Adventi gondolatok – Szász Bálint Róbert

Adventi gondolatok címmel indítottak újra közös sorozatot a Kárpát-medencei református rádiók. A rövid elmélkedések karácsonyig minden napra lelki táplálékot kívánnak nyújtani a hallgatóknak, olvasóknak. Szász Bálint Róbert, a Zilahi Református Egyházmegye esperesének gondolatait olvashatjuk:

„Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20)

Mit is jelent az adventi várakozás? Népmeséink befejezése legtöbbször így hangzik: boldogan éltek, amíg meg nem haltak. De hogy hogyan, milyen módon, miért, mitől boldogan? Örök titok marad, mert itt pont van a mesék, történetek végén. Azonban a fenti igében, adventben az Szentlélek a figyelmünket Urunkra, Jézus Krisztusra irányítja, aki azt ígérte, hamar eljön. Jézus Krisztusban van az élet teljessége, kiteljesedése, ő az élet célja, sőt ő maga az élet.

„Én vagyok az út, az igazság és az élet.”

Pál vallomása ez: „Mert nekem az élet Krisztus” (Fil 1,21). A mi adventünk elsősorban nem egy naptárhoz, megszabott időponthoz kötött alkalom, hanem állandó Krisztus-várás, lelkület, lelkiállapot, létezési forma. Krisztust várjuk, a mi Urunkat, mint a menyasszony a vőlegényét. Ahogy Pál írja: „azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül.” (Kol 3,1)

Sokszor panaszkodunk arról, hogy beszűkült az életünk. Telnek az éveink, öregszünk, és még inkább szűkül az életünk, míg úgy érezzük, semmi más nem marad, mint szembenézni a halállal elkerülhetetlen módon. A koronavírus-járványban is ezt a beszűkülést tapasztaltuk. Az advent Krisztus-várása éppen azt jelenti, hogy a szemhatárunkat, a perspektívánkat Krisztus kitágítja az örökkévalóságra.

Pál azt írja a korinthusiaknak az első levél 15. részében: ha csak a földi életben reménykedünk, ha a földiekre tekintünk, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ám

Krisztussal az élet teljességét, az örökkévalóságot várjuk.

Gyakran azt is szoktuk mondani és gondolni, hogy Krisztus visszajövetele vagy a mi halálunk egy óriási veszteség. Így lenne? Krisztus a tálentumokról szóló példázatában ezt mondja azoknak, akik jól gazdálkodtak: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!” (Mt 25,21)

Krisztus jövetele nem kevesebb, hanem a legtöbb. C. S. Lewis keresztyén gondolkodó szavai: a földi lét egy csodálatos könyvnek csak a borítója. A lényeg ezután jön, s minden egyes lapja jobb, mint az előző.

Az adventi gondolatok meghallgathatók mindennap az Agnus Rádióban.

Borítókép: unsplash