egy álom teljesedett be, de nem akkor, amikor vártuk volna. Szent István korában minden tíz falu egy templomot kellett építsen, majd a reformáció korában egy-egy falunka akár több temploma is lett. A 90-es évek elején a nyugati támogatók révén ismét egy templomépítési hullám volt Erdélyben de Décsfalván akkor sem épült templom. Figyelmeztetett, hogy bár néha úgy tűnik, Isten megvárakoztat bennünket, de tudnunk kell, amit ő megígér, azt mindig megteszi. Ugyanakkor rámutatott arra, amiről a felolvasott ige is beszél – ami nem más, mint Salamon templomszentelő imádsága – mely a jövőre is mutat. A templom megléte egy missziói figyelmeztetés, megkeresni a másik embert, tanítani, közösséget építeni. Ez a templom nemcsak azt a célt szolgálja, hogy az évszázados szégyent eltörülje, hanem azt is hogy megtartsa ezt a maroknyi közösséget. Az igehirdetést követően Kató Béla megáldotta az új templomot.

Ahol először kondult meg a harang!

A köszöntő beszédek sorát Kántor Csaba esperes nyitotta. Felidézte azt a régi legendát miszerint a szerint az agyagfalvi feneketlen tó helyén feküdt régen Décsfalva, melynek lakói erkölcstelenségük büntetéseként elsüllyedtek. Még mai is hallani vélik egyesek az elsüllyedt falu harangjainak hangját a tóból. Mostantól kezdve azonban nem az elsüllyedt, hanem az új harang hangja szól, mely az Isten tiszteletére hívogatja a közösség tagjait. Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok köszöntőjében arról beszélt, hogy ez az épület egyfajta bizonyságtétel, a hitnek és a jövendőnek a bizonyságtétele. Hirdeti egyrészt, hogy voltunk, vagyunk és leszünk, másrészt magában hordozza az összefogásnak az üzenetét is. Fosztó József agyagfalvi lelkipásztor házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, majd ismertette a templom építésének olykor küzdelmes, de máskor felemelő pillanatokat is magába foglaló történetét, majd név szerint is megköszönte mindazoknak, akik hozzájárultak a templom felépítéséhez. Ezt követően rövid ünnepi műsorra került sor melyben szavalatokkal és énekekkel a décsfalvi gyülekezet tagjai adtak hálát Istennek. Bögöz község polgármestere Farkas Mózes és a térség szenátora Verestóy Attila szintén ünnepi beszédet mondtak, melyben az összefogás fonatosságát hangsúlyozták. A himnusz és áldást követően az egybegyűltek közebéden vettek részt a helyi kultúrotthonban.

Ahol először kondult meg a harang!

Szöveg és fotó: Juhász Ábel